Ötvenöt éve a színpadon és a közönség szeretetének középpontjában áll az Omega együttes, amelyért nemcsak itthon, hanem Európa számos országában is rajonganak. Mindezt december 28-án egy jubileumi nagykoncerttel szeretnék meghálálni és természetesen fennállásuk kerek évszámát megünnepelni, egyúttal a Volt egyszer egy vadkelet című legújabb album slágereit is bemutatják. Kóbor János (Mecky), az együttes frontembere jó szájízzel idézi fel az elmúlt évek nagy eseményeit és emlékeit, de szívesen tekint a jövőre is, hiszen az együttes dübörög tovább. Tervek pedig jócskán akadnak.
Fiatalon sportoló szeretett volna lenni, szép eredményeket ért el a fociban majd a gátfutásban, azonban egy sérülés miatt kénytelen volt lemondani a sportolói pályáról.
A foci volt fiatalon az életem és a szerelmem. Majd 13 évesen egy atlétikai edző rábeszélésére váltottam és az atlétika felé fordultam. Nem bántam meg. Nagyon szerettem és 110 gáton futottam. Tősgyökeres budai vagyok, a Feneketlen-tó környékén nőttem fel, ezért a XI. kerületben a BEAC-pálya jutott, ott van most az Allé Bevásárlóközpont. Egy sérülés miatt azonban abbahagytam. Így nem is jutott igazán eszembe az élsport.
Nem bánta meg, hogy abba kellett hagyni?
Ahogy most visszagondolok erre az időre, természetesen nem bántam meg, hiszen akkoriban már a gimnáziumi évek alatt zenéltünk, egy zenekart is alapítottunk harmadikban Laux Józsival. Emlékszem, kisorsoltuk, hogy ki milyen hangszeren fog játszani. Nekem a gitár jutott. Mentem gitárt tanulni. Persze inkább a fül számított. Öt évig azért ott lógott a nyakamban, de nem lettem profi gitáros. Majd később az éneklésre váltottam. De ez sem volt tudatos. Igazából azért került erre sor, mert én beszéltem a legjobban angolul. A sport iránti szeretet természetesen máig megmaradt.
Énekelni nem is tanult?
Nem, én utálok próbálni. Nem tanultam énekelni.
Majd építészmérnöknek tanult, le is diplomázott, ám ahogy az egyik legendás színészünk, Ön sem ezt a pályát választotta. Hiszen az Omega abban az időben már amatőrből profi zenekar lett.
A pálya elején igazán tisztességes, jó építészmérnöknek készültem, szerettem is az ábrázoló geometriát és a fizikát. Volt a családban egy vonal, akiket követtem ebben. De mikor megkaptam a diplomát, valahogy nem vonzott az akkori építészeti stílus. A zene ereje mindent vitt. Talán ekkor jött át, hogy zeneszeretőnek is neveltek a szüleim. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyetemi klubélet alatt nagyon beindult az Omega.
Valóban egy portásnak köszönhetik az Omega nevet?
Igen, a portás a volt Hess András téren, a Műegyetem kollégiumánál az egyik alkalommal azzal várt minket, hogy kint a plakáton a mai koncert és nevet is adtak a szervezőkkel. Így lettünk Omega.
Jött 1967–1968, ami fontos évszám az együttes életében. A külföldi megmérettetések igazi mérföldkőnek számítottak?
Igen, 1968-ban két angol turnéja volt az együttesnek. Ott kint felgyorsultak az események. Lemezszerződést kaptunk. Elkészült a többi között ott a stúdióban a Trombitás Frédi és a Ha én szél lehetnék… című dalok felvétele. Fontos időszak volt az életünkben. Az angolok akkor már az egész világ előtt álltak. Nekünk ez több volt, mint álom. Óriási nagy bulikat csináltunk Londonban és olyan zenész is megfordult az egyik bulin, mint Eric Clapton.
A hetvenes években már külföldön is elindult a siker felé az Omega. A mai napig az európai sajtó az együttes akkori időszakát mint a keleti Rolling Stonest emlegeti, sőt párhuzamot is von a két banda között.
A Rolling Stones rettenetesen jól csinál mindent, még ma is tudnak egy olyanfajta image-et maguk köré tenni, amitől teljesen egyediek. Az igaz, hogy mi is próbáltunk ennek a nyomdokaiban haladni. Amikor mi megalakultunk, ők még nem is léteztek. Ám ott van a Scorpions, akikkel valóban rengeteget turnéztunk a 70-es években, Franciaországban, Olaszországban többször találkoztunk. De nem szabad elfelejteni, ott kint minden más volt akkoriban, mint itt. Itt nem lehetett úgy még utazni sem. Mégsem bántuk meg, hogy ezt utat választottuk és nem maradtunk kint. Hiszen így nem tettük ki magunkat annak a vegzálásnak, amivel ez akkoriban járt. Ne feledjük, ha úgy döntünk, hogy kint maradunk, az életben nem jöhettünk volna vissza.
Ezek az együttesek hatással voltak az Omegára?
Hogyne, de másolni nem akartuk őket. Csak a saját eszközeinkkel szerettük volna a nagyságukat megközelíteni. Egyébként számomra a Pink Floyd és a Dee Purple az igazán nagy példakép. Mind zenei hangzásban, mind stílusában. A Pink Floyd zenéje áll hozzánk közel, velük azonban nem volt közvetlen kapcsolatunk. Mégis megpróbáltuk ezt a vonalat követni a zenei irányzatban.
Az Omegát igen fontos szálak fűzték az egykori Népstadionhoz. Óriási koncertet adtak 1994-ben.
Ez így volt, többször is megtöltöttük, akkor 40 ezer ember volt ott ránk kíváncsi. Habár a Kisstadiont is szeretném megemlíteni, ahol szintén mindig telt ház előtt játszottunk a 70–80-as években.
Nem olyan régen egy régi vágya is teljesült.
2014-ben koncertet adhattunk a rendszerváltás 25. évfordulójának tiszteletére a Hősök terén. A koncerten fellépett a Scorpions is, sőt együtt is énekeltük a Wind of Change-t Klaus Meinével. Amerre a szem ellátott, mindenütt voltak, emlékezetes volt.
A tervek szerint az új létesítménynek 2018. november 25-re kellene elkészülnie a legendás 6:3-as barátságos meccs emlékére. Az átadás valószínűleg csúszik. Esetleg az Omegát meghívták már a nyitóünnepségre?
Nem, mi még nem kaptunk meghívót.
Az őszi külföldi koncertek mellett hamarosan Budapesten, az Aréna színpadán csap a húrok közé az Omega. Lesznek esetleg meghívott vendégek?
Nem tervezünk különleges dolgokat. Csak jó bulit szeretnénk csinálni. Remélhetőleg Benkő László is nagyon jó formában lesz. Hiszen túl van a kezelések nagyobb részén. Most azért is tudunk utazni és fellépni. Novemberben azonban egy újabb kemoterápia vár rá. Bízom benne, hogy még jobb erőre kap tőle és újra nagy lendülettel vághatunk neki a jövő évnek, hiszen tervek bőven vannak.
Alig van együttes, amelyik ennyi éve dübörögne a zenei frontvonalon, mint az Omega.
Ez a közönségnek is köszönhető, itthon és külföldön egyaránt. Talán ez annak is tudható be, hogy mi mindig a jelenben éltünk. Csak a mával foglalkozunk, persze ez nem azt jelenti, hogy a régiekre nem emlékszünk szívesen. Ezért is készülünk most is ugyanúgy minden egyes koncertre, mint régen. No meg új lemezt is készítettünk Volt egyszer egy vadkelet címmel. Ezzel nem az ideálok előtt akartunk tisztelegni. Főleg a kelet-európai zenész barátainkkal készítettük a nagylemezt, akik rosszabb körülmények között dolgoztak, mint a nyugatiak, de nem rosszabbak, mint ők. Bevallom, nem könnyű csehül vagy lengyelül énekelni.
Egy kicsit beszéljünk a magánéletéről! A második házasságából van egy gyönyörű kislánya, Léna, aki 10 éves. A zene vagy a sport érdekli jobban?
Nagyon jó suliba jár, elsősorban angolul tanul, anyanyelvi szinten, amerikai tanároktól. Ugyanakkor zongorázni is tanult. De most inkább a tánc érdekli, a ritmikus rock and roll. Természetesen itthon szinte minden koncertemre eljön. De nem lesz énekes, ami nem is baj. Nagy Forma–1-es rajongók vagyunk, együtt nézzük a vándorló cirkuszt. Kicsit Vettel-szurkolók is vagyunk. De más sportot is nézünk együtt szívesen. Sőt vitorlázni is együtt járunk a családdal. Az még közös szenvedély. Próbálunk természetesen több időt együtt tölteni, ahogy az iskola és a fellépések engedik.
Díjak és elismerések:
Yamaha fesztivál fődíja (1970)
Liszt Ferenc-díj – megosztva az Omega együttes tagjaival (1987)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995)
Pro Urbe Budapestért díj – megosztva az Omega együttes tagjaival (2011)
Kossuth-díj – megosztva az Omega együttes tagjaival (2013)
Budapest díszpolgára (2013)
Ortodox Érdemrend Nagykeresztje – Oroszország (2013)
Inter-Lyra-díj
Kultúrával kapcsolatos cikkeinket ezen linken tudja elolvasni: kultúrkaland
