Egyre nagyobb problémát jelent az idős emberek teljes magukra maradása: a társadalom és az ellátórendszer számára egyaránt. A nyugati elöregedő társadalmakban nagyon sokan maradnak egyedül pontosan abban az életciklusban, amikor a korábbinál is nagyobb odafigyelésre és törődésre lenne szükségük. A kialakult helyzet nem csak szomorú, de nagyon drága is.
A nyugati társadalmak még mindig tabuként tekintenek az elmagányosodásra – állapítja meg a BBC összeállításában Deborah Moggach írónő, aki szerint ezzel csak súlyosbítjuk az egyébként is elég tragikus helyzetet. A csalad.hu portál az összeállítást idézve rámutat: az Egyesült Királyságban több mint másfél millió idős ember él magányosan, miközben egyre nagyobb törődésre és figyelemre lenne szüksége. De nem csak a szigetországban, az unió legtöbb államában gond a társadalom elöregedése, az időskori egyedüllét. A neves London School of Economics éppen ezért az elmagányosodás nemzetgazdasági terheit vizsgálta meg. A kutatók arra jutottak, hogy egy magára maradó ember egy évtized alatt nagyjából 6000 font, több mint kétmillió forint többletkiadást jelent a nemzetgazdaság számára, azokhoz képest, akiknek van segítségük. Az összeg sok más mellett az egészségügyi, szociális és egyéb extra kiadásokat foglalja magában. A számítás szerint azonban a helyzet kezelésére fordított minden egyes font három font megtakarítást eredményez, vagyis triplán megtérül. Az érintettek legnagyobb gondja mégsem az, hogy nincs, aki segítsen nekik a legalapvetőbb helyzetekben, mint mondjuk a gyógyszer kiváltása, az ablakok lemosása vagy a hivatali ügyintézés. A társaság hiányzik leginkább, a magány pedig csak nehezebbé, rosszabbá teszi az érintettek életminőségét, és így egészségét is.
A 76 esztendős June, aki özvegyként él az angliai Peterboroughban, arról beszélt a BBC-nek, hogy hiába próbál teljes életet élni, a legjobb barátja a tabletje, amiről sokszor indít videótelefon-hívásokat. Ez azonban egyáltalán nem elégíti ki szociális igényeit. Mint mondta, az idősek elmagányosodását csak tovább növeli sok kényelmi intézkedés, ami a fiatalok számára kifejezetten üdvözlendő, ám nekik felér egy újabb csapással. Példaként az önkiszolgáló pénztárakat említette. Sok idős embernek ugyanis az egyetlen kapcsolódási pontja a világgal a bevásárlás, illetve az a pár perc, amikor sorra kerülve szót válthat az eladóval. Az automata kasszáknál ez is megszűnik, hasonlóan a posták eltűnésével, a szolgáltatás elektronizálásával, átalakulásával. June heti egyszer teadélutánt szervez régi ismerőseinek, azonban ez sem hoz jelentős változást az életében, sokszor úgy érzi, ezek a vasárnapok a hét legmagányosabb napjai. „A magány érzését nagyon nehéz szavakba önteni” – mondta az özvegy, aki szerint különösen akkor tud nehezen beszélni helyzetéről, amikor mondjuk a családtagjaival vagy a szomszédaival elegyedik szóba. Vannak, akik napokig, vagy akár hetekig nem tudnak senkivel sem szót váltani, egyszerűen csak otthon ülnek, jobb esetben a televízió előtt.
Deborah Moggach írónő szerint a magányosságról és az ellene megtehető lépésekről végre beszélni kellene, pontosan úgy, ahogy a pénzről, a halálról vagy a szexről. A technológia egyértelműen erősíti a folyamatot – mondta.
A teljes elmagányosodás ellen gyűjtött össze tippeket, és osztotta azokat meg a többi időssel Derek Taylor. A 90 esztendős férfi a BBC-nek azt mondta, miután elvesztette testvérét és párját, nagyon magányos lett. Ezért döntött úgy, hogy tesz a kialakult helyzet ellen: többet kell használni a telefont, szóba kell állni a szomszédokkal, és érdemes rendszeresen összehívni a barátokat, ismerősöket egy-egy kávéra, teára mondjuk egy cukrászdába – magyarázta a praktikákat férfi. Sokat segíthet a család is, a gyermekek, unokák, majd dédunokák meglepetésszerű betoppanásai, látogatásai is erősítik az idősekben az érzést, hogy nincsenek egyedül, fontosak a világ, illetve szeretteik számára.
Az idős témával kapcsolatos cikkeinket ezen a linken találja: idős
