Bármit érdemes csinálni, kivéve ülni otthon a négy fal között, és nézni a tévét…
Tudom, sokan, akik még dolgoznak, de már közeleg a nyugdíj ideje, úgy érzik, milyen jó lesz, ha végre nem kell munkába járni. És valóban, a nők zöme alig várja, hogy végre feje tetejére állíthassa a házat, a lakást, két-három hónapon keresztül lomtalanítanak, pakolnak, mindent fényesre suvickolnak. És amikor készen vannak, minden csillog-villog, ott a nagy kérdés, és akkor most mit csináljak? Mivel töltsem az elkövetkező tíz-tizenöt, de akár húsz évet is? Bármit érdemes csinálni, kivéve ülni otthon a négy fal között, és nézni a tévét…
Éppen tegnap este beszélgettem egy barátnőmmel, aki elmesélte, végre úgy döntött, jóval a nyugdíjkorhatáron túl, hogy befejezi. Leteszi a lantot. És hogy mit fog csinálni? Több időt tölt a barátnői társaságában, már bevásárolt szép fonalakat, és végre annyit kötöget, horgol, amennyihez kedve van. Újra elkezdett könyvtárba járni, mert olvasni mindig nagyon szeretett, most végre több ideje van rá. Azt is eldöntötte, mindennap szán egy kis időt arra, hogy sétáljon, most pedig egy némettanárt keres, mert szeretné felfrissíteni a tudását, hogy ha külföldre megy, legalább egy nyelven meg tudjon szólalni. Jólesett hallgatni őt, hogy tele van tervekkel és tettvággyal. És hogy nem fog bezárkózni!
Igazságtalan lennék, ha nem írnék néhány szót a nyugdíjba menő férfiakról. Az a tapasztalatom – a barátnői beszámolók alapján –, hogy a férfiak valahogy hamarabb belekényelmesednek a nyugdíjas létbe. De szerencsére akadnak olyan nők, akik ezt nem engedik a párjuknak. Egyik nőismerősöm maga keresett a férjének klubot, amiről tudta, hogy megfelel az érdeklődésének, és éppen ezért bízott abban, hogy majd rendszeresen el is jár oda. Így is lett, most mindketten örülnek, mert a férje jól is érzi magát ebben a közösségben.
Ez az írás a Meglepetés Magazinban jelent meg.
