Az idő előrehaladtával folyamatosan változunk, „elhasználódunk”. Nehezebben látunk, fájni kezd a derekunk, romlani a hallásunk, vagy ezek együttes kombinációja. S ha felfedezzük magunkon, hogy valamelyik testrészünk, érzékszervünk nem funkcionál úgy, mint kellene, általában amilyen gyorsan csak tudunk, igyekszünk megoldást találni a problémánkra. Elmegyünk az orvoshoz és feliratunk egy tablettát a derekunkra, időpontot kérünk az optikába és csináltatunk egy szemüveget, ha pedig panaszunk lesz a hallásunkra, általában nem csinálunk semmit…
„Én jól hallok, csak az unokák hadarnak, a szomszéd Gizi pedig igen motyog.” „Csak az idősek hordanak hallókészüléket, nekem még nincs rá szükségem, majd jobban figyelek.” „A hallásjavítók rondák és nagyméretűek, nem akarom, hogy bárki is meglásson egy ilyennel a fülemben” – hangzanak a tévhiteken és esztétikai okokon alapuló mondatok. Ha a hallásunk nem egyik napról a másikra romlik el – márpedig az esetek döntő többségében nem így van –, akkor hajlamosak vagyunk halogatni, figyelmen kívül hagyni az intő jeleket. Kifogásokat keresünk, hibáztatjuk a halkan beszélő családot és akár éveket, évtizedeket is várunk, mire rászánjuk magunkat, hogy kipróbáljunk egy hallókészüléket.
Pedig minél később vágunk bele, annál nehezebb lesz jó eredményeket elérni. A hallásunk úgy működik, hogy a fülünkkel meghalljuk a hangokat, a fejünk pedig feldolgozza a kapott információt; ez teszi lehetővé a beszédértést. Ha a hangok nem jutnak el a fejünkbe, akkor az értésért felelős agyi területek ellustulnak, nem funkcionálnak megfelelően. Ez gyakran vezet kirekesztődéshez: egyre kevesebbet járunk templomba, színházba, társaságba, mert nagyon koncentrálnunk kell arra, hogy ki mit mond. Ez nem csak lefárasztja az embert, de sokszor kellemetlen szituációkat is okoz, amikor már másod- vagy harmadízben kell visszakérdeznünk egy-egy mondatra.
A hallókészülék abban tud segíteni, hogy visszaadja a fülnek a hiányzó hangokat (csak ott és olyan mértékben erősítve, amennyire szükséges), így tornáztatva a fejet, és segítve a jobb beszédértést. Persze ehhez is sok idő, illetve türelem kell, de ha kitartóak vagyunk, meg fogjuk tapasztalni a pozitív változásokat a mindennapjainkban.
Mindehhez először egy átfogó és alapos hallásvizsgálat szükséges, melyet az akusztikussal való egyeztetés követ. Az akusztikus az a személy, aki segít nekünk a megfelelő hallókészülék kiválasztásában, beállításában, és akihez a későbbiekben is bármikor fordulhatunk kérdéseinkkel, problémáinkkal. Éppen ezért legyünk nagyon körültekintőek, mielőtt kiválasztjuk azt a halláscentrumot, amelyre rábízzuk füleinket, hogy a lehető legjobb eredményt érhessük el. De a legfontosabb mégis az, hogy ne halogassunk, és ne féljünk megtenni az első lépést a jó hallás, és vele együtt egy jobb élet felé.
