A karácsony a szeretet ünnepe

A karácsony keresztény ünnep, amelyen a keresztény világ Jézus születésére emlékezik. December 25-ét felekezettől függetlenül a szeretet ünnepeként tartjuk számon. Mit jelentenek a karácsony ezeréves hagyományának szimbólumai, amelyeket valamilyen formában a világon mindenütt megőriznek és tisztelnek az emberek?

A keresztények a IV. század közepe óta ünneplik december 25-én Jézus Krisztus megszületését, ám valójában már jóval a Messiás eljövetele előtt léteztek népek, amelyek ünnepnek tekintették ezt a napot. A perzsák vallási kultuszának központi alakja a napisten volt, a téli napforduló számukra az újjászületés szimbóluma lett. A rómaiak december 17–25. között az őszi vetés befejezésekor a földművelés istenének, Szaturnusznak áldoztak. A régi pogány ünnep, a Szaturnalia tele volt vigasságokkal, az örökzöld borostyánokkal feldíszített házaikban az urak asztalukhoz ültették a rabszolgákat, megajándékozták őket, gyertyákat gyújtottak és hatalmas lakomát csaptak. A Saturnalia időpontja közel esett a karácsonyéhoz, így a két ünnep szokásai összekeveredtek. Az ajándékozás szokása tehát már az ókorban is hozzátartozott a karácsonyhoz, mint ahogy a zene, a templomi ünneplés, a bőséges lakoma és a házak feldíszítése. A karácsonyfa-állítás szokása is visszavezethető a régi korokra.

Az örökzöld fenyő már az őskorban is a meleg, a fény visszatértét jelképezte, elterjedt szokás volt, hogy a téli napforduló idején az emberek fenyőágakat akasztottak házuk mestergerendájára. A rómaiak újesztendő napján zöld ágacskákat (strenae-t) ajándékoztak egymásnak. A germán törzsek pedig a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették fenyőágaikat. Sőt a hiedelem szerint a téli napfordulón kiszabadulnak a démonok, a halottak szellemei, s kinn csatangolnak a szabadban. E gonosz kísértetek elől csak az menekül meg, aki az élet örökzöldjének védelmébe, a fenyő alá húzódik. Egy XV. század végéről származó írásos emlék szerint az első karácsonyfát Strasbourgban állították. Európában evangélikus szokásként vált népszerűvé. Angliában Albert, Viktória királynő német férje honosította meg a szokást, Amerikába is német kereskedők révén jutott el a karácsonyi hagyomány. A Habsburg-uralkodók Bécsben ugyancsak fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét, ők az udvar tagjait és az általuk pártfogolt zárdákat és azok növendékeit meg is ajándékozták. Magyarországra Bécsből a magyar arisztokrácia közvetítésével érkezett a karácsonyfa, valószínűleg Brunswick Teréz és a Podmaniczky-család állította az első fákat 1824–1826 körül. Ám jó néhány évtizednek el kellett még telnie ahhoz, hogy a karácsonyfa-állítás széles körben elterjedjen.

A karácsonyi gyertya lángja és fénye is szimbolikus jelentésű, bár ez már kimondottan a keresztény hitvilághoz köthető. Eszerint Betlehemben új fény született, a Világ Világossága. Krisztus életét adta az emberekért, ahogyan a gyertya is megsemmisül, miközben fényt sugároz. A magát emésztő, világító gyertya Krisztus áldozatára, a gyertyaláng melege pedig szeretetére utal.

Jézus születését a kereszténység államvallássá válása után nyilvánították hivatalos ünneppé, először január 6-án Epifánia néven vízkereszt napján tartották, majd 325-ben az első nikaiai zsinat döntése alapján került át december 25-re. Dave Reneke és ausztrál csillagász kollégái egy számítógépes programmal modellezték, hogy a Bibliában említett betlehemi csillag, ami a napkeleti bölcseket elvezette Jézushoz, valójában nem karácsonykor, hanem nyáron volt megfigyelhető Betlehem éjszakai égboltján, így szerintük Jézus nem decemberben, hanem június 17-én születhetett.   

Akár ez is tetszhet A szerző további művei