Számos filmben, illetve filmsorozatban láthattuk, sőt jelenleg is fut egy a tévében, a Válótársak. Több mint tíz darabban játszik a Nemzeti Színházban és most elkészült első önálló zenei albuma Érzések címmel. Régi vágya teljesült ezzel a lemezzel, amelyen új oldaláról mutatkozik be a közönségnek. Nemcsak énekesnőként mutatkozik be, hanem dalszövegein keresztül az érzéseit, gondolatait is megismerhetjük. Erről és még sok mindenről beszélgettünk Tóth Auguszta színésznővel.
Kihívás volt számodra a szövegírás?
Nagyon is. Eddig még soha nem próbálkoztam ezzel, ám a kezdeti nehézségek után szerencsére sorra születtek a dalok. Ámbár több mint tíz éve fogalmazódott meg bennem először, hogy szeretnék egy saját albumot. Akkor pályáztam is rá, de sajnos nem nyertem, aztán gyorsan túltettem magam rajta. Sebaj, majd később. Két évvel ezelőtt rám nézett a szerencse, mert ismét pályáztam a Magyar Művészeti Akadémiához és sikerült, méghozzá három területen. Az egyik a lemez, a másik egy önálló Mezei Mária-est és egy rendezés. Az est is megvalósult Hoztam valamit a hegyekből címmel, hála Vidnyánszky Attilának.
Fáradhatatlannak tűnsz. Pedig több mint tíz darabban játszol a Nemzeti Színházban. Szinte alig van este, amikor nem vagy színpadon.
Szerencsére sokat játszom. Ez a hónap is igen sűrű, hiszen október elsején volt Az ügynök halála bemutatója. Persze futnak mellette más darabok is és a lemezbemutató est október 18-án lesz, amire ugyancsak készülök. Persze azért vannak szabad estéim, délelőttjeim, muszáj feltöltődni mindehhez.
Térjünk vissza Az ügynök halálára! Mennyire szól ez a darab a mai társadalomnak?
A történet a negyvenes-ötvenes években játszódik. Ám a mai ember számára is fontosak benne azok az emberi sorsok, amelyek megjelennek ebben a drámában, köztük Willy Lomen sorsa, az ügynöké, aki végigutazza Amerikát, hogy értékesítsen különböző termékeket. Egy ügynök, aki egész életében házal, kocsiban ül, és közben próbálja fenntartani a családja számára az általa elképzelt életminőséget, s ezzel egyre inkább küszködik. Sokban hasonlít a mai életünkre, hiszen többnyire a megélhetésért küzdünk ma is. Ez a darab is a pénz utáni hajszáról szól, legalábbis a kisember szemszögéből nézve. No és persze a hozzátartozó kudarcról. Ugyanakkor feszegeti azokat a kérdéseket is, hogy mire vittük? Mire elég, amit keresünk? Mennyire tudunk egymáshoz és magunkhoz hűek maradni? Sajnos ez most is nagyon aktuális téma.
Más a zene és a színház?
Teljesen más érzelmeket közvetít a zene és mást a színház. Ám mindkettőt ugyanazzal a szenvedéllyel csinálom.
Régebben alig volt olyan filmsorozat, amiben ne szerepeltél volna. Família Kft., Kisváros és még sorolhatnám. Most is hasonló a kapcsolatod a filmezéssel?
Ma már egészen másként megy minden. De tényleg számos filmben és tévéjátékban szerepeltem, például Horváth Z. Gergely vagy Makk Károly rendezésében. Most pedig nagyon örültem, hogy a Válótársakban benne lehettem, szerintem jól sikerült sorozat.
Van a lemezeden olyan dal, ami a kedvenced lett?
Nehéz közülük kiemelni, mert mindegyik másért fontos számomra. Szerintem ez így kerek egész, ahogy összeállítottuk. Ezek a dalok pici történeteken keresztül mesélnek pillanatnyi érzésekről. A Péntek délutáni blues például arról a csendes, belső őrületről szól, amíg várakozunk a belvárosi dugóban…
Sokat sportolsz, ha jól tudom, és az egészséges életmódra is figyelsz.
Úszok, tornázok és futok rendszeresen. Fontosnak tartom a sportot, szükség van az állóképességre. Persze az se mindegy, mit eszem. Tudatosan kell az embernek karbantartania magát, oda kell figyelni a mennyiségre és a minőségre is.
Mindezek mellett jut időd azért a családodra is?
Hogyne, különben nem lenne kerek egész az életem. Hiszen van, hogy a leckében kell segíteni, vagy ide-oda logisztikázni őket és egyáltalán velük lenni. Szerencsére ők is imádják a sportot. Máté, a 13 éves fiam triatlonozik, Sára 11 éves kislányom pedig úszik. Nagyon büszke vagyok rájuk, a férjemről nem is beszélve.
Kultúrával kapcsolatos cikkeinket ezen linken tudja elolvasni: kultúrkaland
