Ragyogj! Divat és csillogás

A divat az emberi kommunikáció alapvető eszköze, önmagunk megkülönböztetésének igénye pedig az öltözködés egyik mozgatórugója. Minden, ami csillog, így magára vonzza a tekintetet, ezt a célt szolgálja. A kiállításban látható 18–21. századi, különféle alkalmakon viselt öltözékek a társadalmi és életmódbeli változásokat is tükrözik.

Erzsébet királyné esküvői ruhájának uszálya, Medveczky Ilona fellépőruhája vagy a USE designer darabjai mind csillognak és mind mást jelentenek. Az öltözék az emberi kommunikáció egyik eszköze, önmagunk megkülönböztetésének igénye a divat egyik mozgatórugója. Ami különleges értéket képvisel vagy csillog, az pedig biztosan magára vonzza a tekinteteket.

A Ragyogj! című kiállítás rendezőelvét egyrészt az égitestek fényének jellege, másrészt a világosság és a sötétség, a nappal és az éjszaka kettőssége adta. A Naphoz arany, a Holdhoz ezüstös-fehér, a csillagos égbolthoz fekete-arany/ezüst tárgyakat társított a Kiscelli Múzeum textilgyűjteményének vezetője. A vizuális egyezésen túllépve a „napos” oldalhoz tartoznak azok a csillogó ruhák és kiegészítők, amelyeknek az elsődleges funkciója a hatalmi és társadalmi reprezentáció, a dominancia és a gazdagság kifejezése. Az éjszakai fények folytatása az estélyi csillogás: itt a bálok, táncok és a csábítás látszólag könnyedebb világába nyerhetünk bepillantást.

Ahogy a hatalmas, fölénk boruló sötét égbolton az elszórt csillagok, úgy jelennek meg a fekete kelmén az apró, ezüstösen-aranylóan fénylő pontok. Ez a kontraszt a ruhákon is jól mutat: a legsötétebb szín tudja legjobban kiemelni a csillogó díszítéseket. Fényes szálakkal átszőve vagy kombinálva, csillogó kiegészítőkkel társítva a fekete a legkedveltebb estélyi ruhává vált a 20 században, és ezt a pozícióját a mai napig megtartotta.

Legyen világosság!

Az esti szórakozás a villanyvilágítás elterjedése előtti századokban kiváltságnak számított. A gyertyák helyett megjelenő gázvilágítás a 19. század második felében terjedt el Budapesten. „Az estélyi ruhákon az egyre fényesebb világítással párhuzamosan lett jelentősége a dekoratív, fénylő elemek használatának” – mondja Szatmári Judit Anna kurátor. – „A korszakban a divatot Párizsból, »a fény városából« diktálták, és az haute couture-rendszeren keresztül terjesztették a nagy szabócégek. A legjelentősebb Charles Frederick Worth szalonja volt. Ő előkelő megrendelői érdekében még arra is gondolt, hogy salon de lumiére néven egy külön termet rendezzen be, ahol a mesterséges világítást imitálta az estélyi ruhák próbájához.” Az áttörést a 20. század elején a villanyvilágítás elterjedése hozta meg. A ragyogó fényesre világított báltermekben jól érvényesültek a csillogó flitterek, gyöngyök, amelyek a századfordulón, a dekoratív szecessziós divat idején váltak az estélyi ruhák jellemző díszeivé.

A látványos kiállításon megtudhatjuk, hogy a harmincas években az estélyi öltözék nem nélkülözhette a csillogást: a flitterek nagyobbak, a díszítések erőteljesebbek és feltűnőbbek lettek, mint korábban. A gazdasági világválság után kényszerből elterjedtek a bizsuk, műanyag kiegészítők, strasszok. „A párizsi estélyiruha-újdonságai között ismét feltűnik néhány gyöngy, flitter vagy strasszal hímzett modell. A még néhány szezon előtt annyira kedvelt csillogó gyöngyruháknak ma már igen nagy konkurense a fémmel átszőtt, virágos brokát és az egyszínű fémlamé” – írja Guthy Böske Divatmazsolák című cikkében a Színházi Élet 1935-ben megjelent számában.

Hatalom, tánc, csillogás

A Kiscelli Múzeum kiállításán láthatjuk annak a miseruhának egy darabját, amely Erzsébet császárné, későbbi magyar királyné menyasszonyi ruhájának uszályából készült, amit Ferenc József császárral 1854-ben tartott esküvőjén viselt. Az ezüstszállal átszőtt palástot a hatalom és uralkodás szekció mutatja be. Az uralkodók megjelenése tükrözte hatalmukat, jelentőségüket és gazdagságukat. Öltözékük ragyogása együtt járt annak értékével: nemesfémek, fémszállal átszőtt vagy díszített textíliák mutatják a ruhák társadalmi státuszszimbólum-jellegét.

A századelőt a modern táncművészet, az orosz balett és a tangó, a két világháború közötti évtizedek szórakozni vágyó embereit pedig a jazz és a még dinamikusabb mozdulatokat igénylő táncok hozták lázba. A mozdulatok kiemelésére a ruhákon megjelentek a különálló, lógó gyöngysorok, füzérek, amelyek követték a táncos mozdulatait, és így még jobban megcsillanva elkápráztatták a társaságot, a férfiszemeket.

A sztárok öltözködését kiemelt figyelem övezte és övezi. Medveczky Ilona egyik 1983-as előadásán viselt, sokat mutató, csillogó fellépőruháját is láthatjuk a kiállításon. Egy másik, strasszköves láncokból álló darabját a 2017-es Story-gálán már estélyiként viselte. A ruha készítése óta eltelt évtizedek alatt sokat változtak az öltözködés normái és szokásrendszere. Az utóbbi évek trendje, hogy szinte azon „versenyeznek” az Oscar- és egyéb gálákon, hogy ki tud minél kevesebbet takaró, de annál rafináltabb estélyit felvenni.

A kiállítás gerincét a Kiscelli Múzeum textilgyűjteménye adja, ami a klasszikus darabok mellett sok kivételes kortárs darabbal is büszkélkedhet. Ennek köszönhetően minden témánál felbukkannak a mai magyar tervezők alkotásai: Abodi, Artista, Camou, Je suis belle, Konsánszky Dóra, Tóth Bori, Szegedi Kata, USE Unused ruhák is láthatók.