Rákositól Kádárig: szocreál képeket mutat be egy új kiállítás Budapesten

Beszédes festmények, amik valódi korrajzot adnak

Egyéves kutatómunka áll a hamarosan nyitó „Szocreál képzőművészet a Rákosi–Kádár-korszakban” című kiállítás különleges gyűjtése mögött. A szocreál festmények eltűntek a mindennapokból, kevés alkotás bukkan fel aukciókon vagy régiségpiacokon, de feltehetőleg sok van még belőlük vidéken magánembereknél, gyűjtőknél, hivatalokban,  pincében vagy padláson láthatatlan módon. A Gaál Imre Galéria június 15-én nyíló tárlata ezeket a ritkaságokat vonultatja fel.

Doór Ferenc: Majális, 1956

Nem gondolunk rá, de sok helyen találkozhatunk még szocreál festészettel, szobrokkal pályaudvarokon, köztereken Székesfehérvártól Karcagon át Budapesttől Dunaújvárosig, Mezőkövesdig. Elvétve még hivatalokban is találkozhatunk szocreál festményekkel. Barabás Géza festménykereskedő-szakértő egyéves kutatómunkát fordított arra, hogy megtalálja a szocreál képzőművészet elfeledett ritkaságait. Betekintett a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria képnyilvántartásába és raktáraiba, de gyűjtőknél, kereskedőknél és régiségpiacokon is keresgélt.

Fenyő Andor Endre: Tavaszi munkák Badacsonyban, 1956

„A kutatómunka kötelező velejárója, hogy a témával kapcsolatos eddig megjelent könyvek egy részét megnéztem és elolvastam. Az interneten fellehető néhány dokumentumfilm, interjúk szintén segítettek a téma mélyebb megismerésében. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem interneten hozzáférhető előadásai, Kun Miklós Széchenyi-díjas történész hatalmas tudásanyaga sok segítséget nyújtottak a korszak politikai eseményeinek elmélyültebb megismerésében.

Istokovics Kálmán: Cséplés, 1953

Az ARCANUM digitális tudománytár archívumában a korszak újságjai visszakereshetőek, cikkei elolvashatóak, a korabeli Filmhíradók megnézhetőek. Ezek mind hasznos segítséget, információt nyújtottak a keresésben és a könyvem megírásában. A leghasznosabb segítség a budapesti ecseri régiségpiacon és a vidéki régiségpiacokon való képkeresés volt” – mondta Barabás Géza festményszakértő, a kiállítás kurátora.

Teljes ismeretlenségből a tudás felé

A kiállítás megszervezése arra ösztönözte a festménykereskedőt, hogy egy könyvet is kiadjon a témáról, aminek a címe megegyezik a kiállítás címével. A könyvben 98 festmény, 12 rézkarc, 7 korhű zászló kerül bemutatásra 96 oldalon keresztül. A kiállításon 55 festmény, közte a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő 9 nagy méretű, impozáns, kimagasló kvalitású festménye tekinthető meg.

Ördögh László: Balatoni nyaralók, 1960

„Sok kedvenc képem van a kiállított művek között, de ha feltétlenül szükséges kiemelnem néhány festményt, akkor a címlapra került Moldován István 1959-ben készült festményét: „Köztulajdonba vett műkincsek”, Breznay József nagy méretű alkotását: Faluszínház címmel, Udvary Dezső: A Lánchíd újjáépítése, Udvary Pál: Épül a város, Istókovics Kálmán: Cséplés, Fenyő Andor Endre: Tavaszi munkák Badacsonyban, Rozs János kettő darab nagy méretű festményét, Építkezés és Hajóépítők, Glatz Oszkár: Lányok népviseletben, Veres Géza: Békegalambot hímző lány, Klímó István: Matyó lány ünnepi ruhában, Ördögh László: Balatoni nyaralók, valamint egy ismeretlen festő: Falusi iskola festményét említeném meg. Ez utóbbi teljesen ismeretlen volt idáig a nagyközönség előtt, de a kép bájossága, kedvessége okán bizonyára a kiállítás egyik kedvenc darabja lesz, különösségét pedig tovább fokozza, hogy a kép a puritán faléckereten folytatódik tovább” – árulta el Barabás Géza a kiállítás kurátora.

Udvary Pál: Épül a város

A kiállítás minden korosztálynak ajánlott

A festmények becsült értéke eltörpül a muzeális értékétől, egyediségüket nem lehet forintban mérni. A kiváló kvalitású, korhű, gondosan összeválogatott művek ismeretterjesztő módon történelmi visszatekintést, egyben értékes kulturális szórakozást nyújtanak az érdeklődőknek. A tárlat minden korosztálynak ajánlott.

Veres Géza: Békegalambot hímző lány

„Mint mindenből, ebből a kiállításból is tanulhatunk. Egyrészt a II. világháború utáni történelmünkről vajmi keveset tudnak a magyar fiatalok, az 1945–1990 közötti politikai időszakról, amelyben szüleink, nagyszüleink éltek, másrészt pedig a »realizmus” mint művészeti kifejezés mintha elfeledett, mellőzött, »értéktelennek nyilvánított« lenne manapság. Szeretném, ha a magyar fiatalok a »Szocreál képzőművészet a Rákosi–Kádár-korszakban« című kiállítás megtekintésével és a hozzá kapcsolódó könyv elolvasásával, a képek megtekintésével teljesebb képet kapnának a szüleik, nagyszüleik koráról, életéről és egyben a korszakban uralkodó festészeti irányzatról” – tette hozzá a kiállítás kurátora, aki szerint a festmények beszédesek, és ezt szó szerint lehet érteni.

Rozs János: Hajóépítők, 1953

„A festmények beszélgetnek velünk, ha van rá fogadókészségünk. Elmondják, hogy milyen korban születtek, hogyan éltek a kor emberei, milyen mesterségbeli tudása, munkakedve, érzelemvilága, gondolatai voltak az alkotónak, milyen emberek, munkások kerültek megörökítésre, milyen tulajdonosaik voltak a képeknek.”

Moldován István: Köztulajdonba vett műkincsek című festménye a könyv címlapján

A kiállítás alkalmához készült egy képekkel gazdagon illusztrált könyv is, amit 4 szakértő írás is gazdagít. A „Szocreál képzőművészet a Rákosi–Kádár-korszakban” című könyvből – magánkiadás útján – csak 100 darab számozott példány készült, így aki szeretné megvásárolni, érdemes sietni a kiállításra.

A kiállítás megtekintése ingyenes.

A kiállítás pontos helye: Gaál Imre Galéria, 1201 Budapest XX., Kossuth Lajos u. 39.

A kiállítás ideje: 2022. június 15.–2022. augusztus 6. Nyitvatartás: kedd–szombat 10–18 óra (vasárnap, hétfőn zárva).

Call Now Button