Obádovics, akinek szenvedélye a matematika

A híres matematikus, Obádovics József Gyula, akinek nevétől a fél ország rettegett, másik fele pedig hálásan gondolt rá, Balatonszárszón él. Meglepetésemre nem a sajátjából, hanem a szemközti házból lép ki meglepő frissességgel. Ő kezeli szívességből a távol lévők helyett a házkulcsokat. Már volt az egyik szomszédnál a bojlerjavító, de érkezését jelezte még a Bécsben a szépségiparban dolgozó másik szomszédhoz a kőművesbrigád tagja is, mert itt hagytak valami fontos szerszámot, amikor a lépcsőt építették. A matematikus és felesége már több évtizede a település lakója.

Pályaívéről megtudom, hogy Obádovics J. Gyula Baja városában nőtt fel, ami akkoriban falu volt. Ott éltek a bunyevácok lakta kerületben, az utcájukban a fiákeresek, a kőművesek, az ácsok és a bognárok. A dédanyja nem tudott magyarul, először tehát a bunyevác nyelvet tanulta meg, s csak aztán a magyart. Nánó nyolcéves volt az 1848-as szabadságharc idején, sokat mesélt a gyermek Obádovicsnak az akkori emlékeiről, a bunyevác nyelvű imakönyvében a szentképek között egy Kossuth-bankót rejtegetett, amiért a zsandárok súlyosan megbüntették volna.

Obádovics J. Gyula az egyetemi tanulmányait 1945-ben kezdte a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Olyan kiváló professzorok óráit hallgatta, mint például Fejér Lipót, Kerékjártó Béla, Szász Pál, Turán Pál, Fejes Tóth László, Rényi Alfréd. Itt szerzett 1950-ben matematika–fizika szakos tanári diplomát. 1952-től a Miskolci Egyetem matematikai tanszékén volt adjunktus, majd docens, közben pedig kidolgozta a számítástechnika és a numerikus módszerek tananyagát.

Egy könyve tette igazán ismertté

A Matematika című könyvének hallatlan sikere egy pályázattal kezdődött 1955-1956-ban. Aspiránsként 24 oldalt írt, és egy tartalomjegyzék-elképzelést. Amint kiderült, az elbírálásnál voltak is belőle viták, mert sok olyat beletett, amelyek akkor még nem foglaltattak benne a középiskolai tananyagban, vagy kihagyták azokat, mint az integrált differenciaszámítást, az analitikus geometriát és a trigonometriának egy igencsak érthető leírását.

A megjelent könyvet a középiskolák a tananyagukban alkalmazták. Hamar országszerte ismert fogalommá vált összefoglaló és gyakorló kézikönyv jellegű, nemzedékek által használt, Matematika című, közép- és felsőfokú ismereteket tárgyaló matematikatankönyve, amelyet idővel már csak „az Obádovics” néven emlegetnek.

Munkásságához tartozik, hogy Miskolcon az egyetemen két új tárgyat vezetett be 1962-től, a numerikus módszereket és a programozást, 1965-ben pedig három számítógépet telepített a tanszékre. Egy harmónium- és egy szobanagyságút is. Tanárként szigorú volt, de igyekezett segíteni is. A visszaadott tételt viszont sohasem fogadta el. Az elégtelenért meg kell dolgozni, mondogatta. Harmincszázalékos volt a bukás matematikából az évfolyamon.

A diákok ugyanakkor kedvelték, az egyetemen még verset is írtak róla. Obinak, Obának becézték. „Iván bácsi tempójával évfolyamunk sose bírt, / míg irkánkat előszedtük, ő két táblát is teleírt. / Kopogott a fehér kréta, A1 plusz A2, / ekkor gondoltuk, itt a matek egy nagy fertő. / De jött Obi. S gyakorlaton önbizalmunk helyretette, / híres könyve mellett akkor ez volt a legnagyobb tette. / Obádovics ráébresztett, hogy a már ismert egyszeregy, / a difi és az integrál az jószerivel egyre megy. / Szigorlattal küzdöttük le ezt a nehéz matekovit, / hálás szívvel emlegetjük óvóbácsinkat, az Obit.”

Mindig csábították Budapestre, ezért a Munkaügyi Minisztérium MÜM Számítástechnikai Intézetének igazgatója lett. Optimumszámítást, hálótervezést tanítottak arról, hogy hogyan lehet egy vállalat munkáját előre megtervezni. A fogalommá vált tankönyvszerző ezt követően a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanított tanszékvezető egyetemi tanárként, emellett a Matematikai és Számítástechnikai Intézet igazgatója volt.

A könyveit bibliaként forgatták

Évtizedek alatt a könyvein generációk nőttek fel. „Ennek a könyvnek köszönhetem, hogy le tudtam érettségizni.” „Nagyon jó! Mindent megmagyaráz. Nem sieti el a dolgokat, mint a mostani tankönyvek.” „Nagyon nagy segítséget nyújtott az ön könyve a matematika megszeretésében és felfedezésében.” „Középiskolás koromban az ön Matematika című könyvét úgy tartottuk a kezünkben, mint a bibliát.” – írták neki az évek során.

Elmondom neki, hogy létezik egy olyan megátalkodott vélekedés, mely szerint a négy alapvető műveleten kívül nincs szüksége másra az embernek.

– Igaz, van efféle vélekedés. Tőlem is kérdik sokszor: mi haszna a matematikának? Válaszul – pláne Pesten – jól el lehetett sütni a választ, ahol piszkosul vonyítottak a villamosok a kanyarban. A villamos alatt vajon hogyan lehetne megoldani, hogy ne csikorogjon a sín? – Oda kell vágni egy kanál lekvárt – mondhatná erre valaki. Szóval annak megvan a szabálya. Differenciálszámítással meg tudom határozni, hogy ennek az ívnek az érintője, és annak az ívnek az érintője azonos legyen, és akkor a sima átmenet biztosítható. Ez egyszerű matematika! Másik dolog, ami sokkal bonyolultabb. Hogyan lehet megépíteni egy sztrádát jól, hiszen annak van egy lejtése a kanyarban. A nehézségi erő egyik autónál lejjebb, másiknál feljebb van, főleg ha meg van rakodva. Ugyanolyan sebesség mellett az egyik felborul, a másik nem. Milyen biztonsággal, lejtéssel, ívvel kell megtervezni az utat, hogy ne egymás hegyén-hátán feküdjenek ott az autók. Nagyon egyszerű dolgok ezek. Ez mind-mind a differenciálszámítás segítségével oldható meg, persze integrálni is tudni kell. A modellhez hozzárendelek egy valamiféle differenciál vagy integrál egyenletet, és ha nem lehet megoldani, mert még senkinek sem sikerült, akkor numerikus módszerrel lépésrőllépésre közelítek felé, megbecsülvén, hogy milyen hibakorláttal adhatom meg a megoldást.

Charles Simonyi az űrből üzent neki

És jöjjön az a bizonyos kozmikus elismerés. Űrrepülése közben Charles Simonyival amatőr rádiós kapcsolatot létesítettek a Puskás Tivadar Távközlési Technikum kiválasztott diákjai 2007. április 13-án hajnalban. A milliárdos, Fekete Somától rádión a következő kérdést kapta: Melyik könyv, és melyik személy volt rá nagy hatással a szakmai pályafutása kezdetén?

„Én Zsombok Zoltánt említeném, aki fiatalon meghalt, nagyon-nagyon tehetséges mérnök volt, és engem programozásra tanított meg 1964–1965-ben. Ami a könyveket illeti – akkor még elég fiatal voltam! – az Obádovics József Gyulához köthető, akinek aművéből tanultam a matematikát. Számítógépet még nem lehetett semmiből sem tanulni” – nyilatkozta az űrben a milliárdos.

Gerincnyújtás szabadon

Obádovics J. Gyula az elmozdult gerinccsigolyái miatt mostanában egy gravitációs gerincnyújtón kínozza magát. Kiderül, hogy ő maga szerelte össze rengeteg csavarral. Műszaki érzékét onnan eredezteti, hogy apja kőművessegéd volt Baján, s mellette inasként dolgozva mindenféle munkát meg kellett csinálnia. Az egyik széken fűrész, jobb időben fáit metszi, kertészkedik, ő jár bevásárolni is; egyáltalán nem elvont tudós, két lábbal a földön járó ember. Nyolcig, fél kilencig padozik, híreket hallgat, televíziót néz. A polcokon a laikusok számára rettenetes című könyvek: a Vektoranalízis és tenzoralgebra, a Numerical analysis. És a saját könyvei: mint a Matematika, a Felsőbb matematika, a Felsőbb matematikai feladatgyűjtemény, a Lineáris algebra példákkal, a Valószínűségszámítás és matematikai statisztika, a Mátrixok és differenciálegyenlet-rendszerek, illetve a Numerikus módszer és programozások. És szépirodalom is, Cs. Szabó Lászlótól Áprily Lajosig, Irwin Shaw-tól Sofi Oksanenig. És sok életrajz, saját önéletrajzának előtanulmányaként. Charlie Chapliné, Bud Spenceré, Növényi Norberté, Steve Jobsé.

Bár a nemzedékek tanmenetét meghatározó matematikus életpályája így is kerek, Obádovics J. Gyula néhány éve megalapította az oly népszerű Scolar Könyvkiadót.Az történt ugyanis, hogy a Matematika tizenharmadik kiadásánál a Műszaki Könyvkiadó nem engedte a módosítást. Elfogyott a könyv az üzletekből, gyorsan újra kell nyomtatni – mondogatták. Obádovics ragaszkodott az átdolgozáshoz, hiszen a középiskolákban egy sereg reform történt akkoriban matematikából. Nem engedte változatlanul kiadni, majd 1994-ben a vejével úgy döntött, hogy létrehoz egy vállalatot Scolar Kiadó néven, s teljes átdolgozással kinyomják ők a könyvet. Ma már a Scolar meghatározó kiadó a könyvpiacon.

Erotikus regényeket is írt

A matematikus egyébként előrukkol időnként nem tudományos témájú könyvekkel is. Sámán Simon álnéven ír fikciós prózát, Julius J. Coach néven pedig erotikus regényeket is megjelentetett. Irodalmi munkássága úgy indult, hogy eleinte maga Obádovics J. Gyula minden nyomdába küldés előtt elolvasta a megjelenésre váró levonatokat. Egyszer egy dánból fordított kéziratot kapott, és azt találta mondani: olyat két hét alatt ő is meg tud írni. Úgyhogy fogadásból a szőlőmetszés közti pihenők alatt álnéven megírt egy regényt, amelyben van bőven erotika is.

– Öt egyetemista beszámolója a nyárról. Visszaemlékeztem a kollégiumi évekre, az 1945–1948 közötti időszakra. Volt, aki már karpaszományos katonai szolgálat után került egyetemre, ezért a beszéde sokszor olyan stílusú volt, ahogy a bakáknál megtanulta. Nem úgy beszéltünk egymással, hogy „légy kedves, add ide a logarlécet”, hanem inkább a „lökd ide a lőcsöt” hangzott el.

„A nő a Stradivari-hegedűnél is értékesebb, de miként az is csak jó vonóval szólal meg a legszebb hangján, úgy a nőhöz is kell egy jó vonó.

Ezt a szerepet a férfi tölti be, aki ha jól fel tudja hangolni hangszerét, akkor vonójával kihozhatja belőle a maximumot” – olvasom hangosan a fülszöveget. Ezt követték a Lánynak lenni veszélyes és a Nonstop szerelem című könyvek.

– Ilyen hülyeségeket is kitalálok, feleségem nem is volt hajlandó elolvasni… – vall bűnös irodalmi elhajlásáról a tudós. S hogy milyen volt megírni az önéletrajzi könyvét?

– Ó, rettenetes! Számtalan adatot ellenőrizni kellett hozzá. Könnyebben megírtam volna három ponyvát vagy néhány matematikakönyvet – feleli nagy sóhajtással.

A dolgozószobai asztalon a nemrég befejezett kutatómunka és alkotói folyamat miatt enyhe rendetlenség uralkodik. A falnak támasztott balatonszárszói díszpolgári oklevélre borult egy csomó egymásra rakott bársonydobozkás kitüntetés. Vasoklevél, jubileumi érmek, plakettek sorozata és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje. Sosem tűzte még ki egyiket sem.

Ponty és csuka is fennakadt a horgán

Obádovics J. Gyulának nem csak a matematika a szenvedélye. Szeret például horgászni. Baján a Sugovica áradása után a kubikgödrökben rekedt halakat gyűjtögetett. Nagyapja kertjéből le tudott szaladni a Duna-völgyi lecsapolócsatornához, ahol keszeget rogyásig lehetett fogni. A Balatonnál a négykilós ponty, a két és fél kilós csuka sem ritkaság a horgán. Közelükben a Balaton és egy horgásztó. Az elmúlt évtizedekben gyakran lesétált a partjaikra, hogy hallja a természet muzsikáját, s kiszellőztesse fejéből a számokat.