Jubileumi koncertjével édesanyja emléke előtt tiszteleg Zalatnay Sarolta

Decemberben töltötte be a 70. évet, ám a fergeteges és elegáns születésnapi bulival február 5-én kápráztatja el közönségét az Erkel Színházban Zalatnay Sarolta. Az időnek nyoma sincs rajta, pedig ha a számokat nézzük: 650 dalt énekelt, melyek angolul, olaszul, spanyolul és oroszul is megjelentek. Csaknem 20 nagylemeze, 50 kislemeze és rengeteg CD-je, valamint 11 könyve jelent meg eddig. Úgy él, mint egy nagyon elfoglalt 50 éves. Nyárig tele van a naptára és abban nemcsak hazai koncertek és bulik, hanem nagyobb külföldi turnék is szerepelnek, mint Szlovákia, Kanada és Amerika.

Az Erkel Színház életed nagy eseményeinek helyszíne volt mindig. Ünnepléshez méltó.

Szerettem volna mindenképpen oda vinni a jubileumi koncertet, így egyáltalán nem bánom, hogy várni kell februárig. Hiszen nem csak szép emlékek fűznek oda, de három fesztivált is nyertem azon a helyen, ami nekem sokat jelent. Szerintem is ez egy rangos hely, amely méltó egy születésnap megünnepléséhez a közönséggel és a barátokkal együtt. Nem utolsósorban a családommal. A lányom és családja is itthon lesz Angliából. Sőt, a lányom élettársa fog nekem vokálozni, nagyon jó hangja van.

Fantasztikusan nézel ki, foglalkozol egyáltalán az idő múlásával?

Úgy vagyok vele, hogy az ember, amikor megszületik a földre, akkor indul az élet tanuló-időszaka. Amikor rosszat csináltam, megfizettem érte, amikor valami jó történt az életemben, boldog voltam. Ám mindenek fölött van a lányom, Niki, a hűséges kutyusom, Sára és természetesen az éneklés, ami nagyon sokat jelent a mai napig. Mindent megteszek azért, hogy karban tartsam magam. Az évekkel pedig nem foglalkozom.

Sokat teszel az egészségedért?

Nagyon fontos, hogy mindig sportoltam, soha nem dohányoztam és nem ittam, persze biztosan a gének is számítanak. Mindig adtam arra, hogy a színpadon ki kell nézni, a közönségnek igenis meg kell felelni. Igen, úgy érzem, kellően teszek érte.

Sőt, ha visszakanyarodunk a karriered elejére, te teremtettél akkoriban egy új divatot is…

Akkoriban én honosítottam meg a miniszoknyát, ami nem volt egyszerű, hiszen nem nézték jó szemmel. A próbán hosszabb szoknyában mentem be, majd a fellépésnél ennek a szoknyának a derekát feljebb húztam. Persze hozzá hosszú szárú, combközépig érő csizmát viseltem, ami ugyancsak meghatározó volt ehhez a szereléshez. És a hajamat is átalakítottam frufrusra. A ruhákat is mi magunk találtuk ki és csináltuk. Ám a fellépések után tény, hogy a tinédzserek követtek és az lett a divat. No meg a kiabálós énekstílus hazai „megteremtése” is hozzám fűződik.

A könnyűzenei karriered gyakorlatilag a Toldy Ferenc Gimnáziumban kezdődött?

Igen ott egy bálon találkoztam a Scampolo zenekarral és innen indult velük a kapcsolatom, hiszen Komár Laci énekesnőt keresett. Megfeleltem, és ezt követően elkezdtünk együtt dolgozni. A karrierem szempontjából a számos jó dal mellett persze legtöbbet talán Bergendy Istvánnak köszönhetek. A Scampolo 1965-ös átmeneti feloszlása után nem sokkal a Metro együtteshez kerültem. Ezek fantasztikus évek voltak.

Majd jött a Táncdalfesztivál. Máig meghatározó sikerekkel.

Ez így van, 1966-ban a Magyar Televízió Táncdalfesztiválján második helyezést értem el a Hol jár az eszem című dallal. A következő évben, 1967-ben nyertem a Nem várok holnapig című számmal, amelyet az Omega együttes kísért. A zsűri magyar–angol tagja akkor egy londoni szerződést ajánlott fel, amellyel 1967–1969 között Londonban éltem. De nem maradtam kint, inkább hazajöttem, amit édesanyámnak köszönhetek. Meggyőzött, hogy induljak az 1971-es Táncfalfesztiválon, ahol életem egyik meghatározó dalát énekeltem: Fák, virágok, fény címmel, amellyel meg is nyertem a fesztivált. Majd az akkoriban alakuló Locomotiv GT-hez kerültem.

Nagyon sok olyan dalt énekelsz, mely sláger lett. Az elmúlt napokban nem volt olyan rádió, amelyben fél órán belül legalább egy Cini-számot ne játszottak volna. Most is szoktak még dalt írni neked?

 Igen, vannak új jelentkezők. Az az igazság, hogy ezekből az újakból egy-kettőt el is szoktam énekelni és utána elvárja a közönség a megszokottakat. Akiknek ezeket a slágereket köszönhetem: S. Nagy István, Szenes Iván, Auth Ede, Schök Ottó, Frenreisz Károly, Presser Gábor, Adamis Anna és sorolhatnám a névsort. A dalok egy része a jubileumi ünnepségen is felcsendül. A meghívott vendégek között ott lesz Koós János, Varga Miklós és Takáts Tamás.

Mennyire vagy elfoglalt?

Nagyon, fél évre szinte tele van szerencsére a naptáram és nemcsak itthoni fellépésekkel, hanem külföldiekkel is. Nemsokára megyek Szlovákiába. Majd, ha minden jól megy, Kanadába és Amerikába.

Kultúrával kapcsolatos cikkeinket ezen linken tudja elolvasni: kultúrkaland

Akár ez is tetszhet A szerző további művei