A Kerámiatér a Néprajzi Múzeum két részből álló látványtára. Ingyenesen látogatható, a kiállítások nyitvatartási idején túl is. Nem raktár, de nem is részletes magyarázatokkal kísért kiállítás.
A két rész olyan viszonyban áll egymással, akár az emberi agy két féltekéje. A bal agyféltekénk a logikus rendszerezésért, az elvont fogalmakért és a nyelvhasználatért felel, a jobb félteke pedig a vizualitásért, a művészi kreativitásért és a képzelőerőért. Ezt a kettősséget használja a Kerámiatér a múzeumi gyűjtés és gondolkodás modelljeként: az egyik rész – a bal agyféltekéhez hasonlóan – logikusan rendszerez, földrészek, fazekasközpontok és formák szerint csoportosítja a világ kerámiáit, míg a másik – akárcsak a jobb agyfélteke – hol érzéki szempontból, hol a sokrétűségük bemutatásával igyekszik felfedezni és egymáshoz kapcsolni a különböző kerámiavilágokat.
Miért a kerámia?
Mert világjelenség: mindenhol létezik, több ezer éve, mindig meg-megújuló formában és szerepkörben. Készítik és használják nők és férfiak, a szegényebb rétegekhez és az elithez tartozók egyaránt. A modern háztartások számos területéről mára kikopott, de jelen van az életünkben mint tetőcserép, urna, bögre, hamutartó vagy épp fecskefészek. Mert minden egyes kerámia egy-egy külön kis világ: készítője, használója, funkciója, stílusa, anyaga, díszítése, színe, hangja, űrmértéke, felirata mind-mind rejt valami titkot arról, hogyan tapaszt össze az agyag embereket, korokat, társadalmakat, szokásokat. Mert az egyik leggyakoribb anyagtípus a múzeum tárgygyűjteményében: több mint 35 000 kerámiát őrzünk öt különböző földrészről. Ezeknek mindössze egytizedét tudjuk itt bemutatni, abban a reményben, hogy aki végigböngészi a látványtárat, nyer valami benyomást a gyűjteményről, a múzeumi gyűjtőszenvedélyről, a tudományos feldolgozómunkáról és a múzeumi tárgyakon keresztül megragadható témák végtelenségéről.
