Az implantációs fogpótlással kapcsolatban rengeteg téves információ került a köztudatba. A leggyakrabban felmerülő kérdéseket prof. dr. Szabó Jánosnak, a hévízi S és Z Klinika vezetőjének tettük fel, aki a fogászati implantációban szerzett 40 év tapasztalatával a háta mögött adott hiteles válaszokat.
Mit kell tudni a fogimplantátumokról?
A hiányzó fogak pótlására a fogimplantáció jelenti a legoptimálisabb megoldást. Az implantátumok beültetésével biztosítjuk a stabil alapot a jó rágóképességet helyreállító fix fogpótlások számára. A kezelést követően jelentősen javul az arc esztétikai tekintetben is, ami az életminőséget is kedvezően befolyásolja. Az implantáció soha nem öncélú. Az optimális fogpótlás megtervezése az esztétikai és funkcionális igények szerint történik. Fontos szempont, hogy biztonságosan, hosszú távra tudjuk rögzíteni a fix fogpótlásokat az állcsontokba. Tapasztalataim szerint az implantátumok beültetése legalább 50 százaléka csontpótlással és feszesíny-képző műtéttel jár együtt. Minden esetben alapos vizsgálatokat kell végezni és csak ezek után lehet az egyénre szabott optimális kezelést megtervezni, illetve kivitelezni.
Milyen vizsgálatok előzik meg a beavatkozást?
A klinikai vizsgálatok nemcsak a szájüregen belülre, hanem azon kívülre is kiterjednek. Az arc, a nyak, a szájmozgások és a rágóízületek funkciójának vizsgálata is szükséges, hiszen nem mindegy, hogy az elkészülő fogmű milyen terhelésnek lesz kitéve, milyen pozíciót kell a fogaknak biztosítani. A klinikai vizsgálatot követik a röntgenvizsgálatok, melynek elengedhetetlen része a háromdimenziós komputertomográfia. A komputer alkotta képek a csont és a fogak legkisebb részleteiről is információt adnak. Az adatokat tervezőszoftverekbe tápláljuk és ezek segítségével a kezelést pontosan megtervezzük. A terv alapján készül a műtéti navigációs sablon vagy a dinamikus, az implantátumok behelyezését segítő szoftver működtetése. Így az implantációt végző orvos tized milliméteres pontossággal dolgozik.
Mindenki alkalmas arra, hogy fogimplantációt végezzenek el rajta?
Létezik pár súlyos betegség, melyek esetében nem tudjuk elvégezni az implantációt. Az egészséges csontozattal és jó szájhigiéniával rendelkező páciensnél általában gördülékeny az implantációs beavatkozás. Nehézséget jelent, ha a páciens rossz szájhigiéniával érkezik. Az implantáció előtt csontpótlást kell alkalmazni, ha az ápolatlan fogak körül a baktériumok behatolnak az íny és a fog közötti résbe, ami nemcsak ínysorvadást, hanem a csontok leépülését is kiváltja. Az elégtelen szájápolás következménye az, hogy a fogak meglazulnak, majd elvesznek. Ráadásul aki elhanyagolta a saját természetes fogazatát és az implantáció után sem hajlandó a gondos szájápolásra, annak implantátumait ugyanazok a baktériumok fogják megtámadni. Ekkor már nem fogágygyulladásról, hanem implantátum körüli gyulladásról beszélünk.
Nyilván pont nekik van a legnagyobb szükségük a fogak pótlására. Számukra is létezik megoldás?
Ha a beteg elhatározza, hogy tartósan rendbe akarja hozatni a rágóképességét és ezzel együtt esztétikai javulást is szeretne, számítania kell arra, hogy az életmódján is változtatnia kell. Minden esetben javasoljuk, hogy hagyja abba a dohányzást, rendszeresen mosson fogat, használjon fogselymet, bizonyos időszakonként kontrolláltassa a fogazatát. Ne engedje, hogy olyan baktériumflóra alakuljon ki, amely tönkre teszi az implantátumokat, az ínyt és a maradék fogakat is. Ennek érdekében nagyon szoros együttműködés szükséges a beteg és a kezelőorvos között. Az első konzultáció egyfajta szűrésnek is nevezhető, amikor a páciensnek egyértelműen választ kell adnia arra, hogy vállalja-e az instrukciók követését.
Több fogklinika úgy hirdeti magát, hogy azonnal használható implantációt használ. Van ilyen lehetőség is?
Lehetséges az implantátumok azonnali megterhelése ideiglenes koronával, amennyiben a csont mennyisége és minősége megfelelő. Ezt jó primer stabilitásnak nevezzük, ami azt jelenti, hogy mechanikusan szilárdan áll az implantátum a csontban. Műszerrel pontosan meg tudjuk mérni, hogy milyen erővel lehet becsavarni az implantátumot. Ha a kielégítő primer stabilitás megvan, azaz a csont elégségesen rögzíti már a becsavarás pillanatában az implantátumot, akkor ideiglenes fix fogpótlás készíthető az implantációra. Általában hosszabb, akár féléves várakozási idővel kell kalkulálni, amíg a csont ráépül az implantátumra. Ekkor már terhelhető az implantátum a végleges fix fogpótlással.
Mire számíthat a páciens, abban az esetben, ha jelentősebb számú foghiánnyal érkezik a rendelőbe?
Nem fontos annyi implantátumot behelyezni, ahány hiányzó fog van. Az implantátumokra is fel lehet helyezni a hídpótlást ugyanúgy, mintha természetes fogak lennének. Teljes felső fogatlanság esetén elég nyolc implantátum, amelyek megbízhatóan biztosítják 14 fog elkészítését. Ezt nevezzük implantátumokkal rögzülő hídpótlásnak. Vannak implantációs technológiák, amikor négy implantátum biztosítja a tartós fix fogpótlást. Az eljárás neve: „all on 4”. (Az angol elnevezés arra utal, hogy négy implantátumra helyezzük a teljes fogpótlást.) Ebben az esetben a két szélső implantátumot nem a természetes gyökerek pozíciójába, hanem attól eltérő, az implantátum csúcsával közép felé dőlő szögben helyezzük be.
Az alsó és a felső fogsor különbözik egymástól implantáció szempontjából?
Igen. Az alsó állcsont egy keményebb, kompaktabb csont. A külső, kemény, sejtszegény csont vaskosabb, ennek megfelelően az alsó állcsontban kisebb felszínű implantátummal is olyan csontintegráció érhető el, amely megfelel a tartós fogpótlás feltételeinek. Ezzel szemben a felső állcsont szerkezete sokkal szivacsosabb, a kemény külső réteg vékonyabb, és ennek megfelelően nagyobb felületű vagy nagyobb számú implantátumot vagyunk kénytelenek behelyezni a felső állcsontba, hogy elérjük ugyanazt a stabilitást, mint az alsónál.
És ha a páciens teljes fogazatát kell pótolni?
Egy hosszú ideje fogatlan száj – amikor sem alsó, sem felső foga nincs a betegnek – jelenti a legnagyobb kihívást. A fogak elvesztése ugyanis a csontok elvesztésével is jár. Ebben az esetben nagyfokú csontpótlásokra, arcüregemelésre (sinus liftre) van szükség ahhoz, hogy elégséges csontfelszínt biztosítsunk a majdani implantátumoknak. Fél év után az implantátumok behelyezhetők, de ezután még egy újabb 4–6 hónapos várakozási idő van, amíg az implantátumok terhelhetővé válnak. Gyakran a megnövelt csontfelszín takarása érdekében ínyműtétet is kell végezni. Ez egy olyan procedúra, ami a kezdettől számítva egy év alatt valósulhat meg. Természetesen addig kivehető ideiglenes fogpótlással hidaljuk át a fogatlan periódust. Teljes foghiány esetén is alkalmas lehet az állcsontok állapota az „all on 4” (egy nap alatt terhelhető implantációs fix fogpótlás) technika alkalmazására. Extrém felső csonthiány esetén az implantátumokat a pofacsontba rögzíthetjük.
Teljes rekonstrukciónál csak rögzített fogpótlásban gondolkodunk, vagy lehetséges más megoldás is?
Vannak implantátumokon elhorgonyozott kivehető fogpótlások is. Az egész száj vizsgálata után derül ki, hogy mi az, ami megvalósítható, melyik megoldás milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal jár. Végül a beteggel konzultálva meg kell keresni a számára optimális megoldást. Ha a beteg teljesen tájékozatlan és nehezen tudja követni a konzultáció során hallott sok új információt, akkor képi magyarázattal segítjük a döntését. A jó hír az, hogy számos megoldás van! De a páciensnek tudnia kell azt is, hogy különböző beavatkozások eltérő műtéti és természetesen anyagi megterheléssel járnak. Az első konzultáción ez is egy fontos szempont, ezért több kezelési ajánlatot szoktunk felkínálni. Az esetek többségében megtaláljuk a beteg számára elfogadható és szakmailag is megfelelő kezelési tervet.
Mit javasol azoknak, akik implantációs fogpótlást szeretnének?
Amikor az elhatározás megérett, keressenek fel egy olyan szakembert, akinek nagy tapasztalata van és a legmodernebben felszerelt rendelőben dolgozik. Ne feledjék, hogy a fogimplantáció folyamatosan változó és dinamikusan fejlődő orvosi szakterület. A kezelés befejezése után ugyanannál az orvosnál vegyék igénybe a karbantartásokat.
