„Sírni csak a győztesnek szabad”

Székely Éva olimpiai bajnok úszó 1927. április 3-án Budapesten született. Kilencéves volt, amikor a rádióban hallotta, ahogy Csík Ferenc olimpiai bajnok lett a 100 méteres gyorsúszásban. Ekkor határozta el, hogy egyszer ő is feláll az olimpiai dobogó tetejére, és neki szól majd a Himnusz. 1945-ben lett a válogatott tagja, és ugyanebben az évben országos csúcsot úszott a 100 méteres mellúszásban, 1949-ben a 100 és 200 méteres pillangóban az úszásnem első magyar bajnoka lett.

A csúcsra 1952-ben a helsinki ötkarikás játékokon ért fel: a finn fővárosban úgy nyert aranyérmet a 200 méteres mellúszásban, hogy a világon első nőként pillangózta végig a távot. (Az akkori szabályok megengedték, hogy melltempó helyett a jóval gyorsabb, de sokkal megterhelőbb pillangótempóval ússzák végig a számot; a pillangóúszás a következő olimpiától lett külön úszásnem.) Székely Éva olimpiai rekorddal győzött, és csaknem három másodperccel előzte meg az ezüstérmes Novák Évát.

A „Pillangókisasszony” úszta az első világcsúcsot 400 méter vegyesen (1955), összesen 44 magyar bajnokságot nyert, ebből 32-t egyéni számokban. 36 országos, 12 Európa- és hat világrekordot állított fel, 1947 és 1951 között nyolcszor nyerte meg a főiskolai világbajnokságot. Pályafutását 1960-ban fejezte be, miután férjével, a vízilabdázó Gyarmati Dezsővel nem utazhattak el mindketten a római olimpiára, és végül a feleség maradt itthon.

Gyógyszerészi, majd a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szerzett, 1969-től mesteredző lett. Legeredményesebb tanítványa lánya, Gyarmati Andrea, aki 1972-ben a müncheni olimpián 100 méteres hátúszásban második, 100 méteres pillangóban bronzérmes lett, s emellett kétszeres Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes úszó. 2004-ben az elsők között lett a Nemzet Sportolója. Több könyvet is írt, a legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta.

Isten éltesse sokáig a nemzet Pillangókisasszonyát!