A szív öregedését is lassíthatja a mozgás

Már egyetlen edzéssel is jót teszünk a szívünknek, erre a konklúzióra jutott egy érdekfeszítő tanulmány, mely egerek vizsgálatával kiderítette, harminc perc a futópadon oly módon hat a génaktivitásra a szívizomsejtekben, hogy hosszútávon lassítja az állatok szívének öregedését. Bár a kísérletet egereken végezték, az eredmények segíthetnek megérteni, hogy sejtszinten miként támogatja szívünk egészségét a mozgás.

Az eddig sem volt kérdéses, hogy a fizikai aktivitás jótékonyan hat a szívünkre. Több kutatás is bizonyította már, hogy azok az emberek, akik rendszeresen edzenek,jóval kisebb eséllyel lesznek szívbetegek vagy halnak meg szívbetegségben, mint azok, akik egyáltalán nem mozognak. Mindemellett a tudósok továbbra is tanácstalannak bizonyultak azt illetően, hogy miként hat jótékonyan a szívre a sportolás. Ismert, hogy a mozgás javítja a vérnyomást, a pulzusszámot és a koleszterinprofilt, melyek mind összefüggenek a szív egészségével. Ugyanakkor a szakemberek, akik az összefüggéseket vizsgálták a mozgás és a szív egészségi állapota között, arra jutottak, hogy a fentiek csupán a statisztikai különbség felére adnak magyarázatot. Ebből pedig arra következtettek, hogy egyéb, bonyolultabb fiziológiai változásoknak is végbe kell mennie magában a szívben edzés közben és után.

Nemrégiben az University of Maryland kutatói azon kezdtek tűnődni, hogy ezeknek a változásoknak nincs-e köze a telomerekhez. A telomerek apró „sapkák” a kromoszómák végén, amiket gyakran hasonlítanak a cipőfűzők végén található műanyagokhoz, feladatuk pedig, hogy megóvják a DNS-t a károsodástól és a kopástól. A fiatal sejteknek relatíve hosszú telomereik vannak, majd ahogy a sejt öregszik és egyre jelentősebb stressz éri, a telomer rövidülni kezd. Ha túlságosan megrövidül, a sejt elhal vagy a rendes működése abbamarad.

Fotó: Shutterstock
Mindig figyeljünk arra, mire vagyunk képesek Fotó: Shutterstock

 

A sejtek öregedése nem feltétlenül kronologikus

A rövidebb telomerek biológiailag öregebb sejteket jeleznek, azonban a folyamat nem feltétlenül szigorúan kronologikus. A sejtek eltérő mértékben öregednek az életmódunktól függően. Az aerob testmozgás kifejezetten lényeges hatással van a telomerekre. A legutóbbi tanulmányokban kimutatták, hogy az idős sportolóknak hosszabbak a telomereik a fehérvérsejtjeikben, mint a velük egyidős, de nem mozgó társaiknak. Ez arra utal, hogy sejtszinten a sportolók fiatalabbak. Ugyanakkor, míg a fehérvérsejtekbe aránylag könnyen bele lehet kukkantani, ugyanez nem mondható el a szívizomsejtekről.

Ezért fordultak a marylandi egyetem kutatói nőstény egerekhez (a nőstények szívesebben futnak, mint a hímek). Arra voltak kíváncsiak, hogy mi történik a szívizom sejtjeiben egy edzés után. A kísérletek során a tudósok mintát vettek az állatok szívizomszöveteiből közvetlenül harminc perc futást követően vagy egy órával később, illetve mintát vettek fizikai aktivitást nem végző egerektől is. A tudósok egy bizonyos fehérje szintjeit figyelték, ami közvetlenül akadályozza meg a telomerek rövidülését, illetve az olyan egyéb gének aktivitását vették szemügyre, melyek segítenek jó állapotban tartani a DNS-t. Ezek a gének olyan fehérjéket bocsátanak ki, amikről úgy hiszik, hogy segítenek a sejteknek alkalmazkodni az edzések okozta fizikai stresszhez és ezen folyamat során közvetett módon támogatják a telomerek épségét.

Fotó: Shutterstock
A konditermekben a legmodernebb gépek segítenek Fotó: Shutterstock

 

A rendszerességet nem lehet megúszni

Kiderült, hogy közvetlenül egy harmincperces futás után a futók szíve lényegesen különbözött azokétól az állatokétól, akik nem mozognak; magasabb volt a telomerek hosszúságát befolyásoló fehérjék szintje. Emellett az említett gének is aktívabbnak bizonyultak, mint a nem futóknál.Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy egy közepes intenzitású edzés jótékonyan hat a telomerek biológiájára a szívben. Feltételezhetően ezek a változások felerősödnek a rendszeres mozgással és hosszútávon segítenek lassítani a telomerek rövidülését.

Ez a folyamat azonban nagyon lassú lehet, ráadásulaz egerek esetében a pozitív hatás az edzés után egy órával már múlni kezdett, a fehérjeszintek szinte visszaestek a nem mozgó állatok szintjére. Ebből kifolyólag érdemes lehet ragaszkodni egy folyamatos edzésrutinhoz annak érdekében, hogy valóban előnyös legyen a szívnek a mozgás.Bár nem szabad elfelejteni, hogy a kísérleteket egereken és nem embereken végezték, az eredmények bizakodásra adnak okot.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei