Válunk. Mi lesz a gyerekekkel?

 

Sokan találkoztak már olyan esettel az ismeretségi körükben, amikor az addig mások számára ideális párnak tűnő szomszéd vagy baráti pár váratlanul megszakítja a kapcsolatot egymással. Valamelyikük elköltözik és a gyermekkel vagy gyermekekkel kapcsolatban parázs viták alakulnak ki, mivel mindketten úgy gondolják, hogy „csak és kizárólag náluk vannak a gyermekek jó helyen és biztonságban”, mivel a másik szülő alkalmatlan a nevelésükre. Sőt, gyakran úgy érzik, hogy gyermekeik valójában „félnek” a másik szülőtől.

Gyakori az is, hogy az ilyen jellegű konfliktus addig fajul, hogy a szülők egymással versengve próbálják a gyermekeiket korábban hazavinni a nevelési intézményből, a legkülönbözőbb indokok segítségével otthon tartani, hogy a másik szülő ne vihesse haza őket, sőt előfordul az is, hogy egyenesen elrejti egyik szülő a másik elől a gyermeket vagy gyermekeket. Ilyen esetekben a gyermeket elrejtő szülő részéről mindig van „megfelelő magyarázat”, mivel az ő álláspontja szerint a másik szülő csak kárt okozna, ha magával vinné a gyermeket vagy gyermekeket. 

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény(a továbbiakban: Ptk.) határozza meg az ilyen esetekre vonatkozó jogi kereteket, továbbá a bírósági gyakorlat is megfelelően kidolgozta már a követendő elveket. 

1. A gyermek felett a szülők a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolják, és ez önmagától nem változik meg akkor sem, ha már nem élnek együtt. Ennek következtében tévedés lenne bármelyik szülő részéről azt gondolni, hogy neki bármilyen szempontból több joga lenne a gyermekek vonatkozásában, mint a másiknak, vagy esetleg a másik szülő nem viheti haza a lakóhelyére a gyermeket vagy gyermekeket, csak azért mert ő azt gondolja, hogy az nem helyes.

1.1. Ezt rögzíti lényegében a Ptk. 4:164. § (1)bekezdése,amikor kimondja, hogya szülői felügyeletet a szülők– megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában –közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.A (2) bekezdés alapján a különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.

2. A gyermekek (és a szülők) érdekét is az szolgálja a leginkább, ha a házassági életközösség megszakadását követően megállapodnak egymással és a jogokat és a kötelezettségeket is közösen gyakorolják. Praktikus esetben a gyermek meghatározott időközönként egyik, majd a másik szülőnél tartózkodik, és így váltva, de mindkét szülő részt vesz a gyermek mindennapjaiban. Amennyiben valamelyikük úgy gondolja, hogy az időbeosztása, életvitele, vagy bármely más ok miatt nem tud megfelelően gondoskodni a gyermekről, a szülők megállapodhatnak abban, hogy valamelyikük kizárólagosan gyakorolja a szülői felügyeleti jogot a gyermek felett. Ilyen megállapodás esetén természetesen nagyon tág kapcsolattartási lehetőséget biztosíthatnak a továbbiakban külön élő szülőnek, így a gyermek vele is gyakran találkozhat.

2.1. A Ptk. is a szülők együttműködését vagy egymás közötti megállapodását helyezi előtérbe, amikor a4:165. § (1)bekezdése kimondja, hogy a különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják, és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik.

A (2)bekezdés alapján a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők közös kérelmére a bíróság – a gyermek érdekét mérlegelve – a szülők közös szülői felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére vagy a szülői felügyelet (1) bekezdés szerinti rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy arról ítélettel határoz.

3. Amennyiben a szülők nem kívánják, vagy nem tudják a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolni, és nem tudnak megállapodni egymással abban, hogy a gyermekük felett ki gyakorolhassa a szülői felügyeleti jogot kizárólagosan, akkor ebben a kérdésben a bíróság dönt.

A bíróság a döntés során kizárólag a gyermek érdekeit veszi figyelembe, és azt vizsgálja, hogy melyik szülő tudja a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését jobban biztosítani.

3.1. A Ptk. 4:167. § (1) bekezdése alapján a különélő szülők megállapodásának hiányában– kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból –a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja. A (2) bekezdés tisztázza, hogy a bíróság a döntés során azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.

4. Akár a szülők állapodnak meg egymással, akár a bíróság dönt a szülői felügyeleti jog gyakorlása kérdésében, a kialakult helyzet megváltoztatását csak és kizárólag akkor lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen megváltoznak, és a változások miatt a gyermek érdekében áll a korábban kialakult állapot megváltoztatása.

4.1. A Ptk. 4:170. § (1) bekezdése alapján a szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésének megváltoztatása a bíróságtól akkor kérhető, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen módosultak, és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek érdekében áll. Nem hivatkozhat a körülmények megváltozása folytán a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást felróható magatartásával maga idézte elő, így különösen ha a gyermeket jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.

4.2. A szülői felügyeleti jog közös gyakorlása esetén fontos az együttműködési akarat és képesség, mivel ennek hiányában a gyermek felett nem lehetséges a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolni. Ennek megfelelően a Ptk. 170. §(2) bekezdésekimondja, ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti.

4.2.1. Ilyenkor azonban az a szülő, aki bizonyítottan nem alkalmas a másik szülővel történő együttműködésre, kevés eséllyel tarthat igényt arra, hogy a bíróság őt ruházza fel a gyermek feletti szülői felügyeleti jog kizárólagos gyakorlására. Az együttműködési kötelezettséget mondja ki kifejezetten a Ptk. 4:173. §-a is, amikor rögzíti, hogy a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében – egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva – együtt kell működniük.