Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, Kiss Ferenc éppen parenyicasajtot készített. Míg más a tévé előtt találja meg a szórakozást, ő a szabad idejét is a szenvedélyesen szeretett sajtjai között tölti. Amikor a 90-es évek elején visszakapták az egykor kulákoknak minősített nagyszülei elvett földjét, nem habozott: saját vállalkozást indított. Pár év múlva a Kiss Házi Sajt Manufaktúra az ország egyik legelismertebb sajtkészítőjévé vált.
A körösladányi őstermelő példáját azóta sokan követendőnek találják, pedig a csúcsra bizonyára nem könnyen és egyszerűen vezetett az útja.
– Nehéznek nem, inkább jó értelemben véve küzdelmesnek mondanám az utat, amit megtettem és ami sikert hozott – vélekedett. Szerinte kézenfekvő döntések sorozata vezetett el a mai helyzetig. A család a visszakapott 50 hektáron kezdett gazdálkodni: takarmányt termesztett és teheneket tartott. Amikor azonban felbomlott a korábbi tejfelvásárlási rendszer, és emiatt sokan feladták a tejelő állattartást, ők nem ezt választották, hanem a hagyományos paraszti bölcsesség útmutatását követték, eszerint a terményt „bőrben” kell eladni. Náluk a sajt lett a „bőr”.
Kezdetben könyvekből, autodidakta módon, sajátította el a szakmai fogásokat. Hogy igazán jó sajtkészítő váljon belőle, „világgá” ment: Franciaországban, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban és Erdélyben a legjobb mesterektől tanult. Eleinte két flakon pultra rakott tej mellett szatyorból árulták sajtjaikat a piacokon, aztán ennek is meglett a törvényes rendje. Néhány év múlva a felesége elé tett egy papírt, hogy írja alá. Jelentkezési lap volt a Szent István Egyetemre. Szerinte „vén fejjel”, vagyis 40 évesen beiratkozott a tej-hús szakra és diplomát szerzett, élelmiszer-technológus mérnök lett.
– Soha nem tagadtam meg a PARASZT származásomat, így nagybetűvel, mert számomra ez nagy érték, valódi erkölcsi tőke. A sikereimet ennek köszönhetem – hangsúlyozta Kiss Ferenc. Vállalkozóként sosem álmodott nagy cégről. A szíve a születési helyéhez, Körösladányhoz kötötte, ahol a helyi hagyományokat követve élt a lehetőségekkel. Így érte el, hogy a saját termőföldre és állatállományra, valamint a saját munkájára és a helyi munkaerőre alapozva fenntartható családi manufaktúrát teremtett, amely egyedi termékeket állít elő. A különleges sajtok kézzel, nyers tejből, adalékanyag nélkül készülnek. A saját receptúra pedig a szikes legelők növényeinek jellegzetes, sós-keserű ízeit a mikroklíma adottságaival és a termelői fantáziával ötvözi.
A gazdaságban jelenleg hatan dolgoznak. A családi munkamegosztás szerint hozzá a mezőgazdasági feladatok tartoznak, vagyis a takarmánytermesztés, valamint a tejelő- és a húsmarhákról való gondoskodás. A sajtkészítés már a nagyfia dolga, de azért néha még besegít ebbe a munkába is. A felesége a manufaktúra mindenese: felügyeli-szervezi az egész adminisztrációt, a pénzügyeket, a könyvelést és a marketinget is. A mindennapi munkák elvégzését még hárman segítik.
Kiss Ferenc tele van tervekkel. Állataik téli szállása mellett épül a városi sportcsarnok és uszoda, ezért onnét költözniük kell, de szerencsére van hová: a nyári szállás alkalmas arra, hogy négy évszakossá alakítsák, sőt tovább is fejlesszék. Ezzel régi, nagy álmát is valóra válthatja: szeretné elérni, hogy minden egy helyen legyen. Azaz az állatok, a feldolgozóüzem, az üzlet és a vendéglátás is. Benke Laci bácsival, a népszerű mesterszakáccsal egyszer már összeállítottak egy hatfogásos sajtvacsorát. Miért ne lehetne ezt a példát követni saját vendéglátásukban, például a Rövid Ellátási Lánc (REL) agrárkezdeményezéssel összefogva?
