Lakberendezési magazinok kedvence a loftlakás, a hatalmas terekben szabadon szárnyalhat a belsőépítészek fantáziája. Ugyanakkor az ilyen lakásokból szűk a kínálat a fővárosi ingatlanpiacon, igaz, ezeket jellemzően csak tehetős ínyencek engedhetik meg maguknak.
„Vagánynak kell lenni ahhoz, hogy valaki loftlakást keressen! Főleg a kreatív iparban dolgozók tartják kihívásnak” – osztja meg tapasztalatait Szombat Éva, az OTP Ingatlanpont Exclusive irodájának vezetője. „ – A vevők abból a szegmensből kerülnek ki, ahol az extra kreativitás kellő anyagi forrással párosul: a filmiparból, a reklámszakmából, az IT-szektorból”. A loftlakás ugyanis mindenekelőtt drága: igazi, hagyományos értelemben vett loft 100–150 millió forint alatt nem is érhető el a piacon. Ráadásul kellő rugalmasságot igényel a vásárlótól, hiszen ezek a lakások nem a belvárosban találhatók: sokkal inkább egykori ipari övezetekben. Sok tetőtéri beépítést neveznek az értékesítők loftnak tévesen, mert lehet bármilyen izgalmas is egy tetőtér-beépítés, az valójában nem loft, noha a szó eredeti jelentése erre utal.
A loft kivétel nélkül régi üzemcsarnok, gyár- vagy raktárépület különleges adottságait használja ki. Elsősorban a rendelkezésre álló nagy tereket, belmagasságokat, ahol az építészek nem takarják el az épület tartószerkezetét, a közművezetékeket; nyerstéglát és látszóbetont használnak burkolásként és hatalmas, kazettás üvegfelületeket megvilágításként. Ezekben a különleges otthonokban szinte minden funkció egyetlen, összefüggő térben található, legfeljebb térelválasztókkal, szinteltolással különül el a hálórész a nappalitól, a konyhától. A loftlakások egyik jellemzője, hogy nincs két egyforma: aki ilyet vásárol, biztos lehet benne, hogy nem találkozik ugyanazzal az alaprajzzal, ugyanazzal az ötletes építészeti megoldással.
A loft éppen exkluzivitása miatt nagyon drága, négyzetmétere 800 ezer–1,5 millió forintba is kerülhet, márpedig a valódi loftlakás legalább 100–150 négyzetméter felett kezdődik. Történetét tekintve a loft nem volt mindig a luxus szinonimája: eredetileg Hollandiában és az Egyesült Államokban művészek és építészek alakítottak át maguknak elhagyott kikötői raktárépületeket, felrúgva minden korábbi lakberendezési sztenderdet, rendkívül kreatívan. Csak később vált divattá. Olyannyira, hogy ma már nem mindig régi épületelemek felhasználásával épülnek, van, ahol kifejezetten ilyen céllal húznak fel új épületeket.
Budapesten a XIII. kerületben nagy siker volt egy gyönyörű, eklektikus gyárépület átalakítása, ám annak a fekvése is rendkívül kedvező volt: közel a Dunához és a belvároshoz. A fővárosban ma csak kevés új loftprojekt van a piacon. Pasaréten az egykori filmgyár épületéből varázsoltak figyelemre méltó loftokat. A pesti oldalon a gazdasági válság miatt sokáig állt a IX. kerületben egy malomépületből kialakított lakáskomplexum építkezése. Mára elkészült, és még kaphatók lakások, irodák 5–600 ezer forintos négyzetméter áron (igaz, egy lakóegység több mint 200 négyzetméter). Egy óbudai malomépületből átépített lakásokat is hirdettek loft elnevezéssel, de abban főleg 30 négyzetméter körüli garzonlakásokat alakítottak ki, ami biztos különleges, csak nem feltétlenül minősül loftnak. A Római-parton is épültek loftlakások, mára már egy új építésű sincs a piacon. A loft elnevezés tehát vonzza a vevőket, az elnevezés marketingértéke magas, de valójában a tényleges loftlakásokból szűkös a kínálat. Pedig elhagyott ipari épületből van bőven, bár ezek környezete ma még nem mindenhol áll készen egy presztízsberuházásra.
