Kitört a nyár, egyre többen indulnak vakációzni. Sok család már év elején lefoglalta szállását, legyen szó külföldi vagy belföldi útról. A lehetőségek közötti böngészés és még inkább a megélt kellemes élmények után sokan elgondolkodnak, nem lenne-e jó egy saját nyaraló a Balatonon, a Velencei-tónál vagy a Duna-parton. De mennyibe kerül egy nyaraló fenntartása valójában?
Nyaralás közben sokan gondolkoznak el azon komolyabban, hogy nyaralót vegyenek. Első pillantásra egyértelműnek tűnhetnek az előnyök: nem kell alkalmazkodni a szállásadóhoz, mindig van hová elvonulni, akár csak egy napra is. Arról nem is beszélve, hogy – annak, aki nem ódzkodik az ilyesmitől – egy víkendház remek terepet nyújt a kertészkedéshez, a barkácsoláshoz is. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy mindez jelentős költséggel jár, nemcsak a vásárlás, hanem a fenntartás is jelentősen megterhelheti a családi kasszát. Érdemes kiszámolni, hogy a család hány napot töltene évente a nyaralóban, majd a vásárlási és fenntartási költségeket is figyelembe véve meghatározható, hogy mennyibe kerül valójában egy „nyaralónap”. A kérdés pedig mindezek után, hogy megéri-e?
„A legegyszerűbb számolással is egészen meglepő eredmények jöhetnek ki” – mutat rá egy példán keresztül Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője.
Nézzük egy lakóingatlanban és egy nyaralóban eltöltött nap árát úgy, mintha mindkét ingatlant egyszerre vettük volna meg, és az azt követő egy évben vizsgáljuk a számokat!
Egy 20 millió forintos nyaraló havi fenntartási díjaként számolhatunk 20 ezer forinttal, amely a rezsiköltséget, a helyi adókat és a karbantartási munkák árát tartalmazza. Ez egy évre 240 ezer forintot jelent. A szabadságolások miatt – ideális esetben – mondjuk nettó 60 napnyi nyaralóban töltött idővel érdemes számolni, vagyis így négyezer forintba került egy „nyaralónap”.
Egy 40 millió forintos, felújított, korszerűsített panellakás havi átlagos rezsije 40 ezer forint lehet, ami egy évben 480 ezer forint. Ha feltételezzük, hogy az évből fennmaradt 305 napot a család otthon tölti, akkor 1574 forintra jön ki egy „otthoni nap”. Ebből is látszik, hogy a nyaraló mekkora luxus (az egyszeri befektetés mértékét nem is nézve).
„Semmi sem pótolhatja egy saját nyaraló érzését, de nem árt végiggondolni, hogy valóban szükség van-e rá” – hangsúlyozza Valkó Dávid, hozzátéve: ha valaki mégis a vásárlás mellett dönt, annak érdemes néhány dologra különösen odafigyelni.
1. Mi van a tulajdoni lapon?
Az embert általában a hely szépsége fogja meg, no meg az, hogy a telken álló épületben el tudja-e képzelni a csöndes pihenést. Pedig arra mindig fokozattan figyelni kell, hogy a kiszemelt ingatlan milyen övezeti besorolással, rendeltetés szerinti jelleggel szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. Amennyiben ugyanis a besorolás alapján nem lakóházról, hanem nyaralóról, hétvégi házról vagy gazdasági épületről van szó, az alaposan leszűkítheti mozgásterünket akár bővítés, akár hitelfelvétel esetén. A besorolás ugyanis egyaránt meghatározza a beépíthetőség mértékét, és azt is, hogy a bankok a vételár mekkora hányadára hajlandóak kölcsönt adni. Üdülőre, nyaralóra CSOK-ot sem lehet igénybe venni.
2. Milyen biztosítás köthető?
Egy nyaralóban – főleg szezonon kívül – ritkábban fordulunk meg. Így, ha valami probléma adódik, például betörnek, az csak később derül ki. Egy csőtörés akár hetekig is áztathatja a falakat. Éppen ezért a legtöbb biztosító a sztenderd lakásbiztosításokétól eltérő, kedvezőtlenebb feltételekkel köt csak biztosítást. Érdemes alaposan tájékozódni, több ajánlatot is megfontolni és a részletekre is odafigyelve megkötni a biztosítási szerződést.
3. Van, aki rendszeresen gondozza?
Egy nyaralóban – éppen jellegénél fogva – csak szezonban tartózkodunk, miközben az ingatlannal kapcsolatos teendők folyamatosak. Hacsak nem akarunk rendszeresen lejárni, érdemes helyben megállapodni valakivel, aki gondját viseli a nyaralónknak. Ha kell, levágja a füvet (nehogy a parlagfűirtás elmaradása miatt óvatlanul begyűjtsünk egy kiadósabb büntetést az önkormányzattól), ha kell, intézkedik, vagy csak értesít bennünket, hogy teendőnk adódott. Társas üdülő esetén különösen fontos a jó viszony és a folyamatos kapcsolattartás a közös képviselővel.
4. Kiszámíthatók-e a költségek?
Saját nyaraló vagy üdülőház esetén jó előre érdemes körüljárni, hogy milyen állandó közmű- és egyéb szolgáltatási költségekkel kell számolnunk. Sőt, érdemes a váratlan kiadásokra is létrehozni egy keretet. Társas üdülőkben annyival könnyebb a helyzetünk, hogy a közös képviselő számol helyettünk. A közös kert vagy partszakasz gondozása, a porta- és biztonsági szolgálat viszont jócskán megdrágíthatja egy ilyen ingatlan fenntartását, főleg úgy, hogy a szolgáltatásokat csak az év töredékében vesszük személyesen is igénybe.
5. Hosszabb-rövidebb ideig kiadnánk a nyaralót?
Jelenleg az ingatlan üdültetési célú bérbeadásából származó bevétel rendkívül kedvezően adózik, de azért érdemes figyelni az adójogszabályok változását is. Ahogy arra is fel kell készülni, hogy az önkormányzat az idegenforgalmi adó beszedése miatt rendszeresen ellenőrzi, hogy valójában hányan is tartózkodnak éppen az ingatlanban.
