Áfonyás dupla baksör, kivisör, kesernyés, erősen komlózott IPA, málnás búza, kraftsör – manapság már ezekről beszélünk, ha a magyar kézműves, kisüzemi sörgyártás kerül szóba. De nem is baj, unalmasak már a tömegízlésre formált nagyüzemi, kukoricával felütött lőrék. A magyar sörfőzés a reneszánszát éli, a bor és a pálinka után új kedvenc született.
Az elmúlt években sokat fejlődött a magyar sörkultúra, mivel egyre inkább divatba jöttek az úgynevezett kézműves vagy kisüzemi sörök. A jelszó az igényesség és a kísérletező kedv lettek, és olyan minőségű nedűket kezdtek el gyártani itthon, melyekért régebben külföldre kellett mennie a magyar sörivóknak. A kilencvenes évek nekibuzdulása után most újra nyakra-főre nyitnak a kisebb sörfőzdék, régi-régebbi „márkák” kerülnek reflektorfénybe. A teljesség igénye nélkül összeszedtünk néhány hazai kézműves – használjuk ezt a nem túl pontos, ámde annál inkább elterjedt kifejezést – főzdét, melyeknek termékei megdobogtatják a hazai sörkedvelők szívét, és örömteli munkára fogják az ízlelőbimbóikat, a mámoros estékről és a fájdalmas másnapokról most inkább ne ejtsünk szót.
Vidéki hagyományok
Fóti Sörfőzde: a Budapesttől mindössze 20 kilométerre lévő településen 1994 óta működik főzde, amely referenciaüzemként indult. Gyenge Zsolt és lánya, Zsófi családi vállalkozásáról beszélünk, amely a magyar sörforradalom egyik zászlóshajója volt. Ha találkozik a Keserű Mézzel vagy éppen a Fóti Zwickllel, ki ne hagyja, különleges, zamatos, ízléssel komlózott sörök ezek, melyek merőben elütnek a szupermarketek átlagsörkínálatától. De aki az egyszerűbb, hagyományosabb világost szereti, az is megtalálja a számítását Fóton.
Stari Sörfőzde: „Az egész úgy kezdődött, hogy Starcsevics László Taliándörögdön, az űrtávközlési állomáson kapott munkát, ahol 24 órás szolgálat volt. Egy műszak után kettő szabadnap következett, amivel muszáj volt valamit kezdeni. A kérdés csak az, hogy mit? A válasz 1992-ben fogalmazódott meg, amikor Starcsevics László édesapja (a papa) hallotta a rádióban, hogy megnyílt az első kézműves – akkor még házi – sörfőzde Magyarországon.” A többi már sörtörténelem. A tapolcai Stari ír vörös söréről híres, de a gyümölcsőrület őket sem kerülte el szerencsére.
Szent András Sörfőzde: a dizájndíjjal is kitüntetett békésszentandrásiak története 1993-ig nyúlik vissza, 2017-ben 
pedig már azt is elmondhatják magukról, hogy termékeik komoly nemzetközi versenyek díjazottjai. Legismertebb sörük talán a Szent András könnye, amely egy áfonyás dupla baksör. Utaznak ezen kívül amerikai IPA-ban, gyümölcsös sörökben, pilsnerekben és búzasörökben is, nagy részükkel már egyes nagy üzletláncok polcain is találkozhatunk, de ahogy általában a kézműves dolgoknak, ezeknek is megkérik az árát. Ezért viszont minőséget kapunk cserébe.
Budapesten is folyik a nedű
Rizmajer Sörfőzde: a csepeli exbirkózó, Rizmajer József 1994-ben adta a fejét sörfőzésre, de a nagy üzlet neki is csak mindössze pár éve ütött be. Csepelen 2012 óta üzemeltet sörházat, de több kisebb, a neve alatt futó kerületi ivóban is hozzá lehet jutni a söréhez. Igazi nagy dobása azonban a Blahán létrehozott sörözője lett, a belvárosi fiatalság nagy örömére. Termékeit háza pincéjében főzi, a Cingulus elnevezésű fekete söre, valamint gyümölcsízesítésű mixei talán a legismertebbek (Csepelen persze nem felejtik a Szebeni Ászokot sem). Az elmúlt években többször állt össze más sörfőző mesterekkel, hogy közösen alkossanak valami finomat, különlegeset.
Legenda Sörfőzde: a budapesti vállalkozás a fiatal, feltörekvő főzdék közé tartozik, 2013 óta gyártják felső erjesztésű söreiket. Nem szűrnek, nem pasztőröznek és a komoly sörkultúrával rendelkező országok (Egyesült Államok, Németország, Ausztria, Belgium) alapanyagait használják. A fővárosban több vendéglátóipari egységet is működtetnek, ahol első kézből lehet megismerkedni italaikkal. Olyan különlegességeket is főznek, mint például a Gyümölcsös kivisör vagy a Triplameggy, de IPA-ik is híresek.
Horizont Sörfőzde: az újhullámos ízvilágot kínáló kraftsöreire büszke, a Dublinban nagydíjjal elismert fővárosi főzde filozófiája a következő: „Szerintünk a jó sör nem feltétlenül túlbonyolított, nem szükségképpen szokatlan hozzávalókból készült. Szerintünk a jó sör kifinomult, letisztult, az összes érzékszervet egyformán intenzíven kényezteti.” A bőségesen komlózott IPA mellett főznek még lagert és búzasört is, de ez csak egy kis szelet a kínálatukból.
MONYO Brewing Co.: ők is pár éve indultak, de dinamikusan fejlődnek. Külföldi és hazai díjak jelzik tevékenységüket és mutatnak rá munkájuk minőségére. Készítenek tradicionális és különleges söröket is, a Flying Rabbit fantázianévvel illetett amerikai IPA-juk pedig „országos hírű”. „A sörfőzde indulása után alig háromnegyed évvel elnyertük a legjobb hazai sörfőzdének járó díjat. Hogy mi a sikerünk titka? Az a titok, hogy nincs titok. Hisszük, hogy a keményen elvégzett munka kifizetődő. Hiszünk a kompromisszummentes sörökben. Hiszünk a technológia, a higiénia, a minőségi alapanyagok és a szakmai tudás tiszteletében” – írják magukról.
Múlt és jövő
Zirci Apátsági Manufaktúra: „1735 október 29. napján a napsugarak már simogatták a Braxatorium épületét, mikor az egész venerábilis konvent részesülhetett az első zirci sör élményében. Miután megízlelte, a konvent egyhangúlag hirdetett véleményt, miszerint a sör jónak bizonyult: Vidit et gustavit, quia bona esset avagy Megkóstolván látta hogy az jó” – hirdeti büszkén a Veszprém megyei főzde honlapja. És ez a hagyomány 2015-ben újra életre kelt, de a tradíció mellett most már az innováció is fontos szerephez jutott. A zirciek söreihez egyes bevásárlóközpontokban is hozzá lehet jutni, érdemes is próbát tenni velük, első kóstolásnak remek választás a belga félbarna ale, aztán jöhet a levendulás búzasör.
Zip’s Brewhouse: a miskolci Zip’s a sör és a gasztronómia egységét hirdeti, mindezt a csúcstechnika égisze alatt: éttermükben az asztalok végében érintőképernyővel irányítható sörcsap áll. A nedűt meg a pub másik felében főzik. Hogy ez a különös hely létrejöhetett, az a Zip Technologies érdeme, a cég ugyanis sörfőző berendezéseket gyárt főként a keleti piacra, és ez a hely egyfajta referenciamunkaként is felfogható a potenciális vevőknek. És nagy öröm a helyi sörkedvelőknek.
Nem a futottak még kategória
A magyar sörfőzdéket bemutató felsorolásunk természetesen hiányos, akkora a választék, hogy csak pár fontosabbat emeltünk ki részletesebben. De hiba lenne nem említést tenni az 1993 óta működő pilisvörösvári Rotburgerről, a domonyi Bigfootról, a fővárosi Kaltenbergről, vagy éppenséggel a magát gerilllafőzdének tituláló O.K Breweryről. Határainkon túl pedig ott a rozsnyói Kaltenecker és a székelyföldi Igazi Csíki Sör (ez utóbbi kézműves jellegét azért sokan vitatják). A lista azonban közel sem teljes, még velük sem.
Nagyipari igyekezet
A 2009 környékén elkezdődött „magyar sörforradalomnak” – ha nevezhetjük így – nem csak jó söröket köszönhetünk, hanem az ital iránt érdeklődő tömegek ízlésének formálását is. Egyre több helyen nyitnak kézműves és kisüzemi söröket kínáló kocsmák, ezek a termékek megjelentek már az éttermekben és a fesztiválok sörcsapjain is. Kaphatók már kis szaküzletekben és nagy áruházláncok polcain, lassan eljutnak azokhoz is, akiknek fogalmuk sem volt a létezésükről.
Még inkább jelzi népszerűségüket és a fogyasztók ízlésére gyakorolt hatásukat, hogy már a multik is igyekszenek meglovagolni az általuk keltett hullámot. Az Arany Ászok frissen szűrt sört kínál, a Dreher „felfedezte” a hidegkomlózást, a Soproni (azaz a Heineken) APA-val, IPA-val próbálkozik, a holland óriáscég ezekben már nem erőlteti a magyar sörfőzés rákfenéjét, a kukoricát, mint összetevőt. Márpedig a multik fő célja az ízlés kiszolgálása, nem pedig az alakítása, ami jól mutatja, hogy a magyar sör jó útra lépett, van jövője a kisüzemi termelésnek. Ennek a kulcsa pedig a minőség, az innováció és a valódi tradíció tisztelete.
Fotó: Facebook, Shutterstock
