Amikor a nyugdíjas évekre való felkészülés a téma, szinte mindenkinek van valamilyen stratégiája. Halogatók, fatalisták és előregondolkodók. Érdemes belegondolni, hogy fest majd az életünk nyugdíj-megtakarítás nélkül. Vajon – ahogy az elkövetkező évtizedekben a világon millióknak – nekünk is a soha véget nem érő munka lesz a sorsunk? Vagy mi időben ébredünk?
Amikor a nyugdíjas évekre való felkészülés a téma, szinte mindenkinek van valamilyen stratégiája.
Halogatók
Először is vannak, akik inkább nem gondolnak a jövőre. Ez a struccpolitika érthetően a legegyszerűbb, de jobban belegondolva mindenkinek jobb, ha megismeri várható pénzügyeinek valódi állapotát, mintha azt a metaforikus szőnyeg alá söpörné és önmaga elől is rejtegetné.
Bizakodók
Másodszor vannak, akik csak az államilag finanszírozott nyugdíjra támaszkodnának. Abban reménykednek, majd csak lesz valahogy. Az emberek legnagyobb része így gondolkodik: nincs megtakarításuk. Ők azok, akik nyugdíjazásukkor szükségszerűen kevesebb bevétellel rendelkeznek majd, mint munkájuk során.
Tény: már ma is rengeteg ember éri el a nyugdíjkorhatárt anélkül, hogy elegendő megtakarítása lenne állami nyugdíjának kiegészítésére, pedig idős korunkban a hétköznapi élet költségei mellett potenciálisan évről évre több egészségügyi kiadásuk is lesz. Aggasztó kérdés, hogy ha már a mai időskorúak közül is sokan alacsony életszínvonalon élnek, akkor mi lesz a ma még munkaképes korúakkal…
Világszerte gondot okoz, hogy amikor az emberek elérik a 60-as éveik közepét, nyugdíj-megtakarítás híján drasztikusan csökkenteniük kell a kiadásaikat. Ezek a problémák különösen komolyak lehetnek a nők számára, akik jellemzően alacsonyabb nyugellátást kapnak, viszont – a nők 40 és a magasabb várható élettartam miatt is – hosszabb időt töltenek nyugdíjban, mint a férfiak.
A megtakarítások vagy más biztonsági háló nélküli nyugdíjasok számára a másik kézenfekvő választ a hosszabb munkavégzést jelentheti.
Tervezgetők
Természetesen az állami nyugdíjra alapozni kell és érdemes is, ez nem vitás. De az idősek nyugellátása és a bérek között egyre nagyobb lesz a feszültség a következő évtizedekben, így kizárólag erre támaszkodni nem érdemes. A tb-nyugdíj azonban vitathatatlanul jó sarokköve lehet a nyugdíjtervezésünknek.
Itt érünk el – végül, de nem utolsósorban – azokhoz, akiknek saját – például önkéntes pénztári – megtakarításaik adnak esélyt, hogy az általuk vágyott életszínvonaluk életük végéig megmaradjon.
A tervezést a lehető legkorábban érdemes elkezdeni – ideális esetben, amint elkezdünk dolgozni –, de semmiképp nem késő belevágni később sem. Erre több kiváló eszköz is rendelkezésre áll: az egyik ilyen az önkéntes pénztári rendszer. Pénztárakkal az időskori pénzügyi függetlenség elérése érdekében aktuális élethelyzetünkhöz igazodva spórolhatunk. Mind az egészség- és önsegélyező, mind a nyugdíjpénztárak egyszerű, rugalmas és széles körben kihasználható megoldást nyújtanak a megtakarítása. A pénztári öngondoskodást ráadásul az állam is támogatja: egyéni befizetéseink után 20%, akár 150 ezer forint adókedvezmény jár és befizetéseinket munkáltatónk is kiegészítheti.
