Szívbetegek egyenlő veszélyes vezetők, avagy szívbetegek a volán mögött

A nyári negyvenfokos kánikulában, vagy a hirtelen jött hideg- vagy melegfront idején statisztikailag kimutathatóan nő a közlekedési balesetek száma. Ilyenkor mindazoktól, akik szív- és érrendszeri betegségben szenvednek, az autóvezetés fokozott óvatosságot, felelősségtudatot és előrelátást igényel, mivel a változó időjárási körülmények nagymértékben növelik a rosszullét, és ennek következtében a balesetek kockázatát.

Még mielőbb bárki arra gondolna, hogy a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőknek tilos az autóvezetés, szögezzük el: erről szó sincs! Viszont kétségkívül minden betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy az időjárás napjaikban elég kiszámíthatatlan változásai, a szokatlan hőség és a hirtelen lehűlés, az egyik napról a másikra bekövetkező 10–15 C-fok közötti hőmérséklet-különbség számukra nehezebben elviselhető, azaz veszélyt jelentő tényező. Nem biztos, hogy a beteg szervezet minden esetben képes a gyors alkalmazkodásra, tolerálja például a vérnyomás megváltozását és kompenzálja a szív- és érrendszerre nehezedő terhelést. Különösen idősebb korban mindez sokkal nagyobb erőfeszítést kíván, ami fáradékonyságot, szabálytalanabb szívverést okoz, sőt akinek szívbillentyűpanasza van, annál fokozódhat az ödémaképződés, előfordulhat a nehéz légzés. Megfigyelhető az is, hogy ha melegfront közeledik, csökken a vérnyomás, s ez növeli a szívinfarktus, a stroke, az embólia, a trombózis veszélyét.

 

A kérdés az, hogy nyugodtan és felelősségteljesen a volánhoz ülhet-e, vezethet-e autót az, akinél ezek a veszélyek fennállnak?

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy a kimerültség, vagy valamilyen hirtelen fellépő egészségügyi probléma miatt veszítette el uralmát a sofőr az autója felett, és okozott tragédiát. A szívbetegség jelenleg Magyarországon az Európai Unió átlagával megegyezően az egyik leggyakoribb elhalálozási ok. Nem alaptalanul szigorították meg a jogosítványhoz szükséges egészségügyi vizsgálatokat a szívbetegek, így a beültetett defibrillátorral vagy más szívműködést segítő eszközökkel élők, a szívkoszorúér-bypassműtéten és a szívátültetésen átesettek esetében. A szív- és érrendszeri problémák vagy betegségek ugyanis az agyi funkció hirtelen károsodásával járhatnak, ami veszélyt jelent a közlekedésbiztonságra. Az Európai Bizottság egy 2016-ban módosított irányelvében a szívbetegség súlyosságát mérlegelve két csoportra osztja a betegeket: az egyik csoport betegei megfelelő orvosi vizsgálat, majd szakorvosi engedély birtokában szerezhetnek jogosítványt. Ide tartoznak többek között az alacsony pulzusszámmal járó szívritmuszavarban szenvedők vagy a szívkoszorúér-műtéten átesettek. A másik csoport betegei, akik a szívbetegségnek súlyosabb formájában szenvednek, sajnos nem kaphatnak vezetői engedélyt. Arról, hogy a szívbetegségek pontosan melyik csoportba tartoznak, az érintettek számára elengedhetetlen az alapos és részletes tájékozódás, az orvosi javallat és ellenőrzés.

Ha egy szívbeteg betartja az étkezésére és életmódjára vonatkozó előírásokat, rendszeresen eljár a vizsgálatokra (lehetőség szerint félévente), rendben szedi a gyógyszereit és fizikailag is aktív, akkor kevésbé kell félnie a hirtelen rosszullétektől, és jó eséllyel szerezhet jogosítványt, vagy a betegség kialakulása után megtarthatja azt. De mindezekkel együtt sem szabad elfeledkezni arról, hogy az autóvezetés még az egészséges, kipihent állapotú vezetőknek is fárasztó és kimerítő lehet, hiszen állandó figyelmet, gyors döntéshozatalt igényel. A szívbetegeknek, mielőtt autóval útnak indulnának, mérlegelniük kell, hogy éppen hogy érzik magukat. Semmiképpen ne üljenek autóba, ha valami szokatlant, például szédülést vagy légszomjat észlelnek, netán olyan tüneteik vannak, mint ami miatt korábban a szívbetegséget megállapító orvost felkeresték. A szorító mellkasi fájdalom egyértelműen azt jelenti, azonnal mentőt kell hívni!

Körültekintően útnak induló szívbetegként előzetesen konzultáljunk a háziorvosunkkal, hogy milyen gyógyszereket kell magunkkal vinnünk rosszullét vagy vérnyomáskiugrás esetére. Alapszabály, hogy akit magas vérnyomással kezelnek, annak mindig legyen a zsebében Tensiomin; ha pedig a koszorúérrel van gond, akkor Nitromint spray legyen kéznél. A koszorúér-problémák gyakran együtt járnak a cukorbetegséggel is, ezért mindig legyen pár szem kockacukor is a táskában.

Legalább ilyen fontos a mobiltelefon, nélküle egy lépést se tegyünk! Rosszullét esetén, netán baleset bekövetkeztekor a telefon életet menthet! Gondoskodjunk arról, hogy legyen a telefonunkban egy IEC- (in emergency call) telefonszám, hogy az esetleges segítők tudják, baj esetén kit kell értesíteni. Aki szív- és érrendszeri betegségben szenved, saját jól felfogott érdekében készítsen listát a kezelt betegségeiről, illetve a szedett gyógyszereiről, különös tekintettel például a véralvadásgátlóra és az inzulinra. Mindez legyen a tárcájában! Azt sem árt leírni és magunknál tartani, vagy a kocsiban elérhetővé tenni, hogy pacemakerünk van, vagy rosszullét esetén milyen segítségre van szükségünk, például néhány szem kockacukorra, ami a zsebünkben található, vagy Nitromint sprayt kell a nyelv alá fújni…

Sok múlhat azon is, hogy a rosszullét esetén tudjuk-e, mi a teendő? Ha vezetés közben érezzük a baj közeledtét, az első teendő a biztonságos lelassítás és az útszélre húzódás. Sokan ilyenkor pánikszerűen kiugranak az autóból, hogy segítséget hívjanak, viszont rendkívül nagy a veszélye annak, hogy egy arra haladó gépkocsi alá kerülnek. Ha sikerült félreállnunk, az autóból azonnal hívjunk szakszerű segítséget és vegyük be a kezelőorvosunk által ilyen esetre ajánlott gyógyszereket. A legjobb megoldás egyébként az, ha nem egyedül utazunk, és ott ül mellettünk, akinek a segítségére számíthatunk.

www.kreszvaltozas.hu

Akár ez is tetszhet A szerző további művei