Soha nem látott csillagrobbanást fotóztak

Egyedülálló felvételeket sikerült készíteni nagy tömegű csillagok születésekor létrejött tűzijátékszerű robbanásról az Orion csillagképben – közölte az Európai Űrügynökség (ESO).

A drámai és heves eseményről készült felvételek két fiatal csillag összeütközését örökítik meg. Az eset mintegy 500 éve történt, hatalmas por- és gáznyalábot lökve ki a csillagközi űrbe. A kutatók szerint az ütközés olyan sok energiát termelt, mint amennyit a Nap termelne tízmillió év alatt. Az esemény részleteit az Astrophysical Journal című szaklapban mutatták be.

Híresen szép az Orion-köd

A csillagok születésének vizsgálatakor a kutatók az Orion csillagkép sűrű és aktív régióját vették megfigyelés alá. Az Orion 1 molekulafelhő (OMC-1) nevet viselő terület ugyanannak a komplexumnak a része, mint a híres Orion-köd.

Csillagok az univerzumban akkor keletkeznek, ha egy a Napénál több százszor nagyobb tömegű anyaggal rendelkező gázfelhő saját vonzási ereje következtében összeroppan. Az ESO szerint a legsűrűbb régiókban úgynevezett protocsillagok, vagyis a csillagok előfutárai alakulnak ki, amelyek önkényes mozgásba kezdenek.

Ez van, ha összeütközik két protocsillag

A szakértők szerint az OMC-1 mélyén mintegy százezer éve több protocsillag kezdett kialakulni. Gravitációs erejük hatására egyre közelebb kerültek egymáshoz, sebességük folyamatosan növekedett, míg végül 500 évvel ezelőtt a Földtől 1500 fényévnyi távolságra két csillag összeütközött – írja a BBC.com.

Az ESO csillagászai nem tudják biztosan, hogy a két csillag csak súrolta-e egymást vagy frontálisan ütköztek. Az összeütközés mindenesetre olyan erős robbanást eredményezett, amely a közeli protocsillagokat és hatalmas mennyiségű gázt és port lökött ki a csillagközi térbe 150 kilométer per másodperces sebességgel.

Nemrég kezdett működni, de máris elkezdett történelmet írni az ALMA

Az amerikai Coloradói Egyetem kutatója, John Bally vezette csillagászcsoportnak 500 évvel később sikerült betekintést nyernie a molekulafelhőbe a chilei Atacama-sivatagban ötezer méteres magasságban működő rádiótávcsőrendszer – a Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array, ALMA) segítségével.

A robbanás tűzijátékhoz hasonlít, amelynek színei minden irányba szétterjednek.

A csillagászok abból indulnak ki, hogy az ilyen robbanások egy csillag életének kezdetén csillagászati mértékkel nézve viszonylag rövid ideig tartanak, és a most megfigyelthez hasonló nyomok csak néhány száz évig láthatóak. Becsléseik szerint ugyanakkor az ilyen csillagközi robbanások viszonylag gyakoriak.

Fotó: ESO

 

Akár ez is tetszhet A szerző további művei