Az Arany János bicentenárium egyik legnagyobb eredménye, hogy a költőre irányuló figyelem születésének 201. esztendejében is töretlenül folytatódik. Az emlékév során a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye számos ritka dokumentummal gyarapodott a költő és családja hagyatékából. Április 11-én, szerdán, a költészet napján 10 órától ezek a becses, eddig soha nem látott kéziratok lesznek láthatók. 13 és 15 órakor a kincseket az Arany János-kiállítás kurátora, illetve a Kézirattár munkatársa be is mutatja az érdeklődőknek.
Láthatja a nagyközönség azt a Nógrád vármegyének írt levelet, ami Arany János egy eddig kevéssé ismert szerepét, a közéleti embert jellemzi. Írótársaihoz hasonlóan a kiegyezést megelőző, sorsfordító 1859–61-es években szülőföldje városai, Nagyszalonta, Nagyvárad keresik fel, hogy mint nagytekintélyű, országos hírű művész vállaljon politikai szerepet, induljon a választásokon, sőt maga Tisza Kálmán kéri fel, hogy induljon képviselőjelöltségért. Arany szándékai azonban egyértelműek:
„Az én pályám, bár nyilvános, de a politikaitól annyira különböző volt mint ez ideig, hogy nagy öncsalás kellene arra nézve, hogy magamat a követi pálya betöltésére képesnek gondoljam, s bár a hazának joga van minden honfitól megkivánni a szolgálatot, azt hiszem, csak kárára lennék érdekeinek, ha olyan állásban akarnám szolgálni, mely tehetségeimmel kedvező arányban nincs. 1848-ban, igaz hogy félig erőltetve, hagytam nevemet szerepelni a jelöltek lajstromán: de azóta öregbedett tapasztalásom, és megtanultam, „kiki a maga szerepében”.
(Arany János levele Rozvány Györgynek, 1861. márc. 1.)
