Melyik fürdőt szerette leginkább a művészvilág és az értelmiség? Melyik látott el népfürdői funkciót? Melyik volt a legnépszerűbb, a legszebb panorámájú? Múltidézés a főváros legszebb fürdőiből.
A budapesti várospolitika viszonylag későn, a 19. század végén kezdte tudatosítani, hogy nincs a világon még egy nagyváros, mely bővelkedne kiváló hatású gyógy- és ásványvíz forrásokban.
A korabeli kedvenc, a Császár fürdő
A hajdani Császár fürdőnek, a magyar főváros egyik legrégibb fürdőjének első fénykora a török hódoltság idejére esett, de azután majdnem másfél évszázadig elsősorban azért emlegették, mert különlegességei közé tartozott, hogy bő meleg forrásai egész évben hajtották a mellé épült nagy teljesítményű malmot. Elegáns külsejét a kor egyik vezető építésze, Hild József által klasszicista stílusban megtervezett átépítésének köszönhette. A 19. század első felében vezető pest-budai fürdőnek számított. A vendégek szívesen időztek zeneszó mellett az oszlopos félköríves gyógyudvarban, mely élénk társas életnek adott helyet. A Duna közelsége, a környező park, a közeli szőlőhegyek és a malom melletti meleg vizű halastó buja növényzete egyedi látványosságot kínáltak. Itt nyílt meg az első modern magyar gőzfürdő 1853-ban, az 1860-as években fedett női uszodát és nyílt férfiuszodát adtak át a közönségnek.
A művészvilág találkozóhelye, a Lukács
A Lukács fürdő a 19. század végéig szerényen húzódott meg nagyhírű szomszédja, a Császár mellett, szegényebb néprétegek látogatták. Később inkább már a művészvilág és az értelmiség találkozóhelyének számított: „a Lukács fürdő nagyjából azt a föladatot töltötte be, amit hajdan az irodalmi kávéházak vagy a szellemi foglalkozásúak kocsmai törzsasztalai”. Kiépítése magántulajdonba kerülésével indult meg 1884-ben. Nevezetessége volt az említett meleg vizű tó gyógyiszapjának alkalmazása. 1979-ben a Lukács fürdőben jött létre az első komplex gyógyfürdőellátást biztosító részleg, vagyis a nappali kórház. A törzsvendége volt vitéz dr. Molnár Károly, aki még életében, 102 éves születésnapján, 1996 decemberében saját kezűleg avathatta fel „hálatábláját”, amiket a gyógyult betegek helyeztek fel a falra.
Zenés mulatságok a Rudasban
A nagy történeti múltú fürdők közül a Gellérthegy tövében fakadó forrásokat hasznosító Rudas fürdőt központi fekvése folytán a Duna-parti ikerváros közönsége szívesen látogatta. A fürdő török kori neve „Zöld oszlopos fürdő” volt, az oszlop helyét ma is jelzik a falakba épített, jól látható zöld kövek. Nem számított elegáns helynek a 19. században, vendégköre különféle rendű-rangú emberekből került ki. Forgalmát a közeli kikötő és a hajóhíd is növelte. Az 1838-as árvíz idején földszinti helyiségei víz alá kerültek, de a szerkezeti részekben kár nem keletkezett. 1881-ben gőzfürdőt kapott, 1898-ban uszoda is nyílt, 1900-ban pedig újabb forrásokat is feltártak. A társasági élet egyik központjaként is funkcionált ezekben az időkben. Ezt bizonyítják a népszerű élő zenés mulatságok is, amelyeknek szintén helyt adott a Rudas. A 20. században a második világháború okozta károk után az ismét újjáépült fürdő ivócsarnokkal és kórházi osztállyal is kiegészült, amely azóta öltözőknek, zuhanyzóblokkoknak ad helyet.
A Gellértben államfők is csobbantak
A Gellért gyógyfürdő a 19. században Európa legmodernebb fürdőjének számított. A fürdőt ekkoriban még nem az előkelők, hanem a szegényebb rétegek látogatták és gyógyításra használták. A világszerte ismert és a külföldiek által igen kedvelt, szecessziós stílusban épült Gellért Szálló 1918-ban nyitotta meg kapuit, majd 1927-ben a hullámstrandfürdővel és 1934-ben a pezsgőfürdővel bővült. A Gellért vizében Richard Nixon és Yehudi Menuhin is megmártózott, de Julianna holland királynő is itt töltötte a mézesheteit.
A világ egyik legnagyobbja volt a Széchenyi
1913. június 13-án nyitották meg a Széchenyi gyógyfürdőt, ekkor már a világ egyik legnagyobb fürdőkomplexumának számított. A megnyitás után a fürdő népszerűsége rohamosan nőtt és 1919-ben már több mint 890 000 vendéget fogadott. Ekkor beosztása szerint magánfürdőkre, férfi és női gőzfürdőre, valamint férfi és női népfürdőre oszlott. 1920-as években bővítették a fürdőt a külső medencékkel és az azt körülölelő Állatkert felőli szárnnyal. Ez a víz csalta dalra sokszor a benne lazító Honthy Hannát, de ejtőzött a Széchenyiben Madonna is az Evita forgatásának idején.
A törökök imádták a legjobban a Királyt
A fürdő építését Arszlán budai pasa kezdte meg 1565-ben és utóda, Szokoli Musztafa fejezte be. A Király gyógyfürdőt a törökök azért építették messze a forrásoktól, hogy egy esetleges ostrom idejére is biztosítva legyen a fürdés lehetősége a várfalon belül. Azt kevesen tudják, hogy a Király fürdő mellékházában a XVII. században élt egy török költő, aki rajongott Budáért, írásaiból tudható, mennyire szerették a törökök ezt a fürdőt. Budapest ostroma alatt jelentősen megsérült, a mai napig felújításra szorul.
Közös fürdőszoba volt a Dandár
A Dandár utcai népfürdőt 1930-ban adták át, itt olcsón lehetett biztosítani a higiéniailag szükséges fürdési lehetőséget. Máig itt a legolcsóbbak a belépő- és masszázsárak a beutalt betegeknek és a betérő fürdőzőknek egyaránt. A teljesebb tisztálkodási élmény érdekében borbély várta a férfivendégeket, a hölgyeket pedig manikűrös és fodrász. A gyerekekre is gondoltak: 14 gyermekkád működött a fürdőben, külön gyerekeknek szánt öltözőszekrényekkel. A II. világháború alatt a fürdő kevésbé rongálódott meg, így azt már 1945-ben megnyithatták. A fürdő eredetileg tisztasági fürdőként üzemelt. 1978-ban a teljes felújítást követően gyógyfürdőként helyezték ismét üzembe.
