Ezer és ezer jel – Őstörténetünk kaukázusi forrásai

Kik vagyunk, honnan jöttünk, hol élhettek őseink? Ezekre a kérdésekre évszázadok óta keresik a választ a tudósok és a magyar őstörténet iránt érdeklődők. Az „Ezer és ezer jel” című kiállítás a válaszadáshoz elsősorban a régészetet hívja segítségül.

A magyar őstörténet szempontjából kulcsfontosságú dél-oroszországi, főleg észak-kaukázusi lelőhelyekről származó eredeti leletekkel és dokumentumokkal a Magyar Nemzeti Múzeum egykori őre, Pósta Béla szavait idézve: „ezer és ezer jellel” irányítja rá a figyelmet egy, az utóbbi időben méltatlanul elhanyagolt, de középkori krónikáink és a korábbi kutatók által kiemelten kezelt területre.

A hazánkban először látható 9–10. századi, honfoglaló magyar jellegű régészeti leletek, a korabeli viseletet és életmódot szemléltető installációk, rekonstrukciós rajzok és térképek vezetnek el egy időben és térben távoli, de szellemi kultúrájában közeli világba.

A kiállítás egyben emléket állít az első Kelet-kutató régészek egyike, a kolozsvári régészeti iskola megalapítója, Pósta Béla magyar őstörténeti kutatásainak.

A tárlat bemutatja a kaukázusi magyar régészeti kutatóutakat, felvillantja a 2019 októberében végzett I. magyar–orosz régészeti feltárás néhány fontosabb mozzanatát és beszámol a néprajz és a genetika legújabb eredményeiről.

Egy animációs kisfilm segítségével megelevenedik a magyarság eredetmondája, a Csodaszarvas monda, amely népünk mitikus őstörténeti területére, a Kaukázus és a Meotisz (Azovi-tenger) térségébe kínál időutazást.

Egy jurtainstalláció honfoglalás kori viseletekkel, használati tárgyakkal és az Észak-Kaukázusban gyűjtött népzenével érzékelteti a 9–10. századi magyarság mindennapjait.

A hazánkban első alkalommal a nagyközönség számára bemutatott leletek az M. Lezsák Gabriella által 2016-tól éves rendszerességgel szervezett régészeti kutatóutak során dokumentált honfoglaló magyar jellegű tárgyakból kerültek ki. A Kárpát-medence 9–10. századi honfoglalás kori emlékanyagával párhuzamot, több esetben azonosságot mutató leletek világosan jelzik, hogy a Kaukázus északi előtere szervesen illeszkedett abba a kultúrkörbe, ahová az írott források szerint a Kárpát-medencébe költözésük előtt a korai magyarok is tartoztak. Az Urál déli előterétől a Kaukázus északi előteréig húzódó terület vizsgálata ezért a jövőben az egyik legfontosabb feladata lesz a magyar őstörténettel foglalkozó tudományágaknak.

A kiállítás régészeti tárgyait és dokumentumait a moszkvai Mardzsani Alapítvány, a Krasznodari Állami Történeti és Régészeti Múzeum, az Anapai Régészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár és az Országgyűlési Könyvtár kölcsönözték.

A kiállítás megvalósulását az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyarságkutató Intézet és a Kelet- és Közép-Európai Kutatásért és Képzésért Alapítvány támogatta.