Bár a smiley „feltalálójának” Harvey Ball amerikai képzőművészt tartják, a manapság rendkívül népszerű hangulatjel grafikai formáit már a korábbi századokban is ismerték és használták. Cseh történészek most 18. századi levelekben bukkantak rájuk.
A dél-morvaországi Zdár nad Sázavouban működő cisztercita kolostorban Bernard Hennet apát 1741-től általában ilyen jeleket tett az általa írt levelek végére aláírása mellé – közölte David Merta cseh történész, aki a jelenleg felújítás alatt álló kolostor okiratait kutatja.
Merta az apát által írt olyan leveleket fedezett fel, amelyekben a mai hangulatjelek megtalálhatók.
„Először arra gondoltunk, hogy az apát ezzel jelölte meg azt a helyet, ahová a pecsétet kellett volna tenni. Arra is gondoltunk, hogy esetleg így akarta valaki, valamilyen felettes megjelölni, hogy a levelet jóváhagyta” – mondta a cseh sajtóirodának a történész.
Bevett szokás volt
A 18. századi emotikon titkát végül levéltáros kollégái segítségével sikerült kideríteni. „Akkoriban, egészen a 19. század közepéig, általános gyakorlat volt a régióban, hogy az üzleti levelezésben ilyen jelekkel adták a partner tudtára, hogy a levél mellékleteket is tartalmaz. A levéltárosok számára tehát a dolog nem újdonság. Azzal, hogy a régi jelek grafikája nagyon hasonlít a mai emotikonokra, eddig a levéltárosok ismereteim szerint nem is foglalkoztak” – magyarázta David Merta.
Zdár nad Sázavou morva kisváros értékes műemlékei révén szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
