Rónai Egon: öt gyerek, három sportnap, egy asszony

Bármilyen furcsa, de a hazai rádiózás és televíziózás annak köszönheti Rónai Egont, mert fiatal sportújságíróként eltanácsolták egy cikke miatt az akkori Népsportból. Ma már a hazai média egyik legelismertebb embere, aki amellett, hogy boldogan él feleségével, öt gyermekével, arra készül, hogy megírja első regényét. Azt reméli, jelenlegi munkaadója, az ATV hosszú távon számol vele, ugyanakkor nem titkolja, hiányzik neki a rádiók különleges világa.

– Noha az vitathatatlan, hogy a hazai kereskedelmi rádiózás egyik úttörője, az azonban nem mindennapi történet, ahogy a kezdeti lépésekig eljutott annak idején…

– Kár tagadnom, egyszerűen kirúgtak az akkori Népsporttól, ahol kezdő újságíróként dolgoztam. Hogy miért? Mert az egyik cikkem nem aratott tetszést az akkori állampártnak… Ki tudja, hogy miért, de ezután egyszerűen nem tudtam elhelyezkedni az írott sajtóban. Szerencsémre azonban az akkori rádióban és televízióban szabadabban lehetett külsőzni, így kerültem a rádióba. Az egyik nap kitettek egy felhívást a faliújságra, hogy a nyugati kereskedelmi adók mintájára nemsokára induló Danubius rádió próbafelvételt hirdet. Elmentem vagy kétszer-háromszor a papír előtt, majd fogtam magam, és felmentem a 37-es stúdióba. Hát így kezdődött, aztán jött a folytatás, azaz az első magyar nyelvű adásnapon én is ott lehettem az éterben. Azután mind népszerűbb lettem a közrádióban is, így egyre több megbízást kaptam.

– Hogy aztán évekkel később végleg a kereskedelmi rádiózás felé fordulva a Danubius tulajdonosi körébe tartozzon.

– Amikor az országos frekvenciára pályázott a Danubius, akkor az akkori törvényeknek megfelelően a külföldi tulajdonosok mellett magyaroknak is lenni kellett. Így kerültünk mi négyen, Boros Lajos, Rókusfalvy Pál, Buza Sanyi és jómagam a tulajdonosok közé. Mi voltunk a kisebbségi tulajok, akikre viszont nagyon komoly szakmai feladatok vártak. Egészen fantasztikus évek voltak ezek. Amellett, hogy saját műsorom volt, én voltam az egyik első országos lefedettségű kereskedelmi rádió program- és hírigazgatója, ami az alfája és omegája volt az akkori rádiózásnak.

– Az, hogy úttörő szerepet vállal különböző médiumokban, nem fejeződött be a Danubius rádióval. Összesen hány helyen kezdett el valami újat?

– Mindig is azt vallottam, hogy valami újat csinálni, az érzésben mindig a csúcsot jelenti. Hihetetlen szerencsének élem meg, hogy ez nekem többször is megadatott. Ott voltam, amikor elindult a Sport Tv, tevékenyen részt vettem az első magyar rockrádió, a Pont FM megalakulásában és működésében, de felejthetetlen három esztendőt töltöttem el az első zenei televízió, az A3 zenei és programigazgatójaként. Mindig hajlamos voltam valami újat csinálni, és ezek az évek életem nagy adományai közé tartoznak.

– Ha már a sport szóba került. Évtizedek óta nem tud meglenni valamilyen mozgás, sporttevékenység nélkül. Így ötvenen alig túl sincs ez másként. Miért? Ez valami belső kényszer?

– Visszakérdezek: ez látszik, vagy tudja valahonnan?

– Tudom… De elárulom, azért látszik is…

– Na így már sokkal jobb. Szóval a sport gyermekkorom óta van jelen az életemben, és mára eljutottam odáig, hogy mozgás nélkül nem is tudnám elképzelni az életemet. Amikor sportolok valamit, nem szoktam fájlalni semmimet, de ha kimaradnak az edzések, azonnal tudom például, merre is van a derekam. Sajnos a térdem miatt a foci már kimarad az életemből, de edzőteremben, a teniszpályán rendszeresen előfordulok, mindemellett futni is el szoktam menni.

– Mit is jelent, hogy rendszeresen előfordul az edzőteremben?

– Hetente háromszor, fix időben mindig, minden körülmények között sportolok valamit. Hétfő, szerda és  péntek délelőttre oda van szögelve a naptáramba az edzés szó. Nagyon ragaszkodom ehhez, és ha emellé még beesik egy kis mozgáslehetőség, az csak hab a tortán.

– És társat is ez alapján választott? Ugyanis felesége, Zsanett táncművészként vált ismertté, ami a mozgás egy igencsak látványos és izgalmas válfaja.

– Nem ez volt a szempontom, de az biztos, hogy mivel ő is világéletében mozgott, így igencsak tolerálja a fentiekben ismertetett életmódomat. Pontosan tudja, milyen fontos a sport, az egészséges életmód.

– Ezek szerint a foci, az edzőtermi sport, a futás és a tenisz időnként a tánccal is kiegészül a naptárjában?

– Bármilyen hihetetlen, amit mondok, de sem én, sem pedig Zsanett nem szeret a privát életben táncolni. Mindössze egyszer kértem fel táncolni, bevallom, már az esküvőnk után, de mivel eléggé viccesre sikeredett, így nem is keressük az alkalmat arra, hogy újra megpróbáljuk. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy televíziós kollégaként jöttünk össze. A táncművészek pályája rövid, Zsanett nem a végén akart keresni magának egy másik foglalkozást, hanem már 27–28 évesen megtalálta a másik énjét. Azután mi is egymást.

– Szinte ismeretlen fogalom az életével kapcsolatban az a szó, hogy tipikus. Lásd öt gyermekes apuka…

– Érdekes, hogy bár tényleg nem tipikus jelenség az öt gyermek, soha, senki sem tett még erre megjegyzést, miszerint tényleg öt gyerekem van? És bennem sem merült fel ugyanez egyetlenegyszer sem. Amikor akarod azokat a gyerekeket, és nem csak úgy véletlenül beesnek az életedbe, nos, akkor mindez a világ legtermészetesebb dolga. Persze nem mondom, hogy a mindennapokban nem lenne nehéz, hisz egyikünknek sincs három keze, de amikor esténként elcsendesedik a ház, mindig rájövök arra, fantasztikusan jó érzés öt gyermek édesapjának lenni. Szívet melengető azt látni, amikor a legnagyobb fiam tanítja a két és fél éves testvérét biciklizni. Pedig manapság már nagyon ritka az a pillanat, amikor mind a heten otthon vagyunk, ha mégis összejön, azt valóságos ünnepként fogom fel.

– A sport szeretetét is megpróbálja átadni nekik?

– Természetesen, valamennyiüket a sport szeretetére nevelem. A 16 éves Bálint fiam nyolc éve vízilabdázik, és éppen most jelentette be, abbahagyja, mert egyszerűen nincs ideje semmire. Őszintén remélem, képes leszek lebeszélni róla. Ugyanakkor Gergőt most semmire nem tudom rávenni. Ő évekig lovagolt, és amikor egyszer volt egy csúnya balesete, többé nem akart komolyan lovagolni. Bízom abban, hogy mind az ötüknek fontos lesz, hogy ha nem is versenyszerűen, de sportoljon rendszeresen.

– Hiányzik egyáltalán valami az életéből?

– Bármilyen furcsán hangozhat is, de néha a rádiózás. Noha most is tanácsadója vagyok az egyik rádiónak, ez azért nagyon más feladat, mint mondjuk műsort vezetni. Sőt, mivel az ATV rengeteg szép feladatot bíz rám, nem a mikrofon hiányzik igazán, hanem az a közeg, ami a rádiós életet jelenti. Sokszor gondolok arra, milyen jó lenne újra rádiós műsort vezetni. Bevallom, vannak ötleteim is…

– Miként tudna erre időt szakítani, amikor íróként is túl van a negyedik kötetén, de vannak még ezen a pályán beteljesületlen álmai?

– A Húzós immár tényleg túl van négy köteten. A televíziós műsor adta az ötletet, hogy az ott elhangzó interjúkból lehetne izgalmas könyvet csinálni. Maga a műsor nézett volt, hiszen a televíziónézők öt százaléka gyakran ezt választotta. Noha ettől még megbukhatott volna a könyves változat, mégis sikertörténet lett belőle, és nem titok, már készülőben van az ötödik kötet is. De ahogy említette, van egy álmom, egy regény. Már belefogtam az írásába, de bevallom, messze túlnyúlik azon, amit teherbírásban gondoltam erről. De megküzdök a saját problémáimmal a regény kapcsán, és bízom abban, hogy győztesen fogok kikerülni. Majd az olvasók eldöntik!

– Tény, nem lehet sok ideje a regényírásra, hiszen munkával el van látva becsülettel…

– Őszintén remélem, hogy az ATV legalább olyan hosszan tervez velem, mint ahogy én vele. Nagyon komoly és kőkemény szakmai feladat az Egyenes beszéd, amit a reményeim szerint sikerül irányban tartani. Mindenesetre erre utal az, hogy a kormányoldal szerint túl kritikus a műsor a kormányzattal, míg az ellenzék szerint túl kritikus az ellenzékkel. És ez nagyjából azt mutatja, hogy minden a helyén van. Ugyanúgy, mint az életemben.

Szabadidővel kapcsolatos cikkeinket ezen a linken találja: szabadidő