Müpamozi

Igazi ínyencségekkel várja a mozirajongókat a Müpa. A gasztronómiai élvezetek számtalan rendezőt megihlettek már a filmtörténetben: ezek közül nyújt egy egész tálcára valót a Müpamozi-vetítéssorozat új szezonja.

A gasztronómia élvezetei számtalan alkotót megihlettek már a történelem során: nem kivétel ez alól a filmművészet sem. Gondoljunk csak a legendás Monty Python utolsó nagy filmjére, Az élet értelmére, amely 24 szkeccsben veszi számba az élet dolgait, köztük a gasztronómia gyomorforgató mélységeivel. Ebben az őrületben van rendszer, mégis csak annak ajánlható, aki hajlandó olykor felülkerekedni az alapigazságnak tekintett hazugságokon, képes kikapcsolni a rábeszélőgépet, amely napi 1440 percben próbálja elhitetni velünk, hogy mások érdekei a mi érdekeink. Aki pedig érzékeny a brutalitás finomságaira, észre fogja venni, hogy az egyes fejezetek műfajparódiák a tudományos ismeretterjesztéstől a musicalig.

Luis Buñuel is provokatívan közelít a témához A szabadság fantomjában. Ez a film több szempontból is alkalmas a nyugalom megzavarására. Egyrészt azért, mert mindenki mástól eltérő módon mesél el egy történetet, és mi, nézők elszántan küzdünk, hogy követni tudjuk az újfajta mesemondást. De Terry Gilliam klasszikusa, a Brazil is egészen sajátos szemszögből villantja fel a témát. Filmjében megszólal Ary Barroso 1939-es örökzöldje, az Aquarela do Brasil, még nem sejtheti a néző, hogy számára ez a sláger már soha nem lesz a régi. „Valahol a 20. században” – így kezdődik a Brazil. Hogy pontosan hol és mikor? Láthatsz benne nem túl távoli jövőt, de a film látványvilága miatt néha úgy érezheted, hogy mindez már megtörtént.

Kalandok a hentespulttól a festői lakomákig: az izgalmas filmek sorában , a Sonka, sonka, a Ponyvaregény, a Csokoládé és a Zöld hentesek is felbukkan.