Várak és kastélyok

Alsó-Szilézia 1.

Alsó-Szilézia, Lengyelország dél-nyugati tartománya, méltatatlanul nem szerepel a magyar turisták népszerű úti céljai között. Pedig történelmi emlékek, gyönyörű tájak, templomok és várkastélyok, különleges fürdőhelyek, tradicionális iparművészet, különleges borok és gasztronómia, valamint még sok egyedi attrakció várja a látogatókat.

A tartomány központja Wroclaw, ahová Magyarországról egyelőre Varsón keresztül lehet repülővel eljutni. Talán ez is az oka, hogy eddig elkerülte a magyar utazók érdeklődését, amin a lengyelek mielőbb szeretnének változtatni. Ennek jegyében a magyar turisztikai újságírók egy kis csoportja a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet meghívásának köszönhetően körülnézhetett a régióban, így személyes élmények alapján tudunk beszámolni a látottakról.   

Książ, a titokzatos várkastély 

Az első benyomásaink szerint csak a várak és a kastélyok miatt is érdemes felfedezőkörútra indulni a német–cseh–lengyel határvidékre. Jól tudjuk, hogy Sziléziát nem kímélték a történelem viharai, a délnyugati részén található Alsó-Szilézia pedig különösen ki volt téve a hatalmi harcoknak. Ezeknek köszönhető, hogy jelenleg a tartományban legalább 80 olyan vár, kastély és palota található, amelyek viszonylag épen maradtak és többnyire ma is látogathatók. Történetükkel megismerkedni igazi időutazás, bár nem könnyű feladat, hiszen az európai birodalmak egyik ütközőpontja volt a természeti kincsekben gazdag, gyorsan iparosodó vidék. A fantasztikus látnivalók bepillantást engednek az elmúlt idők eseményeibe, izgalmas kalandokról, különleges személyiségekről szerezhetünk maradandó élményeket. A kastélyok közül néhányat már gyönyörűen felújítottak. Alsó-Szilézia a második világháború végén került vissza ismét Lengyelországhoz, előtte az osztrák örökösödési háború után, 1871-től a Német Birodalom része volt.

Az egykor Fürstenstein néven ismert, ma Książ (kiejtése „ksanzs”),  monumentális várkastélya túlzás nélkül Európa egyik leglenyűgözőbb látnivalója. A vár hatalmas sziklaszirtre építve magasodik az erdők fölé. Az első erődítményt 1290 körül a lengyel királyi házból származó, sziléziai herceg, I. Bolko emeltette, hogy megvédje birtokait a szomszédos Cseh Királyság támadásai ellen. A várat 1463-ban viszont már a híres huszita cseh király, Podjebrád György uralta. Książ igazi „turistamágnes”, évente több százezer látogató keresi fel a világ minden részéről az egészen különleges építészeti alkotást. Birtokosai minden időben igyekeztek a kor divatja és a saját ízlésük szerint formálni az egyre monumentálisabbá váló épületet. Bár van magyar vonatkozása is, idegenvezetőnk nem tudott arról, hogy országunkból emiatt látogatnák, pedig Hunyadi Mátyás elfoglalta Sziléziát, és osztrák származású hadvezére, Geog von Stein éppen Książ várát választotta székhelyéül. Az erődítményt 1482-től az úgynevezett „magyar korszakban” főúri rezidenciává kezdték átalakítani, ekkor épült a ma is látható Mátyás-szárny. „Igazságos” királyunk állítólag többször is megfordult a falai között. Nem sokkal később, 1509-ben II. Ulászló, azaz „Dobzse László” király vette birtokba, majd tőle – több mint 400 évre – a Hochberg- (Hoberg) család tulajdonába került egészen 1940-ig, amikor a nácik szemet vetettek rá. A kastély építészeti sokszínűségére csak akkor döbbenünk rá, ha körüljárjuk: mintha minden oldalról más várat látnánk, a barokktól a klasszicizmusig minden stílus megtalálható, különböző homlokzatok, romantikus kertek, történelmi hangulatú teraszok váltják egymást.

A kastélyban fantasztikusan díszített termeket, gyönyörűen berendezett szalonokat és több kiállítást is megnézhetünk. Elképesztő látvány a gazdagon aranyozott, barokk stílusú bálterem, vagy a Miksa-terem, ahol megcsodálhatjuk a márványkandallókat, a mennyezeten pedig Scheffler 1732-ben készült csodás freskóját. Hihetetlen pompáról tanúskodik a rokokó berendezésű zöld szalon, majd visszarepít a középkorba a vár legrégebbi, komor hangulatú fekete udvara. A történelmi korok lenyomatainak sokszínű kavalkádja után még megdöbbentőbb élmény a XX. század legaljasabb korszakával szembesülni a Gross-Rosen koncentrációs táborra emlékező kiállításon, illetve a valóságban a félelmetes és titokzatos föld alatti labirintusban.

Hitler jó érzékkel felismerte a várkastély egyedülálló értékeit és úgy gondolta, a háború után majd személyes rezidenciájaként használja és élvezi a pompás főúri miliőt. De nemcsak erre készült, titkos tervei voltak, amelyek megvalósítására hatalmas föld alatti várost, titkos járatrendszereket, rejtélyes bunkereket és alagutakat alakíttatott ki a várhegy sziklabelsejében. Ez volt a szupertitkos és szuperdrága Riese- (Óriás) projekt, amelynek céljáról a kutatók máig vitatkoznak, dokumentumok ugyanis egyáltalán nem maradtak fenn a tervről. Az viszont biztos, hogy a közeli Gross-Rosen koncentrációs tábor foglyaival végeztették el az embertelen munkát, ezrek lelték itt a halálukat. A legvalószínűbb, hogy a rejtekhelyek a rablott náci kincsek elhelyezésére szolgáltak volna. Kincsvadászok még ma sem tettek le róla, hogy megtalálják a titkos trezorokat.

Lépcsőkön ereszkedhetünk le a náci „alvilág” valóságos sötét bugyraiba. A föld alatti járatok 15 és 50 méter közti mélységben húzódnak a vár és a kertek alatt, vannak szélesebbek, betonnal megerősítve, de vannak fából ácsolt zsaluval védettek és szimplán a kőzetbe vájt folyosók is. Örök mementói az őrült hatalom korlátlanságának. A föld alatti alagutak, bunkerek csak csoporttal látogathatók.

A kastély akár egész napos programot nyújt, egyénileg és vezetett csoportos túra keretében tekinthetjük meg a különböző szárnyakat, idegenvezetést több nyelven is kaphatunk. Ha napközben megéhezünk, érdemes a hercegi éttermet kipróbálni, fantasztikus egyebek közt a hagyományos lengyel gombás ételek választéka.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei