A kutyák szőrös gyerekek – állítja néhány évvel ezelőtt megjelent, azonos című könyvében Csányi Vilmos. A világhírű etológus elsősorban a négylábú kedvencek és a gyermeknevelés között vont ily módon nagyon is találó párhuzamot. Azonban különböző életszituációkban egy kutya nemcsak a gyerekünk lehet, hanem legjobb barátunk, társunk vagy akár szocializációs támaszunk is. Amikor pedig a valódi gyerekeink kirepülnek a családi fészekből, a kutyáink maradnak és egy csapásra ők válnak hétköznapjaink „szemünk fényévé”. Éppen ezért az élet sok más területéhez képest itt sem mindegy hogyan választunk.
A kulcsszó minden esetben a felelősségteljes állattartás. Már a gondolat felmerülésekor tisztában kell lennünk azzal, hogy az új jövevény egy falka, jelen esetben a család tagja lesz. Ha erre nem vagyunk felkészülve, akkor inkább – mindannyiunk érdekében – halasszuk el egy időre a „családbővítést”. Következő lépésben – akármilyen furcsán is hangzik – alaposan végig kell gondolnunk, milyen kutya illik hozzánk. Ez függ a lakóhelytől, a családi állapottól, a munkakörülményektől, sőt a saját személyiségünktől is. Kis lakásba nem szerencsés még egy állatot is bezsúfolni, főleg ha egy nagyváros közepén élünk, ahol megfelelő mennyiségű és minőségű zöldfelület híján a séta is felesleges gondot okoz. Fontos alapszabály, hogy gyerekeknek „ajándékba” soha ne vegyünk háziállatot! Sok szakember már akár csecsemőkortól ajánlja a háziállatok jelenlétét a családban, de ehhez bizony erős szülői elhatározás kell, hiszen a munka, a gyerekek és egyéb háztartási teendők mellett bizony velük is sokat kell foglalkozni.
Ezért érdemes a döntés előtt közösen leülni és felmérni, készen áll-e a család az új jövevénnyel járó többletfeladatok megosztására. A befektetett energia azonban bőven kárpótol majd, hiszen az együtt cseperedő „szőrös gyerekek” kiváló szocializációs társai lehetnek kétlábú társaiknak. Nem beszélve a tinédzserkor közösen vett buktatóiról…
Ha munkamániásak vagyunk, esetleg úgy hozta az élet, hogy 10–12 órát is kénytelenek vagyunk dolgozni, akkor ebben az élethelyzetben sem való mellénk semmilyen állat. Még akkor sem, ha kertes házban élünk… Az ugyanis alapvető tévedés, hogy ha a kutya „kint” él, akkor nekünk már szinte semmi tennivalónk vele. A napi séta és mozgás ebben az esetben is elkerülhetetlen „velejárója” a kutyatartásnak.
Ha mindezeket alaposan átrágtuk, akár magunkban, akár családostul, akkor következhet egy alapos „önismereti tréning”. Hiszen az is nagyon fontos, hogy a saját személyiségünkhöz illő állatot válasszunk. Jól hangzó, de alapvetően téves elképzelés, hogy idővel „minden kutya hasonlít a gazdájára”. Ha egy csendes, visszahúzódó idősebb ember például egy németjuhászt választ, soha nem lesznek együtt boldogok. De akkor is ez fog történni, ha egy harsány, egész nap pörgő fiatal egy félénkebb természetű kutya mellett teszi le a voksát. Azok a gazdik és kutyák, akiken azt látjuk, hogy „hasonlítanak egymásra”, már alapvetően azonos habitussal rendelkeztek. Ez az évek alatt pedig csak még erősebb köteléket alakít ki közöttük. Egy rossz választással azonban ezt soha nem fogjuk tudni elérni…
A személyiségjegyek tudatosítása azért is fontos, mert ezzel is leszűkítjük a szóba jöhető kutyafajták számát. Ha ezen belül azt is tudjuk, pontosan milyen fajtát szeretnénk, akkor pedig kicsit könnyebb dolgunk lesz. De csak egy kicsit, hiszen a következő lépésben azt kell eldöntenünk, honnan érkezzen a kutya. Ha több fajta is szóba jöhet, akkor célszerű felkeresni egy állatmenhelyet, ahol személyesen is megismerhetjük a jövendőbeli nagy őt. Persze ez a megoldás akkor is szóba jöhet, ha egy konkrét fajta mellett tettük le a voksunkat, hiszen ma már Magyarországon is egyre több, úgynevezett fajtamentő működik. Ezek mindössze abban különböznek a nagyobb menhelyektől, hogy csak adott fajták egyedeinek mentésére és örökbeadására koncentrálnak.
Ha pedig ragaszkodunk a kölyökkutyához, akkor vásárolhatunk is. Ezt azonban mindig ellenőrzött körülmények között tegyük, kizárólag hivatalos tenyésztőtől. Kerüljük az úgynevezett szaporítókat, amelyeket onnan ismerhetünk meg, hogy pár tízezer forintos nagyságrendben kínálják „portékáikat” az interneten vagy piacokon. A valódi tenyésztők gondos odafigyeléssel választják ki a szülőket, így mind fizikailag, mind mentálisan egészséges utódok születnek. A szaporítók esetében csak a profit számít: szerencsétlen szukák egy évben több almot is világra hoznak. A „futószalagon”, sokszor genetikai, idegrendszeri vagy egyéb súlyos betegséggel született kiskutyák orvosi ellátása pedig később sokkal többe kerül, mintha tenyésztőtől vásároltunk volna.
Már az új családtag érkezése előtt érdemes beszerezni az alapvető kellékeket: tálakat, nyakörvet, pórázt vagy hámot, fekvőhelyet, tisztálkodóeszközöket, játékot és rengeteg egyéb hasznos dolgot. Feltérképezhetjük a környékbeli állatorvosokat és sétálásra alkalmas helyeket. De a java, a közös élet, annak minden szépségével és nehézségével csak ezután következik. Ebben igyekszünk majd azon olvasóink segítségére lenni, akik úgy döntenek, szebb lesz az élet egy „szőrös gyerekkel”.
Stílusvadászattal kapcsolatos cikkeinket ezen a linken találja: stílusvadász
