Akarok futni, csak nincs hozzá kedvem – Így hekkelhető az agyunk a futáshoz

Miért indulunk futni, ha semmi másra nem vágyunk, mint a kanapén feküdni? Mi visz minket át a küszöbön, hogyan győzheti le kedvünket az akaratunk? Tényleg kémiai a boldogság, amit a futás okoz? Lubics Szilvia ultramaratonistával jártunk utána, hogyan hekkelhetjük meg az agyunkat.

Az ópium hatásához hasonló, a futás során testünkben elszabaduló hormonszerű anyagokkal tudományosan is magyarázzák, hogyan tehet minket boldoggá a futás. Mégsem ez a kémiailag generált boldogságérzet az, ami futópályára állít minket egy álmos, hideg hajnalon.

Lubics Szilviát a világ egyik legkitartóbb futónőjeként tartják számon: hétszer egymás után teljesítette a Sparthatlont, vagyis az Athén–Spárta közti 245,3 km-es futóversenyt, háromszor ráadásul elsőként beérve a célba. Mindezt amatőr futóként, 3 fiúgyermek és egy fogászati praxis mellett. Tavaly a Death Valley Nemzeti Park (Halál Völgy Nemzeti Park) sivatagában futotta le a 217 km-t 50 fok körüli hőségben. És még nála is megesik, hogy nehezen indul neki napi edzésének: „Nyilván nincs az embernek mindennap egyforma lelkesedése. Alapvetően engem a célok tudnak legjobban motiválni. Ha van egy nagyobb cél, akkor az edzések 95 százalékát lelkesen végzem. Ha meg éppen nincs kedvem, akkor csak megcsinálom. Ilyenkor az segít, hogy tudom, hogy éppen miért megyek ki.”

Azonkívül, hogy a legtöbb embernél a motiváció elválaszthatatlanul kapcsolódik a kitűzött célok teljesítéséhez, a boldogság elérésének és a szorongás csökkentésének is a leghatékonyabb eszköze.

Pszichológusok szerint egy jól kitűzött cél már fél boldogság. És milyen a jól kitűzött cél? SMART – vagyis (Specific) specifikus, (Measurable) mérhető, (Achievable) elérhető, (Relevant) releváns és (Time based) időzített.

A futás ebből a szempontból pedig kifejezetten hálás terep. Amellett, hogy rövid távon egy-egy edzés végén büszkék vagyunk, hogy erőt vettünk magunkon és elindultunk futni, a rendszeres edzések során rövid idő alatt növekszik teljesítményünk: nemcsak érezhetően, de mérhetően is hosszabban, gyorsabban futunk. A pozitív visszacsatolás tehát gyors, befektetett energiánk rövid idő alatt megtérül, a sikerélmény pedig önbizalmat ad, ami tovább motivál.

Lubics Szilvia sem 245 km-rel kezdte: „Viszonylag későn, 28 évesen kezdtem el futni és gyakorlatilag már a második héten kitaláltam, hogy szeretnék teljesíteni egy félmaratont egy versenyen, tehát már a kezdettől volt egy cél, ezek nőttek az évek során.”

Nem véletlenül olyan népszerűek a futóversenyek, hiszen kézenfekvő motivációt jelentenek egy amatőr futónak is. A dátum fix, a kitűzött táv szintúgy, tehát a hozzá vezető útnak, az edzéstervnek is annak kell lennie. A rövid távú kényelmünket feladva rendszeresen nekiindulunk egy nagyobb célért, hogy a versenyen saját magunkat legyőzve célba érjünk.

A boldogsághoz tehát nemcsak kémiailag, de pszichológiailag is hozzásegít a futás, a motiváció fenntartásához pedig remek megoldás a kitűzött futóversenyekre való felkészülés.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei