Szálljunk ki a „langyos vízből”!

Bore out, azaz krónikusunalom-szindróma. Rohanó világunkban azt gondolhatnánk, hogy kevés embert érint ez a probléma, valójában viszont többen is küzdenek vele, főként a munkahelyükön. Pál Zsolt életvezetési tanácsadóval beszélgett a csalad.hu megelőzésről, kezelésről és célokról.

Amikor vánszorognak az órák

– Annak idején a kevésbé gépesített világban mindig volt mit tenni, dolgos hétköznapokkal telt az élet – kezdi Pál Zsolt coach. – Ez persze nem azt jelenti, hogy akkoriban nem állt fenn ez a probléma. Emlékszem még, amikor gyermek voltam, borzasztóan unatkoztam az iskolapadban. Figyelnem kellett volna, de egyszerűen nem kötött le a tananyag. A munkahelyen ugyanez előfordulhat, amikor a ránk osztott feladatokat rutinszerűen végezzük el, és megtanultuk, hogy ha nem „ugrándozunk”, akkor békén hagynak minket, és a nap további részében csak azt várjuk, hogy teljen le végre a munkaidő. Ez a tanult tehetetlenség egy olyan állapot, amelybe rendkívül könnyű belecsúszni, mert eleinte nagyon kényelmes. Próbáljuk palástolni a munkahelyen, hogy gyakorlatilag „pénzért unatkozunk”, de ez a taktika csak ideig-óráig működik. Egy idő után leépülnek a képességeink, motiválatlanok, céltalanok, fáradékonyak leszünk. Ez már az a pont, amikor változtatni kell.

Hosszú távú megoldásra van szükség

– Az egész jelenség kialakulhat akkor is, ha a napi munkánkat céltalannak érezzük – folytatja Zsolt. – Keressük a saját szerepünket a munka világában, hogy a megfelelő helyen legyünk, csak először tudnunk kell azt, hogy mivel szeretnénk foglalkozni, miben leljük örömünket. Első lépésként találjunk magunknak olyan elfoglaltságokat, amelyek kapcsolódnak a munkánkhoz, építik a csapatot, illetve próbáljunk kicsit kimozdulni a komfortzónánkból. Ezek a kis praktikák egy darabig valóban megoldást jelentenek, hosszú távon viszont az mutat hatékonyságot, ha van egy kitűzött cél, amit el szeretnénk érni. Mindig érezzük úgy, hogy van értelme annak, amit csinálunk!

A kötelező köröket nem kerülhetjük el

– Minden projektben van olyan, amikor megszakadunk a munkában, míg máskor egy könnyedebb időszak köszönt be. Utóbbi arra jó, hogy összerendezzük a gondolatainkat, letisztuljanak a feladatok, illetve tudjunk előre dolgozni. Viszont tudomásul kell venni, hogy minden tevékenységnek, így még a legkreatívabb munkának is vannak kötelező elemei, mint például az adminisztráció. Kérdés, hogy ezek a kötelező körök töltik ki az életünket, vagy az alkotás.

Zsolt úgy gondolja, hogy a burn out okozta fásultság a túlterheltség miatt alakul ki, amikor nem tudjuk, a bore outnál pedig nem is akarjuk átugrani a saját árnyékunkat.

– Szinte ugyanaz a két jelenség, csak két különböző irányból közelítjük meg őket, viszont mindkettőnek az a vége, hogy nincs kiút. Mindkét esetben fontos megszakítani ezt a folyamatot és változtatni kell. Ez a legkardinálisabb és egyben legnehezebb lépés.

Gond, hogy nem tudjuk, mire vágyunk

Zsolt úgy gondolja, hogy fontos megszakítani ezt a folyamatot és változtatni kell.

– Sokan nem tudjuk, hogy mit akarunk, miben vagyunk jók és mi iránt érdeklődünk. Pótcselekvésekbe menekülünk, amikkel csak kitöltjük az időt, de valójában a langyos vízben ücsörgünk. Idős korban például különösen jellemző a végeláthatatlan tv-nézés, ami egyrészt függőséget okoz, másrészt pedig csak tovább ront a helyzeten. Míg ha kimozdulunk és beszélgetünk más emberekkel, lehetőségeinkhez mérten mozgunk, kreatív tevékenységet végzünk és sokat olvasunk, az inspiratív jelleggel bír és segíthet mind a demencia megelőzésében, mind pedig a bore out szindróma elkerülésében.

A kétkezi munka is segíthet

– A tünetek mindenkinél másképp jelentkeznek. Amikor azt vesszük észre magunkon, hogy a mindennapjaink túl rutinszerűek és nem tudunk mit kezdeni az időnkkel, akkor keressünk magunknak új feladatokat. Aki egész nap szellemi munkát végez, annak például kikapcsolódást jelenthet a takarítás, a kertészkedés, a főzés vagy a kocogás. Aki pedig fizikai munkával keresi a kenyerét, annak egy esti keresztrejtvény nyújthat feltöltődést. A lényeg az, hogy a szabadidejében mást csináljon, mint amit egész nap csinál. Az önkénteskedés szintén sokat segíthet: mások támogatása jót tesz a lelkünknek, hasznosnak érezzük magunkat, új emberekkel és helyzetekkel helyzetekkel találkozunk, amik kizökkentenek minket a megszokott életünkből.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei