Utópia

Budapest, Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2018. december 7–8. 20 óra

Az utópia szó eredeti jelentése: a hely, ami nincs, nem létezik a valóságban, csak vágyainkban. Szeretnénk hinni benne, hogy létezhet egy élhetőbb, jobban berendezett világ.

Ma mindannyian kisebb-nagyobb közösségekben élünk, akár elszigetelten, akár metropoliszokban. Világunk óriási lépésekkel változik évről évre, amihez alkalmazkodnunk kell. A technikai vívmányok, a digitális fejlődés megállíthatatlan, ahogyan a globális felmelegedés vagy a szemét felhalmozódása. A migráció világszintű jelenség, rengeteg egészségügyi, szociális, politikai, társadalmi és egyéni problémával kell szembenézni nap mint nap, de közben mégis könnyebb nem belegondolni a nehézségekbe.

Miért érezzük bajban magunkat? Az Utópia egy abszurd világ, amelyben szimbolikusan vagy direkt módon idézzük meg azt a furcsa érzést például, amikor intoleranciát tapasztalunk más kulturális értékrendek irányába. Amikor körülöttünk elutasítást látunk a természeti értékek sérülékenysége felé. Amikor agresszivitás a válasz az eltérő gondolkodásra. Keserédes öniróniával közeledünk a problémák felé, hiszen mi is a részei vagyunk. Nem ujjal mutogatunk, nem panaszkodunk, csapokat nyitogatunk.

A lényegi, valódi, emberi dolgok tekintetében a világ minden táján egyformák vagyunk: szeretünk, kötődünk, haragszunk, félünk, felfedezünk, örülünk, vagy csalódunk, hiszünk és tagadunk, tanulunk, utazunk, dolgozunk, jó nevetni és ellazulni, szeretünk valahova tartozni vagy csak magunkkal jóban lenni. De elképesztő a zűrzavar. Miért olyan nehéz együtt lenni, egymás mellett élni?

 „Közel két éve nem készítettem előadást. Jólesett ez a hosszabb alkotói szünet, fontos volt ránéznem a munkámra, magamra és a világra, ami körbe vesz. Volt időm elmélázni a jelenen. Most egy egészen új csapattal dolgozom, fiatalok, és idősebbek, tapasztaltabbak és az iskolából most »szabadult« épp húszévesek egy kalap alatt, de mindenképp nagyon különböző egyéniségek. Épp ez érdekel bennük, erre a diverzitásra tettem a hangsúlyt, az emberek sokszínűsége ebben a nagyon változékony, bizonytalanságot sugárzó jelenben. Fürkészem, kémlelem a jövőt, milyen lesz, hogy fognak élni az emberek a jövőben, és tudjuk-e azt befolyásolni? Remélem, hogy igen” – Duda Éva.

Videó: https://youtu.be/s9fXkATxHLk

Akár ez is tetszhet A szerző további művei