A Zeneakadémiától a jampik világáig

Zsoldos Dedy vallomása a Hungáriában, a Dolly Rollban és a Stepben eltöltött évekről

Zsoldos Gábor, vagy ahogy a régi Hungária-, Dolly Roll- vagy Step-rajongók ismerik, Zsoldos Dedy saját bevallása szerint, ha egy bizonyos nap nem az Erzsébet sörözőben tölti lyukas óráját az évfolyamtársaival, akkor ma Kossuth-díjas előadóművész lenne belőle. Ám végül a Hungáriát választotta, így ünnepelt sztárja lett a 80-as és 90-es évek könnyűzenei életének. Majd harminc év után újra együtt zenél Fenyő Miklóssal, és azt vallja, ha visszatekerhetné az idő kerekét, mai fejjel sem döntene másként, mint azon a bizonyos délutánon.

– A családi hátterét ismerve – édesapja, Zsoldos Imre a Stúdió 11 vezetője és édesanyja, Sárosi Katalin énekesnő – vélhetően akkor sem mehetett volna másnak, mint zenésznek, ha éppen nagyon akarta volna…

– Ha ilyen sarkítva kell véleményt mondanom, akkor igen, ki volt jelölve az utam a zene világába. Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy fel sem merült bennem az, sem korábban, sem pedig később, hogy ne a zenei pályát válasszam.

– Gondolom a dob volt a jele már az óvodában is.

– Nem, az óra. Persze ez nem azt jelenti, hogy valaha is pontosabb lettem volna bármikor.

– Akkor miként választotta a hangszerét?

– Először is tisztázzuk: én ütőhangszeres lettem, ami nem azonos a dobossal. Egyébként ebben a családomnak nagy szerepe volt. Édesapám sokszor mondogatta, ha már az imádott fiacskája is zenész lesz, akkor ne az olyan nehéz hangszerrel keresse meg a kenyerét, mint amilyen a trombita, amin ő játszik, hanem legyek inkább ütős. Azt mondta, amíg ő kifújja a tüdejét egy-egy fellépés alkalmával, addig az ütős üt kettőt a triangulumon, és mégis ugyanannyit keres, mint ő. Ám a hangszerem kiválasztásának igazi oka az volt, hogy a példaképem, egyben unokatestvérem, Zsoldos Béla dobolt, így végül belőlem is ütős lett.

– Abban azért nem nagyon volt édesapjának igaza, hogy az ütősök helyzete a legkönnyebb.

– Nekem is eszembe jut néhányszor, amikor a dobfelszerelésem egy fellépés alatt hatszor mozgatom meg, mire a kiindulási pontjára visszakerül. Azért ez fizikailag megterhelőbb, mint mondjuk egy trombitát vinni…

„Én ütőhangszeres voltam a Zeneakadémián, ami nem azonos a dobossal” Fotós: Molnár Ádám

– Azért ifjú ütősként vélhetően nem a rock ’&’ rollról álmodott. Miként lett egy komolyzenészből az ország akkori értelemben vett legnagyobb sztárzenekarának, a Hungáriának a dobosa?

– Valóban közép- és felsőfokú tanulmányaim alatt komolyzenét tanultam, végül a Zeneakadémián végeztem ütősként. Egyszerűen imádtam Medveczky Ádám óráit, egészen fantasztikus foglalkozásokat tartott nekünk, rengeteget tanultam tőle. A komolyzene mellett leginkább a dzsesszt szerettem, és ekkor kerültem a dobokkal közelebbi kapcsolatba, hiszen ezen a hangszeren játszottam a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarában. Noha többé-kevésbé ismertem az akkori zenei irányzatokat és a legjobb hazai zenekarokat, egyáltalán nem vágytam közéjük. Ám egy alkalommal, amikor az Erzsébet sörözőben múlattuk az időt az akadémista társaimmal, a szomszéd asztaltól átszólt hozzánk egy férfi: „Hallom zenészek vagytok. Nincs köztetek véletlenül egy dobos?” Mondtam neki, én ütős vagyok, de tudok dobolni. No, ha ez így van, akkor menj fel Fenyő Miklóshoz, itt a címe, mert éppen dobost keres a Hungária. Miután a zenei életem nem a Hungária és a rock ’&’ roll körül forgott, nem különösen izgultam rá a dologra. De elgondolkodtam a dolgon, majd bejelentkeztem Fenyőhöz. Hát így kezdődött…

Ha azon a délután nem az Erzsébet sörözőben múlatja az időt évfolyamtársaival, tán sosem lett volna a Hungária dobosa   Fotó: Molnár Ádám

– Szabad tudni, végül is kinek köszönheti azt, hogy élete fenekestül felfordult?

– Persze, az illető Dolly férje volt.

– Miként fogadta a család, hogy egyetlen fiúk egyik pillanatról a másikra a komolyzenei karrierjét felcserélte az ország legnépszerűbb együttesére?

– Édesapám, amikor megtudta, mit választottam magamnak folytatásként, felment Fenyő Miklóshoz, aki ugyan nagyon tisztelte őt, ám egy percig sem érdekelte, kinek a fia vagyok, neki egy volt a fontos, mindig a legjobbat nyújtsam. A szüleim végül is örültek a döntésemnek, mindössze annyit kértek, ne hagyjam abba a tanulmányaimat a Zeneakadémián. Apu, amíg élt, büszkén jött el valamennyi koncertünkre, és boldog volt, hogy sikeres zenész válik belőlem.

Édesapja, Zsoldos Imre, és édesanyja, Sárosi Katalin büszkék voltak gyermekükre, hogy a Hungária dobosa lett, csak egyet kértek tőle, fejezze be és szerezzen diplomát a Zeneakadémián   Fotó: Molnár Ádám

– Azért nem lehetett egyszerű, hogy amíg az egyik pillanatban még a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarában játszott, addig a másikban már a körülrajongott Hungária dobosaként turnézta végig az országot. Nehezen ment a beilleszkedés?

– Nem volt ilyen gond, ugyanis amikor Szikora Róbert távozott a Hungáriából, akkor megszületett a döntés, hogy két fiatallal helyettesítsék. Flipper Öcsi igazi jampi volt, az első Hungária-bulin már ott volt, a rajongók ismerték őt, jól mozgott és énekelt, míg én pont az ellentéte voltam, hiszen a komolyzene világából érkeztem, távol állt tőlem a jampiság, ráadásul én tanultam a zenét. Ám egyidősek voltunk, mi voltunk a gyerekek a zenekarban, hiszen a többiek egytől egyig legalább tizenöt évvel voltak idősebbek nálunk, így Öcsivel szinte összenőttünk. A turnékon mindig egy szobában laktunk, rengeteg közös csínytevés, csajozás kötött minket össze. Mindent tudtam róla, egy idő után biztonságot jelentettünk egymásnak.

Amikor bekerült a Hungáriába, még tökéletesen idegen volt a számára a jampik világa

– Nem akármilyenre sikeredett a belépője a Hungáriába.

– Tény, az 1983-as szilveszteri utcabál Magyarország legtöbb embert vonzó koncertje volt, ami óriási siker lett. Fantasztikus hangulat volt az egész bulin, bármerre néztem a dobok mögül, a Blaha Lujza téren és az összes beérkező utcákban tömeg volt. Ekkor értettem meg igazán, mit jelent a Hungária, mit jelent az, hogy a tagja vagyok.

– Nemcsak a hírnév érkezett meg az életében a hungáriás évek alatt, hanem…

– Hát, igen, ekkor ismerkedtem össze az együttes háttérénekeseinek, a Csacskamacska vokálnak a legcsinosabb tagjával, Gabival, akit aztán feleségül vettem. Tőle született legidősebb lányom, a gyermekorvosként dolgozó Fanni. Nem maradtunk együtt, de feledhetetlen éveket töltöttünk el közösen.

– Minden adva volt a sikerhez, mégis mi vezetett el ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnt a Hungária? Tényleg egy nyugat-berlini koncert volt az ok?

– A nyugat-berlini fellépésünk, amit Fenyő Miklós engedélye nélkül vállaltunk el, végül is csak az utolsó csepp volt. Miki valamiért már nem akarta folytatni, és keresett egy indokot arra, hogy lépjen. Ugyanakkor teljesen váratlanul ért minket a bejelentése, miszerint vége, nincs tovább.

A Hungáriának köszönheti feleségét, Gabit, akitől legidősebb lánya, Fanni született    Fotó: Molnár Ádám

– Legalább anyagilag megérte a nyugat-berlini kiruccanás? Érdemes volt ezért feladni a Hungáriát?

– Mint mondtam, ez csak ürügy lehetett, ugyanis rendszeresen jártunk ki, ahol én pár száz márkát kaptam akkor fellépésenként. Nem is ez volt a lényeg, hanem az ottani kapcsolatok, onnan hoztunk fellépő ruhákat, valamint az akkor már itthoni hódító útját is megkezdő számítógépeket hoztunk, amit jó áron értékesítettünk. De nem titok, anyagilag és erkölcsileg is kivettem ezekből az évekből azt, amit csak lehetett, ekkor alapoztam meg mindent, a mostani életemet is. Gondolja csak el, akkor egy hónap alatt megkerestem egy vadonatúj kocka Lada árát, amit ráadásul meg is tudtam azonnal, némi felár ellenében venni.

A Dolly Roll igazi sikertörténet lett minden szempontból

– Következett a Dolly Roll, majd a Step, azaz ment mindig Öcsivel. Megérte?

– Most már tudom, hogy nem. A Dolly Roll igazi sikertörténet lett, hiszen a lemezeinket félmilliós példányszámban vásárolták, mindig, mindenhol telt házas bulikon játszottunk, miközben a stúdiómunkákban is megismerhettük a nyugati technikákat, majd a lemezeinket is kint vettük fel. Aztán itthon a lemezgyár úgy döntött, a fiatal rajongók számára létrehoz egy szupergroupot, és ez lett a Step, amely azonban messze nem váltotta be a reményeket, a lemezünk százezres példányszámban kelt el. Egyébként ezek a felsőbb utasításra összerakott zenekarok közül egyik sem tudta felülmúlni az eredeti formációk sikereit. Ráadásul volt egy másik fonák helyzet is a Step életében, ugyanis egy évig Fenyő Miklósnak hívták a menedzserét…

– Érdekes, a Step kis híján feltámadt. Öcsi nélkül nem volt az igazi?

– Egyrészt ez igaz, másrészt azért másfél évig elzenélgettünk különböző pubokban, illetve csináltunk egy Flipper Öcsi-emlékműsort a MOM-ban, természetesen telt ház előtt. Ám a Step korszaka, legalábbis úgy tűnik, végleg lezárult.

A Step nem érte el azokat a sikereket, amit a lemezgyár elvárt

– A retró igencsak divatba jött, ám Ön különböző okoknál fogva szinte minden nagy visszatérésből, összeállásból kimaradt. Nem bánja ezt?

– Azért amikor a Hungária népstadionbeli bulija majd százezer embert bevonzott, akkor Öcsivel kaptunk együtt három számot. Ugyanakkor a Dolly Roll tizenötödik születésnapján csináltunk az eredeti felállással egy hatalmas bulit. De egyébként más nem volt, és immár nem is lesz a tragikus halálesetek miatt. Így sosem fogják rám húzni, hogy pénzért képes vagyok a fiatalságomat ismét eladni.

– Viszont Fenyő Miklós komoly szerepet játszott, játszik az életében…

– Ez tagadhatatlan, hiszen 2012 óta ismét együtt zenélünk, én vagyok a zenekarának, a Fenyőgyöngyének a dobosa. Azaz az első találkozásunk után harminc évvel újra egymásra találtunk. Azonban most már egy más Fenyő Miklós, és egy teljesen más Zsoldos Gábor zenél együtt. Profibbak, komolyabbak lettünk, ma már ha valaki nem teljesít, azt nagyon hamar kirakják a csapatból, és Miki ezen a téren viszont semmit nem változott. A Fenyő-produkció nagyon sokat jelent nekem, hiszen újra van olyan koncertélménye, amikor igazán nagy közönség előtt játszhatok.

Sosem hagyta abba a dobolást, de így is készül minden koncertjére   Fotó: Molnár Ádám

– Minden megy még mindig úgy a dobok mögött, mint régen?

– Természetesen, hiszen sosem hagytam abba a zenélést, tanítok is. De ha hosszabb ideig nincs koncertem vagy fellépésem, akkor egy héttel a buli előtt mindennap leülök gyakorolni, mert különben nem tudom végigcsinálni a koncertet. Technikailag lenne nehézségem, ugyanis az ember keze csak akkor pörög igazán, ha be van olajozva. Viszont ha folyamatosan koncertezek, akkor bőven elég, ha csütörtökön végigdobolom az egész műsort.

– Ha visszaforgathatná az idő kerekét, mit csinálna másként?

– Ha végigpörgetem magam előtt az eddigi életemet, akkor egyértelmű számomra, hogy ugyanígy döntenék újra.

– Belegondolt abba, mi lett volna, ha azon a bizonyos napon nem az Erzsébet sörözőbe ül be évfolyamtársaival?

– Pontosan tudom mi lenne, Kossuth-díjas lennék, ugyanis az Amadinda ütőegyüttes tagjaként zenélnék, akikkel egy évfolyamba jártam a Zeneakadémián, és terveztük a közös jövőt.

Ha akkor nem megy el Fenyő Miklóshoz, akkor a Hungária helyett maradt volna az Amadinda ütősegyüttes és a Kossuth-díj   Fotó: Molnár Ádám

– Három gyermeke van, mit szólnak ahhoz, hogy az édesapjuk egykor bálványozott sztár volt Magyarországon?

– Éppen mostanában digitalizálom életem megörökített évtizedeit, így mutogattam nekik a régi fotókat, meséltem a régi időkről. Nehogy azt higgye, hogy túlságosan izgatja őket, annyiban elintézik, hogy „hú, tényleg, jól van apa…”. De ez valahol így van jól.

Szabadidővel kapcsolatos cikkeinket ezen a linken találja: szabadidő

Akár ez is tetszhet A szerző további művei