Cukormérő a kocsiban

A cukorbetegek nem ehetnek édességet, nem ihatnak cukros üdítőket, de talán ez a legkevesebb, amiről le kell mondaniuk. A diabetes kezelése, a naponta többszöri  cukormérés, az inzulinadagolás és a sokféle diétás szabály betartása szigorú korlátok közé szorítja az életüket. Bár a világ minden táján egyre többen szenvednek a veszélyes kórban, mégis ritkán vetődik fel, hogy a cukorbetegek vezethetnek-e autót? Szerencsére kedvező a válasz: kellő óvatossággal igen!

A statisztikai adatok mindenesetre riasztóak: Európában mintegy 64 millió ember szenved cukorbetegségben (33 millió nő és 31 millió férfi). A diabétesz előfordulása minden korosztályban növekszik, egyes országokban már jelenleg is a lakosság 10–12 százaléka szenved e betegség valamelyik formájában. Nem túlzás, hogy a diabétesz lassan „népbetegséggé” válik, szinte járványszerű terjedése pedig szorosan összefügg azzal, hogy egyre több a túlsúlyos, elhízott ember, ami viszont az egészségtelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód és a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet következménye. Az egészségügyi világszervezet, a  WHO becslése szerint 2014-ben világszerte 422 millió felnőtt cukorbeteg élt (a felnőtt lakosság 8,5 százaléka), 1980-ban ez a szám még csak 108 millió volt. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (International Diabetes Federation IDF) szerint 2015-ben emellett már mintegy 318 millió főnél csökkent glukóztoleranciával – a diabetes „előszobája” – lehetett számolni. A szövetség becslése szerint 2040-re a világon a cukorbetegek száma 642 millióra nő, 10 lakosból egy biztosan cukorbeteg lesz. Összehasonlítva más halálos betegségek adatival: a cukorbetegség évi 5millió; a HIV/AIDS és a tuberkulózis 1,5 millió; a malária 0,6 millió halálesetért felelős.

A diabétesz Európában is évente több tízezer életet követel.  Arra azonban nincs adatunk, hogy hány diabetes miatt rosszul lett vezető halt meg a volánnál, illetve hány emiatt bekövetkezett baleset követelt ártatlan áldozatokat?

Az 1-es típusú diabétesz inkább gyermekkorban fordul elő és pontos okai nem ismertek, nagy valószínűséggel genetikai hajlam, autoimmun betegség és/vagy bizonyos vírusok játszanak szerepet a kialakulásában. Az ilyen betegek – felnőttkorukban – kaphatnak jogosítványt, amennyiben belgyógyászati vagy diabetológiai vélemény szerint alkalmasak autóvezetésre. Ehhez a háziorvostól kell igazolást kérni. A jogosítvány kiállításakor mindenképp jelezni kell a hatóságoknak a betegséget, ha ezt valaki elmulasztja, akkor később, esetleg egy baleset okozása után, bevonhatják a forgalmi engedélyét. A rendszeresen autót vezető cukorbetegeknek természetesen gyakrabban kell ellenőriztetniük az állapotukat, mivel nem megfelelő kezelés vagy életmód esetén a betegség körülményei rosszabbodhatnak és szövődmények is kialakulhatnak. Vannak esetek, amikor a diabeteszes csak korlátozásokkal kapja meg a vezetői engedélyt, például bizonyos napszakokban vagy meghatározott kilométert vezethet.

A 2-es típusú cukorbetegség a felnőtt korosztályt és azon belül az időseket veszélyezteti, idővel alakul ki. Több életmódbeli kockázata van, várható a betegség megjelenése például azoknál, akik túlsúlyosak, magas a vérnyomásuk és keveset, vagy semmit nem mozognak. (Közrejátszhat a családban már előfordult cukorbetegség, hajlam is.) Ebből következően a 2-es típusú cukorbetegség megelőzhető, vagy legalább 20 százalékban elkerülhető lenne.

A gond az, hogy amikor a beteg felfigyel az első tünetekre, például a végtagok zsibbadására, a látás romlására, esetleg a bőrviszketésre és a lassan gyógyuló sebekre, már kialakult betegséggel kell szembenéznie. A jó hír a rosszban, hogy megfelelő diétával, életmódváltással, gyógyszeres kezeléssel egyensúlyban tudja tartani az egészségi állapotát.

Szerencsés esetben az autóvezetést sem kell abbahagynia, kivéve, ha más olyan betegsége van, ami a szükséges képességeit akadályozza. Mindenképpen ajánlott azonban a háziorvossal és a kezelőorvossal konzultálni, mert a fokozott óvatosság kötelező! Ne feledkezzünk meg arról, hogy ha autóba ülünk, mások iránt fokozott felelősséggel tartozunk!

Az egyik legfontosabb figyelmeztetés, ha a látásunk romlani kezd, ha egyre homályosabban vagy csak foltokban látunk. Azonnal forduljunk szakorvoshoz, aki egyszerű vizsgálattal meg tudja állapítani, hogy a látásromlás összefügg-e a cukorbetegséggel és milyen kezelést igényel! Hasonló elővigyázatosságra van szükség az egyéb tünetek megjelenésekor is. De azt a legbiztosabb, ha napi rutinná válik, hogy autóvezetés előtt mérjünk cukrot és csak akkor induljunk el, ha a normális értéket mutatja kijelző. Várjuk meg, amíg az esetleg kibillent érték helyreáll! Vegyük tudomásul, hogy jobb, ha nem vezetünk, ha fáradtnak, gyengének érezzük magunkat, vagy ha a közeli napokban erősebb rosszullétet tapasztaltunk! Meg kell ismernünk a szervezetünket, és ha a működésében valami eltérő jelet tapasztalunk, ne legyintsünk rá, hogy majd elmúlik. Útközben egy rosszullét végzetes következményekkel is járhat!

Éppen ezért vigyünk magunkkal vércukormérő felszerelést, ami legyen mindig kéznél, akárcsak a gyógyszereink! Minden cukrosnak kötelező az autóban is magánál tartani a diabetes betegkártyáját is és a segélyhívó telefonszámokat. Ne feledkezzünk meg bekészíteni olyan ételt és italt, kekszet vagy cukorkát, ami az alacsony vércukorszintet megemelheti!

Hosszabb utazáson gyakrabban tartsunk pihenőt és a rosszullét legenyhébb  jelét észlelve húzódjunk le az útról, álljunk ki a forgalomból! Aki következetesen betartja a betegség „játékszabályait” és kellően elővigyázatos, balesetmentesen közlekedhet, biztonságosan célba ér!

http://www.baleset-megelozes.eu

Akár ez is tetszhet A szerző további művei