Szirmai Albert–Bakonyi Károly–Gábor Andor: Mágnás Miska

Bemutató: 2019. október 26., Vígszínház

Közel húsz éve nem játszott a Vígszínház operettet. Miska, Marcsa, Baracs, Rolla, Pikszi, Mikszi és a Korláth-família feledhetetlen és szeretett hőseink. Fergeteges humor, irónia és szívet fájdító szerelem, ez a Mágnás Miska. És a zene, ami halhatatlan, mára már klasszikussá nemesedett. Az 1916-os operett vígszínházi változatát Eszenyi Enikő és Vörös Róbert készítette 2019-ben.

A Mágnás Miskát 1916-ban mutatta be a Királyi Színház Rátkay Mártonnal és Fedák Sárival a főszerepekben. A gróffá öltöztetett lovászfiú – az úrrá varázsolt cseléd – története, melyben a főhős kifigurázza és megleckézteti a gazdagokat, úgy tűnik, minden korban aktuális. Az elmúlt évtizedek alatt a cselekményt a színházak és íróik a maguk képére formálták, más-más hangsúlyokkal és ízekkel alakítva a figurákat és a mondanivalót. Így Miska volt már népi hős, szocialista fegyver, Baracs Iván – néha István – vasútépítő mérnök, a szegénységből feltörekvő igazságosztó. De a Korláth-család és velük együtt Pikszi, Mikszi minden változatban lelkesen raccsolt, ahogy Marcsa szíve is minden előadásban rettentően fájt az ő Miskája után:

„Attul aztán megszólalt nekem is a szívem! Odamentem ehhez a szennyes kis emberhez, megfogtam a kezit: Miskám lelkem, olyan gyönyörűen tudjuk már egymást szekérozni. Vegyen el engem feleségül.”

A dalokat szinte mindenki fújta-fújja, még akkor is, ha nem látta a Mágnás Miskát színpadon. Az I. világháború idején bemutatott operett – mai fogalmaink szerint – kortárs műnek nevezhető. Bátorsága, szemtelensége, társadalmi kritikája, metsző iróniája azonnal lángra lobbantotta a kedélyeket; szívhez szóló gazdag melodikussága, a szerepek humora azonnal sikerre vitte a Mágnás Miskát.

„Vörös Róbert dramaturggal minden változatot újraolvastuk, és úgy gondoltuk, hogy az 1916-os ősváltozat áll legközelebb a szívünkhöz. Nagyon megtetszett arányossága, humora, játékossága és szemtelensége. Ezt az ősváltozatot »karcoltuk« meg, kerestünk olyan új kifejezéseket, hangsúlyokat a szövegkönyvben, ami a mai életünkre reflektál. Operettet többféleképpen lehet nézni és játszani. A mézédes dallamok szárnyán andalogva és nem gondolkodva. De egy vadul, szenvedélyesen, jól eljátszott, jól előadott színházi előadás megmutatja a történet minden vetületét, mélységét, fényét, és így a mű egész gazdagsága láthatóvá, hallhatóvá válik” – Eszenyi Enikő rendező.