Ötven jelentkező közül választották ki azt az 58 éves belga férfit, aki egy osztrák falu új remetéje lesz. Csendes élet vár rá, kérdés, hogy mennyi ideig bírja majd a nem éppen XXI. századi körülményeket.
Egy belga férfi nyerte meg azt a versenyt, mely során ötven férfi pályázott arra, hogy a világtól elvonultan, remeteként élhesse tovább életét – írja a The Guardian. Az 58 esztendős belga Stan Vanuytrecht az a szerencsés, aki bevonulhat a nyugat-ausztriai Salzburghoz közeli Saalfelden mellett lévő, sziklára épített, 350 éves remetelakba.
A Brüsszel közelében élő egykori tüzérségi tiszt – aki a mai napig egy Trabanttal rója az utakat – ugyan nem tartotta magát esélyesnek a versenyben, de már mikor először olvasott a saalfeldeni remetelakról, tudta, ez a neki való hely. Régóta foglalkoztatta ugyanis, hogy milyen lehet elvonultan élni, csak éppen lehetőség nem adódott rá, egészen idáig.
Nincs fizetés, viszont a kilátás pazar
Azért ez a „munka” bizonyos szempontból nem éppen a legvonzóbb, nem mindenki igényeit elégíti ki: fizetés nem jár érte, a lakban nincs fűtés, nincs vezetékes víz és internet sem, a külvilágtól viszont komoly mértékű az elszigeteltség. Kárpótlásnak persze ott van a lenyűgöző kilátás és a tiszta levegő.
És hogy egyáltalán hogyan juthat el egy ilyen munkalehetőség híre az emberhez? A helyi pap, Alois Moser hirdette meg az „állást”, miután az előző remete, Thomas Flieglmüller, az egykori pap és pszichoterapeuta bejelentette, hogy elhagyja az alapítása óta mindig lakott remeteséget; Bécsbe ment, hogy írói karrierjére koncentrálhasson. A lehetséges utódoknak postai úton kellett beadni kérelmeiket.
A munkaköri elvárások között szerepelt, hogy az ideális pályázó legyen kapcsolatban a keresztény hittel, és legyen meg a képessége arra, hogy békében élhessen önmagával. Mindezt 1400 méterrel a tengerszint felett…
A tapasztalat nem hátrány
Vanuytrecht úgy gondolta, hogy korábbi munkatapasztalata jó ajánlólevél lehet: az egykori katona hajléktalanokkal, alkoholistákkal, drogfüggőkkel, elítéltekkel és pszichiátriai betegekkel foglalkozott. Ezen kívül elvált, megtapasztalta a szegénységet is, ezt jó felkészülésnek tartotta a remeteségre.
A belga férfi, aki ráadásul maga is katolikus diákonus, azért nem lesz teljesen egyedül, hiszen számíthat látogatókra, akik a remetelakhoz járnak fel imádkozni, beszélgetni vagy éppen csak gyönyörködni a tájban. Elmondása szerint tetszik neki az ötlet, hogy a békés reggelek és esték között intenzív beszélgetéseket folytathat a látogatókkal, akiknek a lelki gondozására is lehetősége nyílik.
Szakáll és pipa
Elődje, Thomas Flieglmüller egy szezont „húzott le” remeteként, áprilistól novemberig tartózkodott a sziklán. Bevallása szerint élvezte az ottlétet, de gyakran kérdezték tőle, hogy miért nem visel szakállat és csuhát. Vanuytrecht ebből a szempontból meggyőzőbb figura, fehér szakálla mellé még pipázik is.
Saalfelden polgármester, Erich Rohrmoser elmondta: Vanuytrecht kitűnt a többi jelentkező közül, és a személyisége miatt esett rá a választás. „Nyugalmat sugároz és kiegyensúlyozott ember benyomását kelti. Ráadásul azt mondta, el tudja képelni, hogy hosszú időt töltsön Saalfeldenben.”
És hogy mi számít ott jelentős időnek? Flieglmüller elődje, aki bencés szerzetes volt, például tizenkét évet töltött a remetelakban.
Saalfelden lakói először április 30-án, az évi Szent György napi ünnepségen találkoznak majd az új remetével. Egy biztos, nyelvi problémáik nem lesznek: Vanuytrecht ugyanis folyékonyan beszél németül.
