Virág helyett

„Tiszteld a nőket, ők szövik és fonják földi sorsunkba a mennyei rózsát” (Schiller)

Minden férfi életének alapját két nő határozza meg. Az első: az édesanyja, a második: az első szerelme. Évszázadok óta éneklik meg a költők is az asszonyokat, mert ők az élet hordozói, ápolói, nevelői. Minden értük és miattuk zajlik és zajlott ezen a világon.

Tartozunk gondoskodó türelmükért, óvó szeretetükért, a megértő simogatásért, az önfeláldozó gondoskodásért, a tiszta ruháért, a finom ételért, a családi fészek melegéért.

Ez a nap hivatalosan is a nőké. Ám fontos, hogy a férfiak ne csak ma lássák meg az őket körülvevő asszonyok csodálatos lényét, mutassák ki köszönetüket mindazért, amit a nőktől kaptak és kapnak, tegyék emlékezetessé egy szeretetajándékkal, egy hálaszóval, egy hosszú öleléssel.

Mi pedig egy verssel köszöntjük a hölgyeket.

Pákolicz Mihály

Virág helyett

Neked írok és Magának!

Hajnal húrján harmat-árnak?

Szelek szárnyán szivárványnak?

Neked írok és Magának,

Leánynak, Hölgynek, Anyának!

 

Mosolyba töltöm örömöm?

Lelkem kottáján köszönöm?

Rajzolt betűkkel körmölöm,

hogy szívem burkát feltöröm,

s köszöntőm csokorba kötöm?

 

Hozzád szólok és Magához!

Liliomos lángoláshoz?

Szépségből szőtt szarkalábhoz?

Hozzád szólok és Magához,

Leányhoz, Hölgyhöz, Anyához!

 

Hajadonok és Nagymamák!

Rózsaszirom-rím ritkaság,

csalogányt őrző hinta-ág

a férfi-féltő tisztaság.

S fiakból nőnek nagypapák!

 

Neked írok és Magának!

Csilingelő csillogásnak?

Láthatatlan láttatásnak?

Neked írok és Magának!

Leánynak, Hölgynek, Anyának!

Akár ez is tetszhet A szerző további művei