„Többször fizettem bankkártyával külföldön, amit szerintem a bank túl drága árfolyamon vont le itthon forintban. Hol ellenőrizhető és mitől függ ez?” (K. Dia, Pécs)
Több dologtól is függ, hogy külföldi bankkártyás fizetés (pl. vásárlás, készpénzfelvétel) után mennyit vonnak le ténylegesen a folyószámlánkról. Ezek: a külföldi fizetés pénzneme, a bankszámlánk pénzneme (idehaza ez természetesen általában forint), illetve a bankunk és a bankkártyánkat kibocsátó nemzetközi kártyatársaság (pl. VISA vagy MasterCard) közötti elszámolás pénzneme.
Külföldi kártyás ügyleteink összegét ugyanis a kártyatársaságok – függetlenül attól, milyen országban fizettünk – euróban vagy amerikai dollárban terhelik tovább a magyarországi pénzintézetünk felé. Azt, hogy ilyenkor mi a köztük lévő elszámolás pénzneme, bankunktól tudjuk megkérdezni, de megtalálható a banki kondíciós listákban is. Ez azt jelenti, hogy a vásárlás összegét akár többször is átváltják a pénzintézetek és a kártyatársaságok különböző vételi és eladási árfolyamokon, mire az „odaér” a külföldi ügyletünktől a saját bankunkig. Ennek oka tehát az, hogy eltérhet egymástól a vásárlás, a kártyatársaság elszámolási, illetve a mi bankszámlánk devizaneme.
Ha például a nyaraláson euróban fizettünk és a kártyatársaság is e pénznemben számol el a bankunkkal, de a kártyánkhoz forintszámla tartozik, akkor a bankunk az általa meghatározott euró (eladási) árfolyamon váltja át forintra a vásárlás összegét. Ha viszont mondjuk Törökországban pihentünk, s így török lírában számítva vásároltunk kártyával egy boltban, akkor már két lépcsős az átváltás: először a kártyatársaság (saját árfolyamán) számítja át a líraösszeget saját elszámolási devizanemére (jellemzően euróra vagy dollárra), amelyet ezután továbbít a banknak, ahol ezt átváltják forintra.
Külföldi forintbankkártyás vásárlásnál egyre gyakoribb, hogy az ottani kártyaleolvasó terminál – felismerve, hogy forintalapú a kártyánk – lehetővé teszi úgynevezett helyszíni átváltással, hogy a vásárlás ellenértékét forintban fizessük ki. Ilyenkor a számlánkról a kereskedő által kínált árfolyamon átszámított fix forintösszeget vonják le. A helyszíni átváltással kalkulált forintösszeget nem kötelező elfogadni. Dönthetünk úgy is, hogy maradunk a helyi valutában meghatározott árnál (és ezzel a „hagyományos” átváltási folyamatnál). Fontos tudni, hogy a helyszíni átváltás során jellemzően a „hagyományos” kártyatársasági és banki átváltáshoz képest kedvezőtlenebb árfolyamokat kínálnak fel.
A hazai pénzintézeteket a kártyás fizetéseknél alkalmazott átváltási árfolyamokról szigorú – az üzletszabályzatokban, hirdetményekben közzétett – előzetes ügyfél-tájékoztatási kötelezettség terheli. Emellett a fogyasztók utólag a számlakivonaton is ellenőrizhetik az ügylet adatait. Ezen többek között fel kell tüntetni a vásárlás vagy készpénzfelvétel helyét, idejét, a helyi devizanemben kifejezett összeget, a banki átváltási árfolyamot, az átváltást követő forintösszeget, a terhelés napját és az egyéb esetlegesen kapcsolódó költségeket (pl. készpénzfelvételi) díjakat. A bankoknak kizárólag az általuk alkalmazott árfolyamokról kell tájékoztatniuk, a kártyatársasági elszámolásokhoz tartozó árfolyamokról a nemzetközi kártyatársaságok honlapján lehet informálódni.
Utazás előtt mindig érdemes tájékozódni a célország kártyaelfogadási szokásairól, illetve a bankkártyaműveletekhez kapcsolódó átváltási árfolyamokról, egyéb költségekről, díjakról. A legtöbb országban – hazánkhoz hasonlóan – a kártyás fizetés díjmentes, azonban a készpénzfelvételnek a hazainál jellemzően magasabb a költsége. A kártyás fizetés lehetőségét külföldön sem kötelező biztosítani mindenütt, ezért célszerű mindig megfelelő mennyiségű készpénzzel is készülni.
Fülöp Zsuzsanna, az MNB felügyeleti szóvivője
