Mindenki karácsonyfáját idén is az ország számos pontján felállították. A településnevek sora már magában bőven kitöltené ezt az írást, amelyben egy kicsit azt szeretnénk bemutatni, hogy hogyan is kezdődött hazánkban ez a hagyomány, és miként kötődött a Magyar Nemzeti Múzeumhoz a kezdetekben.
Ma már köztudott, hogy a karácsonyfa-állítás hagyománya a Német–római Birodalom nyugati tartományaiból származik. Előzményei már a 16–17. században kimutathatók, majd a 18. században más, északabbra és keletebbre eső német területeken is terjedni kezdett e karácsonyi szokás, amely a 19. század húszas éveiben aztán hazánkban is megjelent. Nem is akárki volt az, aki először karácsonyfát állított hazánkban: Brunswick Teréz grófnő (1775–1861), az első magyarországi óvodák megalapítója, aki 1828-ban az általa létrehozott budai kisdedóvó intézetben okozott nagy örömet vele a gyermekeknek.
Az 1840–1850-es években már egyre több arisztokrata és polgári lakásban jelent meg a karácsonyfa, majd az 1860-as évektől szociális jelleggel megtörténtek az első közösségi karácsonyfa-állítások is. Ezek ekkor még zárt térben történtek, a helyi közigazgatás reprezentatív tereiben vagy árvaházakban. E feldíszített fenyőfákat legtöbbször szegény gyermekek karácsonyfájának vagy árvák karácsonyfájának nevezték. Előbbire példát 1862-ből hozhatunk, amikor a somogyi megyeháza nagytermében Kaposvárott tartottak karácsonyi ünnepséget a szegény és árva gyermekeknek. Többnyire nőegyletek állították ezeket a karácsonyfákat és számos esetben szerveztek e célból adománygyűjtő rendezvényeket az adventi időszakban. Az 1880–1890-es években ez már számos városban szokássá vált. Gödöllőn évekig Erzsébet királyné állíttatott a szegényeknek karácsonyfát.
Mindenki karácsonyfáját a 19. század végén először New Yorkban állították fel. 1912-ben a Madison Squaren egy villanyégőkkel felszerelt karácsonyfát csodálhattak meg a metropolisban élők. Nem véletlen, hogy ez is egy német bevándorlóhoz, Herreshof asszony nevéhez fűződik. Magyarországra az 1920-as évek derekán érkezett meg ez az alapvetően szociális jellegű közösségi kezdeményezés. Érdekes, hogy bár a karácsonyfa-állítás e formája már terjedni kezdett Európában, a mintát, az ötletet mégis közvetlenül Amerikából hozta Magyarországra a nevezetes katolikus politikus, Slachta Margit (1884–1971). A magyar alapítású női szerzetesrend, a Szociális Testvérek Társaságának főnöknője 1927-ben kanadai, illetve amerikai körútjáról hazatérve kezdeményezte a mindenki karácsonyfája szokás meghonosítását. Miután e szakrális színezetű és egyben szociális jellegű akcióterv zöld utat kapott a belügyminisztertől, megalakult a Mindenki Karácsonyfái Bizottság. Elkezdődött az adományok − tartós élelmiszerek, használt ruhák, játékok stb. − gyűjtése és a karácsonyfák helyének kijelölése. Az első mindenki karácsonyfája a Ferenciek terén álló templom előtti kis térre került, melyet a fővárosban még másik 14 fa követett. A Magyar Nemzeti Múzeum épülete, illetve a Múzeumkert az első évben még nem szerepelt a helyszínek között. Mégis elképzelhető, hogy az épületen belül állítottak karácsonyfát, hiszen az Országos Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállítást rendezett a múzeum dísztermében, mely az ünnep napjain, 25-én és 26-án is látogatható volt.
A következő évben már az ország több pontján, sőt az elszakított területek néhány magyarok lakta városában is állítottak közösségi karácsonyfát. 1928-ban már 23 helyen állították fel Budapesten és környékén a mindenki karácsonyfáját. A helyszínek között ettől fogva szerepelt mindig a Nemzeti Múzeum. 1929-ben újra felállították a Múzeumkertben a karácsonyfát, pontosabban szólva a múzeumlépcső legfelsőbb lépcsőfokain, a főkapuval szemben helyezték el. A fa alatt lévő nagy táblára kezdetben csak azt írták fel, hogy MINDENKI KARÁCSONYFÁJA, később, az 1930-as évektől már az adományozó neve is felkerült rá. A következő évtől aztán a korábbi 20–25 helyszínnél még több városrészbe eljutott Budapesten, mert a szervezők két mozgó, tehergépkocsira szerelt karácsonyfát is útjára indítottak.
A Magyar Nemzeti Múzeum 1934-től tulajdonképpen a mindenki karácsonyfája akció központi helyszínévé vált azzal, hogy a Rádió elkezdte közvetíteni a múzeum előtti karácsonyfa-ünnepséget. Ez a rádióhallgatás terjedése miatt egyre több emberhez, családhoz jutott el, és társította e közösségi faállítást a Nemzeti Múzeummal és persze az állíttató Rádióval. Első alkalommal, 1934. december 24-én 16 órától jelentkezett a Rádió a Nemzeti Múzeum előtti karácsonyfától. 1938-ban nemcsak a mindenki karácsonyfája teremtett ünnepi hangulatot a Nemzeti Múzeumnál, hanem a múzeumpalota előcsarnokában december 23-án megnyitott nápolyi Betlehem-kiállítás is. A mintegy száz alakkal megalkotott 18. századi Betlehemet Guardasione nápolyi festőművész állította fel és külföldön először nálunk került bemutatásra. Ezenkívül még fiatal magyar művészek Betlehemeit is kiállították.
1941-ben tizenegy álló és két vándorkarácsonyfa jelenítette meg a mindenki karácsonyfája programot Budapesten,. 1945-ben állítottak mindenki karácsonyfáját Debrecenben és a fővárosban egyetlen helyen. Ez a hely azonban nem a Nemzeti Múzeum volt, hanem a Ferenciek tere, ahol annak idején, 1927-ben az első fát állították. A rendszerváltozás után kezdett újra meghonosodni e szokás, de a múzeumépület elé már csak egy alkalommal került karácsonyfa: 1990-ben. Persze ez már nem teljesen ugyanazt jelentette és nem is használta a szervező rá ezt a megnevezést. Ugyanis a Fővárosi Önkormányzat állította fel több napon át tartó ruha- és ételosztással egybekötve a főváros karácsonyfáját. A karácsonyi ünnepnapokon délutánonként a karácsonyfa körül zenés előadásokra is sor került.
