A közgyűjtemények feladata messze túlmutat a régi korok értékeinek bemutatásán vagy azok megismertetésén. A 220 éves fennállását tavaly ünneplő Magyar Nemzeti Múzeum Magyar menyasszony című kiállítása minden elemében megtestesíti azt a közművelődési és közgyűjteményi filozófiát, amely mentén építkeznünk kell: az érdeklődés felkeltése, a tárlatok szemléletének folyamatos megújítása, a kor és a közönség igényeihez igazítása ugyanolyan fontos, mint a gyűjtemény felügyelete, megőrzése és bővítése.
Simonovics Ildikó divattörténész, kurátor ötletét megvalósítva a múzeum saját, valamint a hazai partnerintézmények gyűjteményeire és a közösségi média által biztosított nyilvánosságra építve rendez kiállítást a magyarországi házasságkötések, mátkaságok és szerelmek történetéből és emlékeiből, a menyasszonyokra fókuszálva.
A kiállítás az elmúlt 500 év házassági történetein vezeti keresztül a látogatót, a XVI. századból, egy olyan korból indulva, amelynek történetét jobbára férfiak írták. A hallatlanul sokszínűen illusztrált tárlat egyszerre világít rá arra, hogy a nők szerepe fontosabb volt, mint az a történetírók rostáján átszűrődik, illetve arra is, hogy miként változott az elmúlt öt évszázadban a nők társadalmi szerepe és hogyan harcolták ki maguknak saját sorsuk alakulásának jogát, lehetőségét.
Itt az ideje, hogy az ország és a világ is megismerje a magyar nőt, a magyar menyasszonyt! Több száz ismert és ismeretlen nő története elevenedik meg a kiállításon, féltve őrzött ruháik, kellékeik, szerelmes leveleik, amelyek mind a női szerepek és az esküvőhöz, házassághoz fűződő viszony változásáról mesélnek.
A kiállítás december 14-től látogatható a Magyar Nemzeti Múzeum József nádor-termeiben.
