110 éve született az utolsó magyar trónörökös, Habsburg Ottó
„Istennek hála, európai parlamenti képviselő vagyok”
November 20-án volt Habsburg Ottó születésének 110. évfordulója. Az utolsó magyar trónörökös élete jelentős részét száműzetésben töltötte, európai parlamenti képviselőként ugyanakkor mindent megtett a vasfüggöny által széttagolt kontinens újraegyesítéséért és a posztszocialista országok, köztük Magyarország felemelkedéséért. Cikkünkben Habsburg Ottóra, a született európai politikusra és közíróra emlékezünk.
Habsburg Ottó 1912-ben Reichenauban született IV. Károly, az utolsó osztrák császár és magyar király, valamint Zita Bourbon-Pármai hercegnő legidősebb gyermekeként. A család Ausztriából való száműzetését és vagyonának elkobzását követően különböző országokban élt, így Ottó lakott többek között a Portugáliához tartozó Madeira szigetén, Spanyolországban, Belgiumban, az Egyesült Államokban és Franciaországban is.
A középiskolát Spanyolországban, egyetemi tanulmányait Belgiumban a Leuveni Egyetemen végezte, ahol 1935-ben doktori címet szerzett a politika és társadalomtudományok területén. Ezenfelül kiválóan beszélt német, magyar, francia, angol, spanyol, portugál, horvát és olasz nyelven.
Habsburg Ottó 1951-ben Szász-Meiningeni Regina hercegnővel kötött házasságot, és a családnak összesen 7 gyermeke – Habsburg Andrea, Mónika, Michaela, Gabriella, Walburga, Károly és György – született.
Az utolsó magyar trónörököst szülei és tanárai gyermekkorától az uralkodásra nevelték, és Ottó még a Habsburg-dinasztia legnagyobb kritikusai szerint is kimondottan alkalmas lett volna erre a királyi trónra. „Ottó az utolsó császár, Károly legidősebb fia volt, akiből, méretes közhellyel élve, valószínűleg a Habsburgok legjobb uralkodója lehetett volna. Ottó kiválóságát azonban elsősorban nem annak köszönhette, hogy Habsburg, hanem hogy elkötelezett híve volt az európai békének és a katolikus egyháznak, valamint számtalan ügyet felkarolt az Európai Parlament tagjaként” – méltatja az utolsó Habsburg trónörököst Martyn Rady, a Londoni Egyetem Szláv és Kelet-európai Tanulmányok Intézetének emeritus professzora.
A száműzetés éveit követően Habsburg Ottó Ausztriába csupán 1966-ban, míg Magyarországra 1987-ben térhetett vissza, 1979-től azonban európai parlamenti képviselőként húsz éven át egyre növekvő tekintéllyel harcolt a számára fontos ügyekért. A rendszerváltás után legfőbb célkitűzése a posztkommunista országok – köztük Magyarország – támogatása és gazdasági felzárkóztatása lett. Közel hetven évvel apja, IV. Károly halála után a királyi palota helyett az Európai Parlament tagjaként képviselhette Magyarország érdekeit. Amikor 1990 májusában egy újságíró megkérdezte az egykori trónörököst, hogy nem érez e keserűséget amiatt, hogy soha nem lehetett belőle király, Ottó így válaszolt: „Istennek hála, európai parlamenti képviselő vagyok.”
Közel 20 esztendős parlamenti képviselősége során Habsburg Ottó tevékeny szerepet vállalt a vasfüggöny lebontásában és annak tudatosításában, hogy az európai integráció csak a kontinens keleti államainak csatlakozásával lehet teljes. Óriási történelmi, politikai tapasztalata által jól érzékelte a világpolitikai folyamatokat és a nemzeti politikák sajátosságait. 1989-ben a kommunista rendszer széthullását eredményező utolsó meghatározó eseményeként is emlegetett páneurópai piknik fővédnökeként része volt az osztrák–magyar határon a vasfüggöny átvágásában, amit közel 700 keletnémet használt ki nyugatra való meneküléséhez. A Habsburg-családot a helyszínen Walburga képviselte.
Életének 99. évében a bajorországi Pöckingben hunyt el, szívét – végakaratának eleget téve – a Pannonhalmi Bencés Főapátság kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Forrás: Habsburg Ottó Alapítvány.
