A már majdnem 20 éves Taródi István 1945-ben elhatározta, hogy szülei telkén elkezdi megépíteni az első várát. Ez egy 8 méter magas favár volt, amit használt faanyagokból épített fel.
Elképzelése az volt, hogy ha sikerül magának telket vennie a Lövérekben, akkor lebontja a szülei telkén álló favárat és immár saját telkén állítja fel újra. 1951. május 1-jén sikerült is megvásárolnia az ingatlant, és át is költöztette a favárat.
1959-ben Taródi úgy döntött, hogy a favárat lecseréli egy kőből készült várra, és még a télen kiásta az alapjait. Ettől fogva, minden egyes nap 5-kor már ott állt a várnál, hogy előkészítse a renováláshoz szükséges dolgokat, majd a hivatalos munkaidő elteltével folytatta az építkezést, volt, hogy csak este 9–10 körül hagyta abba. A várba csaknem 150–200 vasúti kocsira való követ épített be, túlnyomórészt egyedül, néha fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel. 1986-ban elhatározta, hogy befejezi a vár építését, de nem bírta abbahagyni, és a 2010-ben bekövetkezett haláláig folytatta.
1962-ben nézte meg a somoskői várat, és ekkor döntötte el, hogy ő is olyan várat akar, aminek kerek tornyai vannak. A lakórész felépítése után élete valamivel egyszerűbb lett, mert kiköltözött a várba. Az építkezést azonban később sem hagyta abba, és a 2010-ben bekövetkezett haláláig folytatta; a várba különböző becslések szerint mintegy 150–200 vasúti kocsira való követ épített be, döntően egyedül, időnként fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel. 1986-ban, nyugdíjazása előtt, komolyan gondolkodott azon, hogy befejezi az építkezést, de aztán nem bírta abbahagyni. Az építés történetét a 2007-ben kiadott A soproni Taródi-vár építéstörténete. Életem rövid összefoglalása című könyvében foglalta össze.
A vár alapterülete mintegy 4300 m²; a legmagasabb torony húsz méter magas. Törekedett a középkori várakban megszokottakhoz hasonló helyiségek kialakítására, így van az épületegyüttesben kút, lovagterem és borház is. A várba szabályos felvonóhídon juthatunk be, a tornyokba csigalépcsőkön kapaszkodhatunk fel.
A soproni Taródi-vár a Csalogány köz 34. alatt található. Tömegközlekedéssel a vasútállomástól induló 1-es vagy 2-es autóbusszal közelíthető meg. Ha az 1-es busszal megyünk, a Csík Ferenc uszodánál, ha a 2-es buszra szállunk, a szívszanatórium előtti megállónál kell leszállni. Innen az uszoda felé indulva tudjuk gyalogosan megközelíteni a várat. Idősebb Taródi István hagyatéka a hét minden napján várja a látogatókat. Délelőtt tíz órakor nyit, este hatkor zár (a téli időszakban novembertől áprilisig a zárás ideje délután négy óra).
A várudvaron fürdőmedence is van, amelyet az idősebb Taródi minden tavasszal megtöltött vízzel. Van egy titokzatos váralagút is. Réges-régen az ilyen vár alatti alagutak szolgáltak a megtermelt borok tárolására. Az utolsó kőig magántulajdonban lévő épület belső helyiségeiben is akadnak figyelemre méltó dolgok. Az egyik teremben Sopron fejlődését követhetjük nyomon a kiállított fényképeken.
Roppant szűk, csigalépcsős feljárón lehet a toronyba felmenni. Sopron legszebb panorámája tárul elénk fentről. Bár a Lövérekben több kilátó is akad (például a Sörházdombi vagy a még ismertebb Károly-kilátó), ilyen pazar látványban csak itt lehet részünk. Tisztán látni az Alpok hófödte csúcsait, a tornyokkal ékesített soproni óvárost, a Szent Orsolya teret, a Lövéreket, a Fertő tavat, a Lövérek kilátóit, az erdőket.
A vár előkertjében örökzöld növények nőnek, közöttük mintegy két tucatnyi, hazánkban egzotikus ritkaságnak számító fajta. Nagyon szépen díszlik a szelídgesztenye, a kertben több fa vadon, magától eredt meg. Tömegesen telepítették a májusban nyíló rododendronokat, amik mellett a tündérkürt és egy tűzpiros virágú japán cserje is a májusban virágzik.
1985-ben a várban forgatták A fantasztikus nagynéni című tévéfilmet. Itt volt Zenthe Ferenc meg Ruttkai Éva, a Zenthe művész urat egy vödör vízzel nyakon is öntötték.
