A szemüveg talán az egyik leggyakrabban használt egészségügyi segédeszközünk, amiért alighanem a számítógép és az egyéb digitális készülékek, a „kütyük” nagyban felelősek. Ma már szinte minden második iskolás gyerek szemüveges, az idősek közül pedig kivételes eset, ha valaki a mindennapi életben nélkülözni tudja a pápaszemet. Az autóvezetés az egyik olyan tevékenység, amikor a szemüveg viselésén életek múlhatnak. Nem szabad félvállról venni a kötelező szemvizsgálatot és a szemüveg viselését.
A szemünk az egyik legfontosabb érzékszervünk. Senkinek nem mindegy, hogyan működik, idős korban pedig különösen fontos, hogy jól tudjunk olvasni, kényelmesen lássuk például az utcán a feliratokat, az információkat. Ennek érdekében ajánlott rendszeresen ellenőriztetni a látásunkat. Ez különösen azok számára fontos, akik autót vezetnek, mivel az egyre zsúfoltabb utakon óriási kihívás a biztonságos közlekedés. Nemcsak fokozott figyelemre van szükség, hanem elengedhetetlen az éleslátás képessége is!
A látásellenőrzés nem csak az autóvezetési jogosítvány megszerzéskor, az orvosi alkalmassági vizsgálat keretein belül kötelező, el kell végeztetni az engedély meghosszabbításakor is. Ez persze nem jelenti azt, hogy aki óvatosabb, az már negyven-ötven évesen ne ellenőriztesse, akár évente is a szemét, a látása minőségét. A látáspróbát a háziorvosnál lehet kezdeményezni, a rendelőkben mindenütt megtalálható a Magyarországon használt úgynevezett „Kettesy”-táblázat, amelyet kellő erősségű természetes fény mellett a 100 százalékos látásélességgel rendelkezőknek öt méterről hibátlanul végig kell tudni olvasniuk mindkét szemükkel együtt és külön is. Ha kiderül, hogy a látásunk nem 100 százalékos, a háziorvos szakorvoshoz küld, aki mindenekelőtt azt vizsgálja meg, hogy a látásromlást olyan fénytörési hiba okozza-e, ami megfelelő szemüveggel, kontaktlencsével kijavítható-e. Abban az esetben, ha már szemüveget viselünk, akkor a dioptria megváltoztatásával tudjuk a látásunkat újra tökéletesíteni.
A szakorvosok szerint az autóvezetéshez természetesen a teljes látásélesség a legideálisabb, ami mindkét szemen 100 százalékos látást jelent. „Hivatásos” jogosítvány megszerzésekor ez elvárás. Az „úrvezető” jogosítványra vonatkozó előírás valamivel megengedőbb, ebben az esetben a két szem együttes látásélességének 120 százalékosnak kell lenni. A gyengébb szemnek legalább 20 százalékot kell látnia. A szemüvegeseknek ezt a szemüveggel, a kontaktlencséseknek pedig a lencséjükkel kell teljesíteni.
Tehát a jó hír, hogy a fiataloknál gyakoribb látászavarral élő időseknek, ha nem 100 százalékos a látásélességük, esetleg más látásproblémával küzdenek, még nem kell lemondaniuk a vezetésről. Ha a látás korrigálható szemüveggel vagy kontaktlencsével, akkor semmi akadálya annak, hogy volánhoz üljenek. A probléma ott kezdődik, ha valaki rosszul lát, és ez nem javítható! Ilyen esetben ugyanis a háziorvos nem adhatja ki az alkalmassági igazolást és az illető nem kaphat jogosítványt! Szintén kizáró ok a vezetői engedély megszerzésénél a látást rontó, de látásjavító eszközzel vagy műtéttel nem javítható szembetegség. Nem ülhet a volán mögé az sem, akinek teljes látásélessége mellett a „látótere” nem teljes, illetve súlyos „színlátászavara” van, azaz vörös színvak.
Ne feledjük, hogy ha csak szemüveggel vagy kontaktlencsével látunk jól, ne üljünk anélkül a volánhoz! A korlátozást beírják a jogosítványba is, s ha a rendőr az ellenkezőt tapasztalja, büntethet miatta. Akinek az egyik szeme jó, de a másik nagyon gyenge („félszemű”), bizonyos esetekben kaphat jogosítványt, de például előírják neki, hogy legyen két visszapillantó tükör az autójában, esetleg egy meghatározott sebességet nem léphet túl, vagy sötétben nem vezethet.
Helytelen az a gyakran tapasztalt felfogás, hogy „nekem nem kell szemüveg, messzire jól látok”, ugyanis az utakon hatalmas a forgalom, az események gyorsan és váratlanul történnek. A sofőrök általában sietnek, gyakran figyelmetlenek, mindenki a saját úti célját igyekszik elérni, a lehető legrövidebb időn belül. Kulcsfontosságú a jó látás annak érdekében, hogy megfelelően és kellő távolságból tudjunk felmérni bizonyos forgalmi helyzeteket, jelzőtáblákat, berendezéseket, illetve akadályokat. A szemüvegesek feltétlenül viseljék a szemüvegüket, és természetesen nekik is éppen olyan tilos és életveszélyes, mint a tökéletes életlátással rendelkezőknek, a telefon nyomogatása és egyéb képernyő nézegetése. Vezetés közben csak az útra és a forgalomra szabad koncentrálni!
A sofőrök számára kifejlesztettek már speciális szemüvegeket, amelyek védelmet nyújtanak például az erős fények ellen, és megakadályozzák a szemkárosodást. Érzékeny civileknek is érdemes erős napsütésben napszemüveget viselni, kaphatók dioptriás verziók is, a „polárszűrős” változatok pedig a nedves útfelület zavaró csillogását, sőt a koszosodó szélvédő fénytöréséből adódó vakító fényszóródást tompítják. A „kontrasztfokozó” sárga típus pedig ködben vagy esti vezetésben könnyítheti meg a vezetést.
Hosszú úton ne csak a nyakmerevedés, a hátfájás és a lábaink zsibbadását megelőzendő álljunk meg két-három óránként pihenni, hanem gondoljunk a szemünk elfáradására is. Hasznos lehet egy kis szemtorna, és legyen a kesztyűtartónkban „műkönny”-szemcsepp, amely a gyógyszertárakban vény nélkül kapható és gyorsan enyhíti a fáradtság tüneteit.
