A kiállítás bemutatásának, felfedeztetésének, interpretálásának nehézségét jelenti, ha a látogatás lehetetlenné válik. Vajon mégis hogyan tudja egy múzeumpedagógus vagy múzeumandragógus a térhez, a tárgyakhoz, a kiállítás komplex médiumához kapcsolódó tudását, ismereteit, szemléletét használni? Hogyan tudja segíteni a pedagógusok munkáját? Czékmény Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusa személyes gondolatmenetét osztja meg most velünk ezzel kapcsolatban, s ajánl a kollégák számára is egy jó lehetőséget.
Mit ajánlunk?
- A PIM gyűjteményeinek digitalizált anyagait (digitalizált kéziratok, festmények, fotók, hanganyagok, videók, tárgyak fotói) információkkal kiegészítve,
- online bejárhatóvá tesszük a Petőfi, illetve a Csáth kiállítások termeit.
A Petőfi-tárlat elsődlegesen (hasonlóan a kiállításhoz és foglalkozásokhoz) arra törekedett, hogy delikát, meglepő, szórakoztató információkkal színesítse az örök kötelező tananyag Petőfi-személyiségét, s remek versmondások (Mácsai Pál felejthetetlen Anyám tyúkja vagy éppen Latinovits és Gábor Miklós tökéletesen különböző felfogású Szeptember végén előadása) segítségével az életműnek is izgalmas értelmezési lehetőségeket kínáljon. Választ kapunk arra a kérdésre, miért és hogyan szólt be Petőfi nem egy, hanem egyenest két tábornoknak, s milyen kevéssé ismert érdekességek színesítik a március 15-i eseményeket.
A Csáth-tárlat esetében kevéssé feltételezhettük, hogy mindenki kicsit kókadtan, de határozottan bólogatna arra a kérdésre, vajon ismeri-e. Itt helyet kaptak tehát az offline tárlat kurátori falszövegei és jóval több információ (kép, hanganyag) a korszakról, Csáth élettörténetéről, művészetéről. S még valami: a szabad, s persze Csáth ihlette, kísérletezés, asszopciatív játék, mely szövegeket zenékkel kapcsolhat össze, mely kísérleti, sűrű hangulati kisfilmek alkotására sarkall, mely kijátssza a „hármas” művész sokszínűségét, sokhangúságát és személyesen tartalommal kapcsolódik hozzá.
