Tudományos és áltudományos nézetek sokasága kíséri a témát: honnan származunk, kik a rokonaink. Vajon egyszerű a válasz? Nem, hiszen különböző tudományágak foglalkoznak a magyarság őstörténetével, és ezek eredményei egyelőre nem, vagy csak részben rímelnek egymásra.
A Magyar Természettudományi Múzeum új kiállításnak sem célja, hogy pontot tegyen a viták végére, de a régészet, a történeti embertan és az archeogenetika eredményeinek felhasználásával néhány „eredettöredéket” azért bemutat.
A történelem során számos kultúra és népcsoport képviselői telepedtek meg a Kárpát-medencében. A magyar nép rokonságtudata, önmeghatározása és eredetlegendái szempontjából a legfontosabbak a sztyeppi lovas nomád népek. Közülük három a Kárpát-medencét választotta otthonának, és olyan államot hozott létre, amely jelentősen befolyásolta Európa történetét az 5. századtól. Ők a hunok, az avarok és a magyarok.
Mi a közös bennük? Mit mond a történettudomány, az archeogenetika és a történeti embertan?
A kiállításban felvillantják e népek történetét a Kárpát-medencében; megismerhetjük egy-egy hun, avar és honfoglaló magyar egyén archeogenetikán alapuló rokonsági viszonyait; rácsodálkozunk e korabeli népek néhány ma már bizarrnak tűnő hagyományára; az arcrekonstrukcióknak köszönhetően láthatjuk, milyenek lehettek a hun, az avar és a magyar koponyákhoz tartozó eleven emberi arcok; a tudományosan hiteles, régészeti leletek alapján készült tárgyrekonstrukciók mutatják be a honfoglalás kori tárgyi kultúra egy-egy tárgyi elemét.
Keletről jött gének
A kiállítás először mutat be a nagyközönségnek olyan eredményeket, amelyeket az akkori idők embereinek molekuláris genetikai vizsgálataival kaptak.
Az archeogenetika – és a történettudomány – a különböző egyének genetikai hasonlóságát használja fel kapcsolataik tisztázására. Kétféle genetikai anyagot vizsgál. Az Y-kromoszóma elemzésével az apai öröklődési utakat tárja fel, hiszen Y-kromoszóma csak az apától kerülhet a gyermekbe. A mitokondriális DNS-vizsgálatával viszont anyai leszármazási vonalakat mutat ki (mitokondriumok ugyanis csak a petesejtből kerülnek az utódba). A hasonlóság alapján genetikai csoportokat (haplocsoportokat) képeznek. Ezek jele egy betű, a bennük elkülöníthető egyre kisebb csoportokat – melyek egyre szorosabb rokonságot jelentenek – további számokkal és betűkkel jelölnek.
Arcok és sorsok a csontok alapján
A bemutatott maradványok mostantól nem csupán arctalan, a távoli múltba vesző embertani leletek. A koponyák alapján elkészített arcrekonstrukció „életet lehel” a halott csontokba. A valaha volt emberek hiteles, élethű arcot kapnak. Mi pedig közelebb érezhetjük őket magunkhoz, hiszen könnyebben képzeljük el élő személyként őket, akik sírtak, nevettek, szerettek.
A csontjaikon végzett embertani kutatások ráadásul számos esetben életükről, haláluk okáról, testi szenvedéseikről is vallanak. A csonttani vizsgálatoknak és a megelevenedő arcoknak köszönhetően így személyes történetek, sorsok bontakoznak ki előttünk.
A kiállításban összesen 13 ember arcrekonstrukciója látható, köztük hun és honfoglaláskori férfiak, de híres emberek is, például III. Béla király vagy a kegyetlen gyilkosság áldozatául esett Macsói Béla Árpád-házi herceg.
A tárlat november 18-ig látható a múzeum kiállítási csarnokában.
