Leonard Slatkin az Amerikai Egyesült Államok legelismertebb és legünnepeltebb karmestereinek egyike. Zeneigazgató volt St. Louisban (az USA legmagasabban értékelt zenekarainak egyike), Pittsburghben, a Washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekarnál, a Detroiti Szimfonikus Zenekarnál, a BBC Szimfonikus Zenekaránál Londonban, a Lyoni Nemzeti Zenekarnál. Hatszor kapott Grammy-díjat kiemelkedő produkcióiért, kitüntették az USA Nemzeti Művészeti Díjával és számos más művészeti elismerést kapott.
Slatkin 1944. szeptember 1-jén született San Franciscóban. Családjában a szülők és a többi gyermek is magas színvonalon zenéltek. Nagyapja Ukrajnából vándorolt ki Amerikába. Hegedülni, később vezénylést és zeneszerzést is Los Angelesben, majd az Indiana Egyetem Zenei Fakultásán, végül New Yorkban, a Julliardon tanult. Vezénylésre a híres német karmester, Walter Susskind oktatta, aki később maga mellé vette asszisztensként a St. Louis-i Szimfonikus Zenekarhoz. Itt kezdődött ragyogó sikerekben gazdag pályafutása.
Nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen rangú karmester elfogadta meghívásunkat. Műsorának összeállítása is rokonszenves: egy amerikai és egy magyar művet, valamint egy örökérvényű Beethoven-szimfóniát vezényel a MÁV Szimfonikusok élén.
Lukács Miklós bérlet 3.
Zeneakadémia, Nagyterem
2021. november 19. 19 óra
Műsor:
Corigliano: Elégia
Dohnányi: Fisz-moll szvit, op. 19
Beethoven: III. (Eroica) szimfónia
Vezényel: Leonard Slatkin (USA)
Corigliano: Elégia
John Corigliano (született: 1938) olasz származású amerikai zeneszerző. New Yorkban született, anyja zongorista, apja hegedűs, a New York-i Filharmonikus Zenekar koncertmestere volt. Termékeny zeneszerző, több mint 100 művet komponált. Műveiért több Grammy- és Pulitzer-, valamint egy Oscar-díjat kapott. Elégia című művét 1965-ben komponálta Samuel Barbernek ajánlva. A mű címe az irodalomból átvett fogalom, az antik görög költészet műfaja volt.
Dohnányi: Fisz-moll szvit, op. 19
Dohnányi Ernő (1877–1960) Bartók és Kodály mellett a 20. századi magyar zene legjelentősebb személyisége. Világhírű zongoraművész, kiváló karmester, éveken keresztül a Zeneakadémia igazgatója, a Budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya, gazdag fantáziájú, óriási mesterségbeli tudással rendelkező zeneszerző volt. 1905-től közel tíz évig Berlinben oktatott az ottani zeneakadémián. Ez idő alatt 1909-ben komponálta a fisz-moll szvitet, amelyet szoktak Romantikus szvitnek is nevezni. Bemutatója 1910. február 21-én Budapesten volt a szerző vezényletével, majd egy év múlva megjelent nyomtatásban. Olyan sikeresnek bizonyult, hogy 1913-ban Londonban a Queen’s Hallban megrendezett Proms-koncerten is előadták. A művet nagy elismeréssel fogadták, az említett 1913-as bemutató után 1957-ig tizenkétszer szerepelt a BBC Proms műsorán. 1931-ben előadták a Salzburgi Ünnepi Játékokon is, lemezfelvétel készült belőle Londonban, Los Angelesben és persze több kiadvány Magyarországon is.
Beethoven: III. (Eroica) szimfónia, Esz-dúr, op. 54
1804. Történelmi idő: a francia forradalom győzött, megdőlt a királyság, az önkényuralom, létrejött és megszilárdult Európa – az ókori Róma óta alighanem első – köztársasága. A reakciós hatalmak megpróbálják katonai erővel térdre kényszeríteni, de hiába, a fiatal állam hadserege zseniális hadvezére, Bonaparte Napóleon vezetésével egymás után aratja győzelmeit. Ludwig van Beethoven (1770–1827), a szabadság lelkes híve és mindenfajta zsarnokság szenvedélyes gyűlölője új művel ünnepli Bonapartét, mégpedig egy olyan szimfóniával, amely méreteiben és zenei mondanivalójának monumentalitásával messze meghalad minden korábbit. Így lesz méltó a történelmi pillanathoz, a történelmi személyiséghez. Már készen áll a mű, amikor Beethoven hírül veszi, hogy Bonaparte, a szabadság bajnoka császárrá koronáztatta magát. Csalódása rettenetes, dühösen eltépi a partitúrának az ajánlást tartalmazó első oldalát. A művet még abban az évben bemutatják, majd amikor 1806-ban nyomtatásban is megjelenik, a címe már így hangzik: „Sinfonia Eroica” – Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének ünneplésére. A legújabb zenetörténeti kutatások eredményei alapján manapság többen kétségbe vonják e történet hitelességét. A kor és Beethoven kortársainak emlékeiből kibontakozó személyiségének ismeretében mindenesetre nagyon is hihető.
