Szédülés, és ami mögötte lehet

Szédülni lehet az éhségtől, a szerelemtől és a körhintától, de ha tartósan fennáll a stabilitásérzet megváltozása, és forgó jellegű egyensúlyvesztést tapasztalunk, akkor dr. Miltényi Csilla, a Duna Medical Center fül-orr-gégész szakorvosa szerint már komolyan kell foglalkozni a jelenséggel.

Mi a szédülés?

Szédüléses panasz lehet a hétköznapi nyelvben a stabilitásérzet megváltozása, a forgó vagy imbolygó jellegű egyensúlyzavar egészen az ájulásérzetig. A szédülés minden korosztályt érinthet, így gyermekeknél is előfordulhat. Az imbolygó bizonytalanságérzés, szédelgés inkább az idősebbeknél jelentkezik.

Megszédültünk, de mitől?

A fül-orr-gégészek azonban inkább a belső fül eredetű forgó jellegű egyensúlyvesztést értik szédülés alatt, ezt leggyakrabban a belső fülben szabadon lévő kristályok okozzák. Ha ezek a fej hirtelen helyzetváltoztatása miatt elmozdulnak, egyensúlyzavar alakulhat ki, ami kellemetlen, de jóindulatú. Sajnos számos más, komolyabb dolog is állhat a szédülés hátterében, például ha napokon át tart, nagy valószínűséggel gyulladásos megbetegedésre gyanakodhatunk.

Az imbolygó szédülésnek ezer oka lehet, leggyakrabban a vérnyomás ingadozása, keringési problémák, érelmeszesedés, nyaki gerinceltérések, agyi ér rendellenes lefutása, érszűkület, hormonális elváltozások vagy látászavar is közrejátszhat a betegség kialakulásában. A súlyos szédülés akár stroke vagy agydaganat első jele is lehet, ezért nagyon fontos orvoshoz fordulni, ha az egyensúlyunkkal problémák vannak.

Nem szabad elfelejtkezni a szédülés esetleges lelki hátteréről sem. A stressz nehezen iktatható ki életünkből, de meg lehet tanulni, hogyan kezeljük. A sport, az autogén tréning, a jóga, a zene, esetleg egy jó hobbi mind segíthetnek a gyógyulásan, de előfordul, hogy szakember tud csak megfelelő pszichés támogatást nyújtani. Így a stressz által okozott szédülés és bizonytalanságérzet is pozitívan befolyásolható. A szorongás is járhat egyensúlyzavarral, és a pánikrohamok alatt is tapasztalhatunk szédülést.

Befolyásolhatja a hőség is az egyensúlyunkat. A meleg bárki számára okozhat rossz közérzetet, fokozottabb bizonytalanság érzetet, és az ájulás is gyakoribb. Érdekes tény, hogy a látórendszerből érkező ingerek nagyban befolyásolják egyensúlyunkat és térérzékelésünket, így sötétben romlik az egyensúlyzavar bármely fajtája.

A szédülést sok esetben kísérheti bizonytalan járás, fejfájás, látászavar, füldugulás, hányás, hányinger, pulzusszámváltozás, kerülhetünk ájuláshoz közeli állapotba és a roham alatti hirtelen fülzúgás, illetve halláscsökkenés vagy egyéb kellemetlen tünet is jelentkezhet.

Ezek után nem meglepő, hogy sokszor nehéz meghatározni, mi is van a szédülés mögött. Az első vizsgálóorvosnak ebben igen nagy szerepe és felelőssége van, hiszen nehéz, de annál fontosabb azt eldönteni, hogy a szédülés hátterében súlyos életveszélyes állapot, vagy kellemetlen, de nem sürgősségi ellátást igénylő betegség áll. Első lépésként enyhébb panaszokkal lehet háziorvoshoz fordulni, de a pontos diagnózis felállítása és a további ellátás fül-orr-gégész, illetve neurológus feladata lesz. Hirtelen fellépő súlyos tünetekkel viszont érdemes a sürgősségi ellátást igénybe venni.

Dr. Miltényi Csilla először arra kérdez rá betegeinél, hogy mióta tart a szédülés, mennyi ideig, forgó vagy imbolygó jellegű, testhelyzet változása befolyásolja-e, járul-e hozzá kísérő tünet. Volt-e valamilyen előzménye az egyensúlyproblémának, előfordulhat ugyanis, hogy a szédülés egy, a közelmúltban elszenvedett baleset, műtét során tartós fejlógatás vagy hosszabb fogászati kezelés alatti speciális kényelmetlen fejtartás, esetleg belsőfül-megbetegedés miatt jelentkezik.

A forgó szédülés esetében az ok határozza meg a kezelést. Az egyszerű szédelgés folyadék, só megfelelő pótlásával, kisebb tornagyakorlatokkal (pl. láb felemelése fekvő helyzetben, nyaktorna, fül-orr-gégész vagy neurológus szakorvostól megtanulható egyensúlyi torna stb.) javítható.

A szédülés legtöbb fajtája speciális gyakorlatokkal, gyógyszeres kezeléssel, esetleg pszichés támogatással tehát jól kezelhető. Szerencsére nagyon ritka, hogy műtéti beavatkozásra lenne szükség.