Óriási „napernyővel” védenék a Nagy-korallzátonyt

Óriási „napernyőként” működő vízfelszíni védőréteg kifejlesztésén dolgoznak ausztrál kutatók, hogy megvédjék a Nagy-korallzátonyt a további korallfehéredésektől – jelentette be a világ legnagyobb koralltelepének megóvásával foglalkozó Great Barrier Reef Foundation, hozzátéve, hogy a korai laboratóriumi tesztek jó eredményekkel kecsegtetnek.  

Anna Marsden, az alapítvány ügyvezető igazgatója szerint a „Nap-pajzs” ötvenezerszer vékonyabb az emberi hajszálnál, teljes mértékben biológiailag lebomló és ugyanazt az anyagot tartalmazza – kalcium-karbonátot –, amely a korallok kemény vázát alkotja.
A kutatók szerint a vízfelszínen – és nem közvetlenül a virágállatokon – kifeszülő védőréteg nagyjából két-három napig tudna megmaradni a helyén a szélsőségesen meleg időszakokban.
Marsden szerint az ultravékony védőréteg megóvja a víz alatt élő teremtményeket, mivel bizonyítottan képes elnyelni az ultraibolya.sugárzás akár 30 százalékát is, csökkenti a vízhőmérsékletet és nincs negatív hatással a tengeri élővilágra.
A kutatók szerint a Nagy-korallzátony egészét ugyan nem lehetne lefedni a speciális réteggel, ám egy-egy korallfehéredést megelőzően, vagy annak folyamán célzottan lehetne védelmet biztosítani a koralltelep bizonyos – például turisztikai szempontból fontos vagy a tengeri élőlények számára elengedhetetlen élőhelyeket jelentő – régiói számára.
Az elképzelés az, hogy a forró nyári napokat megelőzően a kutatók hajókkal kihelyeznék a vízfelszínre a védőréteget a korallzátony fontos területein.
A kutatók most nagyobb volumenű teszteket akarnak végezni annak megfigyelésére, hogy miként viselkedik a „Nap-pajzs” a vízfelszínen, majd idővel élesben is kipróbálják a fejlesztést az óceánon.
„Megvan benne a lehetőség arra, hogy világszerte használják a korallzátonyok védelmére a forró nyári napokon” – mondta Marsden.
Az északkelet-ausztráliai partok melegebb vizei jelentős korallfehéredést eredményeztek 2017-ben a világörökségi helyszínek közé tartozó Nagy-Korallzátony mentén, először fordult elő, hogy a pusztító természeti jelenség két egymást követő nyáron is lesújtott a virágállatokra.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.

Akár ez is tetszhet A szerző további művei