A kommunizmus évtizedeiben agyonhallgatták, a Varsói Szerződés felbomlása, a Magyarországon állomásozó szovjet hadseregcsoport 1991-ben történt távozása után pedig az enyészet és a feledés homályába merült a Dunavarsány határában föld alá épített egykori szupertitkos szovjet atombunker emléke.
Csak két évtizeddel a rendszerváltás után, 2011-től kezdett fény derülni az elhallgatott hidegháborús múlt dunavarsányi titkaira. Az 51-es főút közelében rejtőzködő harcálláspontról, a „ruszki lokátorállomásról” már régóta suttogtak a környéken élők. A hidegháború korszakának e különleges relikviája megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a szovjet atombunker belsejében létesített kiállítással együtt.
Ausztria és Észak-Olaszország ellen indítottak volna támadást Magyarországról
A kádári időkben zárt ajtók mögött gyakran suttogtak arról, hogy a rendszer hivatalos cáfolata ellenére Magyarország területe sem mentes az atomfegyverektől az „ideiglenesen” itt állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport jóvoltából. A hidegháborús fenyegetés felfokozott légkörében mindez komoly félelmet okozott. Az 1945-ben az országot megszálló Vörös Hadsereg a második világháború után tartósan is berendezkedett Magyarországon.
Ma már tudjuk, hogy az itt állomásozó és az 1960-as évektől taktikai atomfegyverrel is felszerelt szovjet hadtestek elsődleges feladata egy háború esetén Ausztria és Észak-Olaszország lerohanása lett volna, amit a szigorúan titkos hadműveleti terv szerint a Magyar Néphadsereg magasabb egységeinek kellett volna támogatniuk.
A csaknem négy évtizedig hatályban volt titkos haditerv végrehajtásában kulcsszerepet szántak a magyarországi bázisokon állomásozó és taktikai atomfegyverrel felszerelhető szovjet repülőalakulatoknak, amelyek közül az egyik legnagyobb egység a Szigetszentmiklós határában felépített hatalmas kiterjedésű tököli katonai repülőtéren állomásozott. A szovjet légierő 1950 és 1951 között egy sugárhajtású vadászezredet, 1956-ig pedig Iljusin Il–28-as sugárhajtású taktikai bombázókból álló egységet telepített ide.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a repteret „társbérlőként” használó magyar, MIG–15-ös sugárhajtású vadászgépekkel felszerelt egységet a szovjetek bekerítették és sakkban tartották. A tököli repülőtéren landolt a forradalom első napjaiban az a szovjet különgép, amely a forradalom leverésében komoly szerepet játszó Ivan Szerov hadseregtábornokot, a KGB főnökét, valamint Anasztasz Mikojant és Andrej Szuszlovot hozta titokban Budapestre. De ugyancsak a tököli betonon landolt 16 évvel később az SZKP főtitkára, Leonyid Iljics Brezsnyev különgépe is, hogy a puccsszerűen Tökölre érkezett szovjet vezető magához rendelje Kádárt, és utasítsa az 1968-as „gazdasági reformok” leállítására.
Az 1968-tól ismét „vegyes”, vagyis szovjet–magyar üzemelésben működő légi bázis stratégiai fekvése és a nagy gépek leszállását biztosító hosszú futópályája miatt a szovjet haderő 1991-ben történt kivonásáig kulcsfontosságú volt a Déli Hadseregcsoport számára.
A Dunavarsány határában elrejtett szigorúan titkos szovjet föld alatti atombunker építéséhez 1968-ban, a „prágai tavasz” leverése után kezdtek hozzá az „ideiglenesen” Magyarország területén állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport speciális műszaki alakulatai. Az atombunkert a tököli szovjet katonai repülőtér titkos vezetési pontjának építették ki a hidegháborús paranoia jegyében a szovjet vezérkar által feltételezett Nyugatról érkező NATO-atomtámadás esetére. Az építkezés 1969 nyarán fejeződött be.
A szupertitkos atombunker kódneve először „Tyulip” (Tulipán) volt, amit később az „Ulhab” fedőnévvel váltottak fel. A tököli szovjet katonai repteret ért esetleges nyugati támadás esetén innen, a föld mélyén rejtőző atombiztos bunkerből irányították volna az ellencsapást. A bunker legnagyobb, közel 100 négyzetméteres terméből figyelték és irányították a kor színvonalán csúcstechnikának számító automata vezérlőrendszer segítségével a hazánk légterében operáló és háborús helyzetben taktikai atomfegyverrel is felszerelt szovjet gépeket.
A dunavarsányi atombiztos harcálláspont személyzete a központi vezérlőteremből a tököli, a közeli kunszentmártoni, valamint a sármelléki szovjet katonai repterek gépeit irányította. A harcálláspont külvilággal való összeköttetését eleinte a 422. híradós zászlóalj, majd 1985-től az önálló, automatizált vezetési zászlóalj biztosította. A repülős magasabb egység minden ezredéből ide, a dunavarsányi atombunkerbe érkeztek be a repülési adatok, amelyeket itt értékeltek ki, és innen továbbították az egységek számára megfogalmazott parancsokat is.
Az egykori berendezéseket leszerelte és elvitte a hazánkból távozó szovjet hadsereg, de a bunker megmaradt, a hidegháborús korszak páratlan, egyedi emlékeként.
Lenin portré a falon, vodkásüveg a parancsnok asztalán
A szovjet titkos bázis közelében az 51-es főút mentén létrehozott országos viszonylatban is kuriózumnak számító haditechnikai park üzemeltetője, a Komo-Sky Kft. Hosszú évek munkájával szakszerűen felújította, eredeti állapotában helyreállította a közép-európai viszonylatban is egyedülálló katonai objektumot, és a szovjet atombunker területén a hidegháború korát megidéző kiállítást, illetve kaland- és élményparkot hozott létre.
Az eredeti, sugárzásbiztos, hermetikusan záródó hatalmas vastag vasajtón keresztül léphetünk be a bunker hosszú folyosójára, ahol azonnal megcsapja a látogatót a hidegháborús hangulat fagyos fuvallata. A folyosókról nyíló szobákba és termekbe belépve hamisítatlan, a kádári időkbe visszavezető időutazáson vehetünk részt. Megtekinthetjük a parancsnoki szobát, ahol az eredeti íróasztal mögött hatalmas Lenin portré néz szigorúan a látogatóra, az asztalon álló titkos vonalú telefon, valamint a mellette látható nélkülözhetetlen szovjet „harceszköz”, egy vodkásüveg társaságában.
Az egykori nagy, 100 négyzetméter alapterületű irányítóteremben a szovjet légierő történelmi értékű relikviáit, hajózó és magassági pilótaruhákat, a szovjet, illetve az egykori Magyar Néphadsereg egyenruháit, kézifegyvereit, lokátor- és egyéb berendezéseket, hatástalanított légi bombákat, kitüntetéseket, vállról indítható légvédelmi, valamint páncéltörő rakétákat és még számos egyéb különleges relikviát tekinthetünk meg. A tárgyi emlékek a második világháború végétől a Varsói Szerződés felbomlásáig terjedő időszak katonai-haditechnikai emlékei.
Ez a páratlanul érdekes kiállítóhelyiség egyben vetítőteremként is funkcionál, a szupermodern hangosítási technikának köszönhetően az eredetivel megegyező hangerővel hallhatjuk például, hogy milyen volt egy felszállásra készülő MIG–21-es szovjet vadászgép hajtóművének a sivítása, miközben történelmi értékű dokumentumfelvételek elevenítik fel a hidegháború mára már történelemmé lett korát.
A bunker területén kialakított légfegyveres lőtér és labirintus a fiatalok számára kínál különleges kalandot, az idős korosztály pedig az úttörőmozgalom tárgyi emlékeiből rendezett kiállításon idézheti meg a Kádár-korszak, illetve saját fiatalságának emlékeit.
A bunker mellett akadálypálya és kisvasút teszi teljessé a szórakozást, a bunker mellett felépített négycsillagos panzió pedig arra is lehetőséget biztosít, hogy egy egész hétvégét betöltő kirándulás során alaposabban is megismerhessük az egykori atombunker titkait, valamint a volt titkos szovjet harcálláspont közelében kialakított impozáns haditechnikai parkot.
A közvetlenül az 51-es főút mellett fekvő szépen kiépített parkban az egykori Varsói Szerződés leghíresebb vadászgépeit, harci és szállító helikoptereit, páncélos szállítójárműveit tekinthetjük meg megannyi más érdekes eszköz, így köztük légvédelmi lövegek, lokátorok, híradós kocsik és egykori szovjet teherautók, valamint katonai gázturbinás sugárhajtóművek mellett.
A páncélozott csapatszállító harcjárművekbe, a teherautókba és az egyik MIG–21-esbe, valamint a helikopterek pilótafülkéibe a látogatók is beülhetnek, megtapasztalva a hidegháborús idők történelmi atmoszféráját. (Az atombunker és a Komo-Sky 51-es bázis az iskolai szünidőtől mindennap délelőtt 10-től este 18 óráig látogatható.)
